Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-473

473. országos ülés 1910 január 26-án, szerdán. 121 zünk reá, hogy ezen nemzedék alatt mennyi táma­dás történt a királyi hatalomnak terjeszkedése czél­jából a magyar nemzet alkotmánya ellen. (Ugy van!) 1889-ben, hogy csak ott kezdjem, egy me­rénylet intéztetett alkotmányunk ellen, a mely a véderó'ben biztositott nemzeti jogokat akarta kótya-vetye tárgyává tenni. Mindnyájan emléke­zünk reá, milyen nagy volt a felháborodás és milyen nagy erőfeszítésbe került az ellenünk intézett támadásnak visszaverése. Sikerült; a nemzet újra megbékélt királyával. Akkoriból való ezen nemzeti küzdelem lezajlása után a mi királyhűségünkről egy nagyon illetékes férfiú­nak a történelem számára tett tanúsága. Itt van a kezemben a nagy német biro­dalom császárának 1897-ben, tehát a nagy véd­erővita lezajlása után itt Budavárában mondott beszéde, a melynek idevonatkozó tételeiből csak a következőket olvasom föl (Halljuk! Olvassa): »De a mi rám Magyarországon való tartózko­dásom, kivált pedig budapesti fogadtatásom alatt a legmélyebb hatást tette, az a magyarnak lelkes odaadása Felséged fenkölt személye iránt. (Mozgás halfelöl.) Hála Felséged bölcseségének, népeink üdvére kötött szövetségünk szilárdan áll és fel­bonthatatlanul régóta őrzi és ezentúl is őrizni fogja Európa békéjét. A Felséged iránt való szeretet és odaadás, bizonyos vagyok benne, ma is ugy lobog Árpád fiainak szivében, mint haj­danában, midőn Felséged nagy ősanyja felé kiáltották: »Moriamur pro rege nostro!« Ezeket az érzelmeket kifejezve, mindazt, a mit Felsé­gedért érezünk, gondolunk és kérünk, abban a kiáltásban foglaljuk össze, a melyet minden magyar ember utolsó leheletéig hangoztat: »Éljen a király!« Ez 1897-ben hangzott el Budavárában, és ez a királyhü nemzet jutalom fejében mit kapott? Endrey Gyula: Granicsárokat! Üssön belé­jük a ménkű! (Derültség. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Csak röviden fogom érin­teni, mert hiszen egyik-másik tényre még vissza kell beszédem fonalán térni, a dolgokat. Csak azon 20—25 esztendő alatt, a melyet ez a nem­zedék átélt, hányszor volt próbára téve a nem­zet türelme, hányszor kellett megalkudni a kényszerűség azon jelszava alatt, hogy gyenge a nemzet, hányszor nyújtotta a nemzet az en­gesztelődés békejobbját az alkotmányunk ellen intézett támadások után? Emlékezzünk, hogy sorba menjek, az u. n. ischli klauzulára, hol nem kevesebbet akartak Magyarország ellen elkövetni, mint gazdasági önállóságunkat örökre eltemetni, azzal, hogy a kereskedelmi szerző­dések lejárta egyedül Ausztriától tétetett volna függővé. Ezt a támadást a nemzet egységes akarata visszaverte. Nemsokára rá megjelent Chlopyban a hadsereg fővezérének, a ki Magyar­ország alkotmányos királya is, egy parancsa, mely arczába vágta e nemzetnek, hogy ez nép­törzs, a melynek vére és védereje felett rendel­KÉPVII. NAPLÓ. 1906 1911. XXVI. KÖTET. kezni csak annak a királynak van joga, a ki azt mondja, hogy a hadsereg az enyém, s a nemzetnek azon akarata előtt, hogy annak a véráldozatnak magyar nyelven történjék a ve­zérlete, meghajolni nem. fogok soha. Most csak azzal foglalkozom, hogy a chlopy-i napiparancs még folyton napirenden van, s a nemzetnek SZÍVÓS küzdelme daczára is ma is ez a kormány, a mely megjelenik, a mint be fogom bizonyítani, ennek a chlopy-i napiparancsnak a végrehajtása czéljából a császári akarat kép­viseletében jelenik meg. (Igaz! Ugy van! bal­felöl.) Az ojjportunizmus jelszava alatt azt kí­vánják tőlünk, hogy a nemzet hajoljon meg az abszolutizmus akarata előtt. Mert az abszolutiz­mussal nem kell már fenyegetőzni, az abszolu­tizmus már itt van, csak álczázzák. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De folytassuk. Nem olyan régen volt, akkor, a mikor a nemzeti közfelháborodás a nemzeti nyelven való vezénylet és vezérlet jelszava alatt egy táborba egyesitette a függetlenségi és 48-as pártnak és az u. n. nemzeti irányú 67-es párt­nak táborát . . . Endrey Gyula: Andrássy már vezekelt érte! Polónyi Géza: Akkor, a mikor a nemzet ellenállásának egyetlen fegyverét kezébe vette, hogy alkotmányát védelmezze, akkor történt, hogy a császári és az abszolutisztikus akarat­nak megnyilatkozásaként a világos törvény elle­nére, világos törvény tilalmába ütköző módon, az 1899 : XXX. t.-czikk világosan kifejezett tilalma ellenére, mely szerint addig kereske­delmi szerződések nem köthetők, a mig az autonóm magyar vámtarifa törvénybe iktatva nincs, megkötöttek akaratunk ellenére, egy parlamenten kivül álló kormány ellenjegyzése és aláírása mellett a német birodalommal egy kereskedelmi szerződést, a melyet rendeleti utón léptettek életbe. (Zaj a baloldalon.) Akkor is kényszerhelyzetbe sodorták a nemzetet, és a magyar nemzet többsége, hogy önmérsékletének tanújelét adja, megtette azt, hogy nem folytatta az összeütközést a királyi hatalommal, és, bár vérző szívvel, szentesitette ezt a tényt, hogy engesztelésének fényes bizo­nyítékát demontsrálja ország és világ előtt. Most méltóztassanak csak rövid vissza­pillantást vetni arra, hogy mikor ez a nemzet a bosnyák annexió alkalmával is elég hibás volt (Igaz! Ugy van! a baloldalon), mert néma hallgatással tűrte, hogy egy törvényjavaslatot terjesztettek az országgyűlés elé, a mely a biro­dalmi egység szolgálatában, a hitlevélnek meg­szegésével nem csak területétől fosztja meg ezt az országot, de minden alkotmányos fogalmak ellenére közös kormányzat tárgyává tesz egy közös birodalmi résznek nevezett tartományt, a melyben Magyarországnak még annyi joga sincs, hogy egy nyomorult agrár bankot ott felállít­hasson (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom