Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.
Ülésnapok - 1906-473
122 475. országos ülés 1910 január 26-án, szerdán. Zaj.): a bosnyák annexióval szerzett nemzetközi dicsőségnek mámorát nem arra használják fel a bécsi nagyurak, hogy a nemzet számára is hálával fizessenek. Akkor, a mikor érzik hatalmukat, akkor, a mikor azt hiszik, hogy elérkezett az idő a magyar alkotmány letörésére, hála fejében idejönnek, hogy a nemzetet megfosszák nemcsak a védelem tekintetében alkotmányunkban intézményesen biztosított jogaitól, de megfosszák még attól is, a mit pedig kétségbevonhatatlan, világos törvény — sokan alaptörvénynek, mások egyezményes törvénynek nevezik, azonban kétségtelenül olyan törvény, a mely a nemzet és királya közt hosszú időn át tartott visszavonásnak átkát volt hivatva eloszlatni — biztosit ennek a nemzetnek: a gazdasági önállósághoz való jogát. Most ezt is konfiskálni akarják királyi vétó jog alakjában, a melynek képviseletében ez a kormány előttünk megjelent. (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) Sümegi Vilmos: Koldussá és németté tenni az országot! Polónyi Géza : Meddig tűrjön, meddig várjon még ez a nemzet? Mikor merül ki annak a határa, hogy csak a nemzet legyen mindig az, a mely a törvénybe ütköző, magával a királyi esküvel ellenkező rendelkezésekkel szemben mindig a nemzet hajoljon meg a király akarata előtt ? De hiszen nemcsak e tények állnak előttünk. Ha végig tekintek a legközelebbi múlt eseményein, látom a történelem jövendő azon szálait fűződni, a melyek azt bizonyítják, hogy ez a kormány nem csupán a jelennek átkos visszavonását akarja itt a nemzet előtt újból képviselni, illetőleg előidézni, hanem látom azt, hogy itt nemcsak a jelen császár és királyi akarattal, hanem fájdalom a jövendő király akaratával is szemben állunk. A nemzet előtt áll egy kínos jövendő, a mely hosszú időre a nemzet és király közötti megbékülést, azt hiszem, lehetetlenné fogja tenni. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Méltóztassék csak megfigyelni, hogy Magyarországnak a bosnyák annexióval kapcsolatosan nemcsak területi viszonyai vannak veszélyeztetve, nemcsak alkotmánya van fenyegetve, nemcsak a birodalmi egység szándékozik bevonulni a magyar képviselőházba, de szemünk előtt folyik napról-napra az a hálószövés, a mely a trializmus jelszava alatt Magyarországnak szent István koronájához tartozó területét is el akarja vonni, és a nagy szláv birodalmi eszme szolgálatába a dualizmus helyébe azt a trializmust akarja állítani, a melynek Bécsben azt a rendeltetést szánták, hogy Magyarországot így lehet letiporni. Egy hang (a szélsöbaloläalon): Kettő egy ellen. Polónyi Géza: Itt van csak nemrégiben Stadler József szerajevói érseknek nagy nyilvánosság előtt tett nyilatkozata, a mely idevonatkozó részében azt mondja: »Politikai programmunk abban csúcsosodik ki, hogy a jelenlegi dualisztikus állami rendet egy trialisztikus váltsa fel. Ausztria felé tisztán azért gravitálunk, mert ott a trializmusra való törekvésünk már is erős visszhangra talál.« Ennek a trializmnsnak jelszava Horvátország elszakítása, a nagy délszláv állameszmének megvalósítása, és ez az izgatás, a mely Magyarországnak élő törvényei ellen, a magyar állam összetartózandósága és területi épsége ellen folyik, oly helyről istápoltatik, a melyről köztudomás bizonyítja, hogy nagyon magas helyről kínálkozó akaratot képvisel és támogat. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) És, t. ház, mit kell gondolnom, ha végig tekintek azon, hogy az osztrák és magyar királynak császári kormánya mily ádáz harczot folytat Magyarország minden közgazdasági érdeke ellen; ha látom azt, hogy a császári kormány a tarifa-háborúval Magyarország minden érdekét veszélyezteti és fenyegeti; (ügy van! a bal- és szélsőhaloldalon.) ha látom azt, hogy Ausztriában minden ellen, a mi magyar, a legádázabb harcz indíttatik, — magát a bosnyák agrárbankot is jogom van felsorolni azok közt — bár nincs okunk fájlalni az agrárbank kérdést, de okunk van megjelölni, hogy igenis a magyar elleni gyűlölködés által vezérelt hangulat volt mely az osztrák Reichsrathban megnyilatkozott, — s ha végre számba veszem azt a tén} r t, hogy a Dunagőzhajózási Társaságnak elég volt az, hogy volt egy magyar ember az élén, és volt még két magyar tisztviselője s az elég volt arra, hogy a legádázabb üldözés tárgyává tétessenek ezek a magyar emberek, a kiknek helyüket is ott kell hagyniok. Ma már elosztrákositják az egész Dunagőzhajózási Társaságot, hogy gabona- és lisztkivitelünket életerében támadja meg és tegye tönkre. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Ilyen viszonyok között találjuk a mai kormányt. Találjuk exlex-ben, találjuk egy közösügyes exlex-ben is, mert Magyarország kormányzata ez idő szerint nemcsak költségvetési és felhatalmazási törvény nélkül, de közös költségvetés és közös költségvetési felhatalmazás nélkül is kezeltetik. E mellett ma megjelenik előttünk egy kormány, a mely azt akarja rövid foganatában elérni, hogy ez a nemzet azon jogáról is mondjon le, a melyet alkotmánya az ő számára kétségtelenül biztosit és a melyet ezen felül meg is vásárolt, (Ugy vari! a szélsöbaloläalon.) T. képviselőház! Rátérek most már a tulajdonképeni ütközőpontra, rátérek a mai válságnak lényegébe vágó, illetőleg ennek alapját kéj)ező főkérdésre, vagyis a bankkórdósre. (Halljuk! Halljuk!) Azon értékes és nagybecsű adatok után,
