Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-473

126 47,3. országon illés 1910 való megterheléséhez olyanért, a miről ők azt mondják, hogy: nekünk pedig az nem kell és megakadályozzuk, mert az a nemzetre káros és veszélyes? ((Élénk helyeslés és taps balfelől.) Pozsgay Miklós: Ezt Wekerle ós Andrássy tudta! Sümegi Vilmos: Tiszta népámitás! Polónyi Géza: Itt felvetem még azt a kérdést is, hogy 0 felségének, Magyarország apostoli királyának nem volt erről tudomása? Az én emlékezetem szerint a ministertanáesi jegyzőkönyvek 0 felségéhez felterjesztetnek. Ez a kérdés lehetetlen, hogy ne ministertanácsban intéztetett legyen el. Ó felságének tehát tudomással kellett birnia arról, hogy a magyar nemzet és annak többsége, a kvóta Q'4 százalékát világosan és kifejezetten »esak azon feltétel alatt vállalta el, ha az önálló bank létesítése tekintetében a törvény által amúgy is biztosított joga kétségtelenül szabad és fel tóti énül fennáll. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezt az ígéretet O felsége kormánya is megerősítette a nemzet szine előtt. A mikor a függetlenségi és 48-as párt ebbe a transactióba belement, nemcsak elveit érvényesítette. Ahhoz, hogy a nemzetet ilyen súlyos teherrel megterhelni megengedte azon feltétel alatt, hogy az önálló bank felállítása neki biztosíttatik, az ő saját politikai becsületét is hozzáfűzte. (Ugy van! a baloldalon.) S akkor, midőn az igéret beváltására került a sor, a 67-es urak azt mondják: »Ti pedig elégedjetek meg azzal és mondjátok meg a nemzetnek, hogy ezt nem lehet megcsinálni, mert nem. akarta a király.« (Zaj és felkiáltások balfelől: Gyalázat!) Felkínálják a függetlenségi párt számára ezt az alkut: »Hagyjátok el elveiteket és szakítsatok a nemzet előtt becsületetekkel is!« (Ugy van! a baloldalon.) Csodálkoznak azután azon, t. ház, hogy ez az alku nem sikerülhet? László László : Minek szavazta meg a többség a kvótát? (Hosszantartó nagy zaj és felkiáltások a baloldalon: Becsaptak bennünket! Hiszen éppen arról beszél! Hol van a politikai becsület? Ugy látszik aludt eddig a közbeszóló!) Sándor Pál: Tudták, hogy nem kapják meg a bankot! (Zajos felkiáltások balfelől: Nem igaz! Sándor Pál már támogatja Kiment f Felkiáltások a néppárton: A kormány kinevet benneteket! Most egymást ölitek!) Sándor Pál: Régi humbug! (Nagy zaj a baloldalon.) Sümegi Vilmos: (Szmrecsányi felé): Már te is beszélsz a Khuen-pártba! Szmrecsányi György: Előbb leszel te ott, mint én! Sümegi Vilmos : Én nem pályázom semmire soha! Polónyi Géza: Még érdekesebbé válik a kérdés, ha ennek történelmi előzményeit közelebbről és okiratszerüleg megvizsgáljuk. (Halh január 26-án, szerdán. juk !) A nemzeti nagy ellenállás korszakában az egyesült pártoknak küzdelmét egy vezérlőbizottság vezette! (Halljuk!) Ennek a vezérlőbizottságnak később volt egy »fővezérleti albizottsága«. (Derültség.) Ennek a fó'vezérleti albizottságnak iratai napvilágra kerültek. (Halljtik!) A vezérlőbizottságnak aktái nagyon jó helyen, igen t. barátomnál, Tóth János képviselőtársunknál őriztetnek és ott minden képviselő számára hozzáférhetők s igy ellenőrizhetők lesznek idézeteim. (Halljuk! Halljuk! Nagy zaj.) Szász József: Nem értjük! Hangosabban! Polónyi Géza: Én beszéljek hangosabban ? Még hangosabban ? (Derültség./ Különösen a később felolvasandó okiratra nagyon kérem a képviselő urak figyelmét, mert azt hiszem, hogy ennek az aktának felolvasása majd helyre fogja igazítani az egész tényállást és meg fogja mutatni, hogy melyik párt, milyen mértékben volt hű a szerződéshez és milyen mértékben nem. Előre is kijelentem, hogy a t. néppárt ne vegye magára, a mit mondok, mert bár a 67-es pártról fogok beszélni, azonban köztudomású, hogy a tiszteletreméltó néppártnak nem volt azon befolyása az eseményekre, hogy őt külön is felelőssé szándékoznám ezekért tenni. A mit tehát mondandó leszek, elsősorban és főkép a mélyen t. alkotmánypárnak ezen ügyben való szereplésére vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) 1906. február és április havában a képviselőház feliratokat intézett n a vezérlő-bizottság megállapodása alapján 0 felségéhez. A vezérlő-bizottságnak és a fővezérleti albizottságnak aktáit később egy valóságos belső titkos tanácsos, a kire itt már többször hivatkozás történt, nem régiben közhírré tette és promulgálta. Ezen akták között a következők foglaltatnak. (Halljuk! Halljuk!) Az 1905. évi április havában megállapított képviselőházi felirat, melyre a kormány tagjai részéről válasz érkezett a koaliczióhoz, a következőket tartalmazza (olvassa): »Mindnyájan akarjuk a parlamenti reformot és ennek keretében a választói jog kiterjesztését, a jogrend és a közszabadság biztosítását, az adóügyi, közgazdasági és szocziálpolitikai reformokat. A többséget nyert pártok megegyeznek azon törekvésben is, hogy a gazdasági önállóságot a külön vámterülettel és az önálló hitelrendszerrel együtt kellő előkészítés és kellő előfeltételek mellett tényleg életbeléptessék.* Ez volt a koaliczió feliratának tartalma. »Egyetértenek abban is, hogy a magyar hadseregnek, mint a mely az egész hadsereg kiegészítő részét képezi, nemzeti jellege nyelvben és jelvényekben kidomborittassék.« Erre a feliratunkra az akkori kormánytól a következő választ kaptuk (olvassa) : »A korona és az ország többsége között ehhez képest a nézeteltérés most már csak egy katonai részletkérdésben áll fenn, mert a belkormányzat,