Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-473

473. országos ülés 1910 január 26-án, szerdán. 125 oktatni, hogy akkor, a mikor mindent megkísérelt ez a nemzet arra, hogy az engesztelésnek utján a legkevesebbet követelje, hogy békéje lehessen, hogy akkor aztán ennek az a históriai folyománya legyen, hogy hajoljunk meg a semmi előtt, alázzuk meg magunkat. (Igazi ZTyy van! a baloldalon.) és elégedjünk meg annak tudomásulvételével, hogy 0 felsége a császár (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon: Gyalázat!) azt mondja: nektek pedig soha nem fogom megengedni, hogy ezt a jogotokat érvényesítsétek. (Folytonos nagy zaj.) Jogotok van hozzá, de sohasem fogom azt megadni. (Zaj.) Sümegi Vilmos : Abszolút császári hatalom! Polónyi Géza: Méltóztassék jól figyelni az 1867: XII. törvényczikkre, mert a kik ma azon az állásponton vannak, hogy a nemzetnek meg kell alázkodnia egy királyi vétó előtt, (Zaj.) azok körül állják Deák Ferencznek ravatalát és oda akarják epitáfium gyanánt írni az ő mauzóleumára, hogy az a jog, a mely itt az 1867: XII. t.-czikkben a nemzet számára biztosítva volt, az csak alvó jog, az csak jus dormiens, a melynek csak addig van értelme, mig megvalósítani nem akarjátok, de a mint erre törekesztek, a királyi akaratnak hatalma szegül annak ellene s ezt nektek meg nem engedi. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Zakariás János : Ide jönnek a császári lakájok! (Zaj.) Polónyi Géza: Az 1867 : XII. tczikk alapján büszkesége lehet ennek a függetlenségiés 48-as pártnak, hogy bennünket az választ el egymástól, hogy mi Deák Ferencznek emlékezetét sem hagyjuk meggyalázni azzal, hogy oda irják — mint mondtam — epitáfiumként, hogy az ő műve nem volt kiegyezés, az a nemzet számára csak joglemondás volt .... Egy hang (a baloldalon): Becsapás! Polónyi Géza: . . . a nemzet számára biztosított önállósági jog pedig egyszerű népámitás. (Igaz! Ugy van! Taps a baloldalon.) Ez az a politika, a mely ellen nekünk ma küzdeni kell, és a melynek végrehajtásában meg kell akadály óznunk ezt a kormányt, nehogy a nemzeti akaratnak a megnyilatkozását a császári akarattal elronthassa. (Igaz! Ugy van!) És most még csak egynéhány pontra kell kiterjeszkednem. (Halljuk! balfelöl.) A nemzet számára az 1867: XII. tczikkben biztosított ezen önállóság kétségtelenül fennáll. De még más dolog is történt, a mi a helyzet megítélésénél talán lényegesen számításba jön. Történt az, hogy a kiegyezési tárgyalások alkalmával a kiegyezéssel kapcsolatba hozatott a kvótaemelés kérdése. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Históriai tényekre utalva, meg kell állajutani, hogy a függetlenségi és a 48-as párt a 2°/o-os kvótaemelést egészében azon feltételhez kötötte, hogy a kvótafelemeléshez csak az esetben járul, ha garantiroztatik részére az, hogy a nemzetnek szabad keze lesz a bank kérdésében s a szerződés lejárta után az önálló bank fel fog állíttatni. (Igaz! Ugy van! bal/elöl.) Nem szándékozom részletezni az akkor történt eseményeket; még kevésbbé szándékozom feléleszteni azt, hogy én akkoriban is figyelmeztettem a nemzetet, hogy hibás lépés megvásárolni olyan jogot, a mely törvényben van biztosítva, a melyhez tehát törvényszerűen ugy is jogunk van; de most ezzel nem foglalkozom, nem is szándékozom senkinek sem szemrehányást tenni; az azonban kétségtelen dolog, hogy akkoriban a nemzet törvényhozásának többsége egészen világosan, egészen kifejezetten azon feltétel alatt járult hozzá a kvóta emeléséhez, hogy a bank kérdésében a nemzeti aliarat érvényesülésének lehetősége megadatik és ez elé nem fognak akadályok gördittetni. (Ugy van! balfelöl.) Az időközben kiviláglott tényállás szerint azonban kiderült, hogy ennek a kétszázalékos kvótaemelésnek egy töredéke, az a bizonyos 0"4 százalékos kvótaemelés, egyedül és kizárólag azért fizettetett, hogy a függetlenségi pártnak akkori kormánytagjai kivívták azt, hogy a bankszabadalmat 1917-ig j>rolongálni ne kelljen, hanem ez a kérdés függőben hagyatott azzal, hogy a nemzetnek joga lesz az önálló bank tekintetében szabadon rendelkezni és intézkedéseket vettek fel azon esetre is, ha a közös bank nem létesül. Én, bár nem helyeslem, de értem azon vezérférfiakat és akkori kormányférfiakat, a kik annak idején épen a miatt aggódva, hogy ismét konfliktusba keveredik nemzet és király, meghozták ezt az áldozatot, meghozták annak a tudatában, hogy ez nem hiábavaló, hanem ezt a most már meg is vásárolt jogot a nemzet minden kétségen kívül érvényesíteni is fogja. (Ugy van! bal felöl) Már most egy kissé tűnődöm és megállok ennél a kérdésnél, mert a mennyire értem a függetlenségi párt részéről megbízott kormányférfiak ezen eljárását, politikai felelősség szempontjából kénytelen vagyok magamnak felvetni azt a kérdést, hogy a politikai felelősség szempontjából miként áll azon államférfiak helyzete, a kik már akkor el voltak tökélve arra, hogy a nemzeti bank felállítását ellenzik (Elénk felkiáltások balfelöl: Igaz! Ugy van!) és létesítését megakadályozzák ? (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Endrey Gyula: Most nincs itt Andrássy ? (Zaj.) Polónyi Géza: Azt értem, ha aggódó lelkiismerettel egy Kossuth Ferencz, hogy még erősebbé tegye a nemzet jogát, árt is fizet azért, hogy a nemzetnek ezt a jogot feltétlenül biztotositsa; de azután hogyan értsem meg azoknak eljárását, a kik hozzájárulnak a kvótának 0'4 százalékos felemeléséhez és a nemzetnek ilyképen