Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-473

124 Í73. országos ülés 1910 január 56-án, szerdán. Polónyi Géza: A tegnapi napon már felvetődött az a kérdés, hogy a nemzet miért néni foglalkozik a választási törvénynyel és miért nem tért át a katonai kérdésekre és miért foglalkozik éppen ma a bankkérdéssel. Gróf Andrássy Gyula beszédében hallottuk ezt a vádat. Ennek igen egyszerű történelme van. A mint beszédemnek folyamán okmányilag igazolni fogom (Halljuk! Halljuk!) nemcsak az 0 felségével kötött paktumban, de a nemzet vezérei között létesített előzetes megegyezésben biztosítva volt és van, hogy a paktum alapján kormányzásra hivatott koaliczió elsősorban fogja goldani a bankkérdést és csak azután fog rátérni a katonai kérdések tárgyalására, a melyeket a választási törvény megalkotása utáni időre hagy. Már most ennek a megállapodásnak is meg volt a maga logikai értelme. Meg volt a maga logikai értelme azért, mert az 1867: XII. tcz. 11. szakaszának t. i. a magyarázata volt az, a melynek alapján a vezérled és vezényleti nyelv követeltetett és a mely tekintetben kontroverziák merültek fel a nemzet és a király között. E tekintetben a király a rezervált felségjog álláspontjára állott és ezzel szemben vívtuk mi a nemzeti harczot és épen ez az az egyik pont, a melynek képviseletében ma ez a kormány itt megjelenik és a midőn kormányzatának első pontjául épen azt választja, hogy katonai kérdésekben az az álláspontja, a melyet az úgynevezett kilenczes bizottsági megállapodások és javaslatok alkalmával az akkori kormány, illetőleg az akkori szabadelvüpárt elfoglalt. Annak a kilenczes bizottsági programmnak pedig épen az a legutolsó pontja volt az, a mely azt tartalmazta, hogy a szabadelvű párt enuncziálta azt, hogy a vezényleti és vezérleti kérdésben a rendelkezési jog kizárólag 0 felségét illeti meg. Épen ez a pont volt az, a mely az azutáni nemzeti ellenállásra vezetett és a hol nagy örömünkre a megtértek között gróf Andrássy Gyulát is üdvözölhettük. (Felkiáltások a balMzépen •' Ez igy van!) Ennek a m egállájjodásnak épen az volt a jogi oka, hogy ott kontroverziák merültek fel a nemzet és a király felfogása között, ellenben ebben a kérdésben, hogy a nemzetnek az önálló jegybank felállításához minden kétségen kívül álló joga van, nemkülönben az önálló vámterület létesítéséhez, ez ezen törvény szerint soha kontroverzia tárgyát nemcsak nem képezte és nem is képezhette, sőt megjelenik most egy alkotmányon kívül álló kormány és még az is hirdeti, hogy a nemzetnek ehhez való joga kétségtelenül fennáll. Ezek a történelmi előzmények, a melyek minden kétségen kívül helyezik jogunkat, tetézve vannak egy más dologgal, a mit elfelejtenek és oly hamar felejtenek el. Ennek a 68, §-nak van egy halasztó hatályú feltétele és ez az, hogy a mennyiben a megegyezés a két államfél között nem sikerül, akkor van a nemzetnek joga ahhoz, hogy gyakorolja önállóan az állami önállóságra vonatkozó jogát. Kérdem, ki vannak-e merítve ezek a föltételek: igen vagy nem ? Én a történelmi rövid múlt emlékezete alapján azt állítom, hogy mi ismertük azt a kormányt, a mely a kartellbank, a mint azonban később kisült, kétségtelenül a közös bank alapján, — Popovics Sándor igy nyilatkoztatta ki, mert ő csinálta és ő tervezte, megindította az egyezkedéseket. Ismerjük az újévi beszédből a föltételeket is most már, akkoriban nem ismertük, én legalább nem ismertem, de azt az egyet konstatálnom kell, hogy a mint a később tudomásra jutott tények igazolták, a koaliczió kormánya a készfizetések fölvételének föltétele mellett a kormányzó tanácsban lévő önálló képviseletek biztosítása, a paritás föltétele mellett, továbbá a bankjegy szövegének megváltoztatása mellett, akkor, nem tudom, szó volt-e a közbeeső vámvonalakról vagy nem, ezen föltételek mellett hajlandó volt a közös bank alapján a másik állam kormányával szerződést létesíteni. Minden kétséget kizáró módon kell azonban konstatálni azt is, hogy habár én egyénileg nem értettem ezt a dolgot, de konstatálnom kell azt, hogy ebben a kérdésben az urbi et orbi hirdetett tények szerint a kormány szolidaritásban volt és annak a kormánynak nemcsak többsége volt, de mindenki hirdette és hirdeti ma is, hogy a kartellbank alapján a kiegyezés föltétlenül létesíthető volt. És mi következett? Ugyebár az, hogy az osztrák kormány az osztrák császárnak a kormánya megakadályozta azt, hogy a készfizetések fölvétessenek, holott azokat Magyarország számára törvény és egyezmény biztosítja és már 1903-ban Lukács László mostani pénzügyminister ur törvényjavaslatot is nyújtott be az akkori kormánynyal a császár beleegyezésével létesített megállapodás alapján. Igaz-e, hogy ezen történelmi előzmények és tények daczára a közös bank alapján való szerződéskötést az osztrák kormány meghiúsította és az osztrák kormány visszautasította azokat a föltételeket, a melyeknek alajrján egy magyar kormány, a melynek többsége volt, feltétlenül a békét biztosította volna a nemzet és királya között. Ma, midőn konstatálva van, hogy ez a megegyezés nem sikerült, nem sikerült azért, mert a törvényekben biztosított és királyi adott szóval megerősített legminimálisabb föltételek sem teljesültek, akkor, ebből az 1867: XII. tcz. 68. §-ából minden józan ész és minden logika szerint mi következik más, mint az, hogy a nemzet gyakorolja az önálló gazdasági berendezkedéshez fennálló törvényszerű jogát? (Helyeslés^ balfelöl.) Ámde hol van az a logika és hol van az a politikai morál, a mely arra akar bennünket