Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-472

472. országos ülés 19W január 25-én, kedden. 115 Zboray Miklós: Már most többet mondok, és azt kérdem, méltóztatik-e ennek a programmnak a szavaiért helyt állani ? Tud-e erről a korona ? Azt hiszem, hogy igen. És mi történt ? Eddig ismerünk egy javaslatot, eddig Andrássy Gyula gróf a pluralitással, most a ministerelnök ur tovább megy pluralitás nélkül és ugyancsak ma kijelenti, hogy »kész vagyok egyesülni.« Hogy a megegyezés hogyan fog megtörténni ilyen szervi akadályokkal, azt nem tudom. Egy hang (balfelöl): Majd elintézik azt! (Élénk derültség.) Zboray Miklős: Azt mondja a ministerelnök ur tegnapi programmbeszédében, — mert mai álláspontja már más —, (TJgy van! 6o7felöl) hogy szakértőket kell meghallgatni. Ma már azt mondja, hogy a közös bankot akarja. Tegnap még azt mondta, hogy jogunk még nincs elhomályosítva, alkotmánysértésről beszélt és arról, hogy a szakértők majd az időpontokat és a körülményeket megmondják. Azt mondja, rajta leszek, hogy ezeket mind beváltsam. Ma aztán őszintén kirukkol. Nem gondolja, hogy ez kissé furcsa viselkedés? De annyi naivitás, természetes zamat és bűbáj volt előadásában, (Derültség.) hogy igazán csak sajnálni tudom, hogyan feltételezhet rólunk is ugyanekkora naivitást, hogy nekünk ilyen ellentéteket beadhat. (Derültség.) Hiszen én a minisíerelnök urat még régebbről ismerem. Ismerem arról a bizonyos vesztegetési perről. (Halljuk! balfelöl.) Ott nem az volt a hiba az én szerény nézetem szerint, hogy része volt-e, nem volt-e része abban a vesztegetési perben, — hajlandó vagyok elmenni odáig, hogy azt mondom, nem volt része — mert volt ott egy másik nagy hiba, az t. i.. hogy mikor az a fiumei kormányzó, a kivel naponkint érintkezett, a ki a terveket, a melyeket kovácsolt, elmondta neki, akkor a ministerelnök ur meghallgatta azokat és később ugy nyilatkozott: »nem adtam rá semmit, hagytam, hogy beszéljen, nem tartottam lényegesnek«. Tehát megtagadta a fiumei kormányzóját, azt a szerencsétlen embert, a ki jót vélt cselekedni, s otthagyta egymagában védelem nélkül. (Ugy van! Ugy van! Nagy zaj balfelöl.) Ön beszélt véderőről, a véderő tényezőiről, beszélt sikerekről. Hát, ministerelnök ur, ön alatt mit kaptunk? Lófarkot a csákóra; (Zajos derültség.) emlékezzünk vissza: egyetlen vivmány az volt, hogy a szekerészek lófarkot kaptak csákójukra. (Elénk derültség.) ígéri a ministerelnök ur, hogy Magyarország önállóságát, függetlenségét megvédjük, alkotmányosságát nem engedjük elhomályositani. Hát Körberrel szemben hogy védte meg? Ugy védte meg, hogy megbukott, ugy védte meg, bogy még saját pártjának sem tetszett ez a védelem, de nem mert nyilatkozni. Hát önben bizzunk, aki ugy állit össze kormányt, hogy Lukácsot veszi pénzügyministernek, aki egyszer ugy viselkedett az önálló bankot kívánókkal, hogy mikor Justhot kérdezték, a ki ment a kihallgatásokra a legszebb reményekkel, akkor ő, ha igazak a lapok hirei, azt mondta: »Ne is emlegessétek, mert indulatba jövök.« (Elénk tetszés és derültség a baloldalon és a középen.) Justhról mindenki tudja, hogy őszinte, egyenes ember. Miért jött ő dühbe? Bizonyára Lukács László pénzügyminister nem Ígérte meg neki az önálló bankot és nem ennek a mézes madzagával csalogatta Bécsbe tárgyalásokra. Vagy miben reménykedjünk? Hogy pénzügyeinket kitűnően rendezi, helyre fogja állítani a megrendült egyensúlyt? Ismerjük. Az ő nagy pénzügyi kapaczitásának legfényesebb bizonyítéka az osztálysorsjegy. (Hosszantartó helyeslés és taps a baloldalon és a középen.) Lukács László pénzügyminister: Azért felelek ! Zboray Miklós: Nagyon szép, hogy méltóztatik a felelősséget vállalni. Én elhiszem, hogy több sorsjegyet nem adtak ki, mint a mennyit kieszközöltek, hogy felemelt sorsjegy czimén kiadhassanak, én elhiszem, hogy nem csalnak a húzásoknál, elhiszem, hogy becsületesen vágják zsebre a tantiemet: de erkölcsileg gyalázatos üzlet ez. (Nagy

f zaj a ház minden oldalán. Elnök csenget.) És minister úr, ön bizalmat vár, a mikor ön abból az ellenőrző hivatalból, a pénzügyministeriumból oda siet annak a vállalatnak igazgatói szókébe, és most azt várják, s azt akarják, hogy majd újra visszasiessen oda? Buza Barna: Ez a tiszta közélet! Zboray Miklós: Avagy azt méltóztatnak mondani, hogy bizalommal legyünk a kormány tagjai iránt? Mi 67-es párt vagyunk, de nálunk sohasem volt Önczél a 67 (Helyeslés balfelöl.), nekünk csak eszköz volt arra, hogy Magyarország jogait biztosítsuk, 0 felségével a nemzet harmóniáját fentartsuk, mert azt hiszszük, hogy csak ezen az alapon és így boldogulhat országunk, boldogulhat a vagyonosodás terén, a melyre nagy szükség van és boldogulhat az emberek nevelése terén, hogy gerinczet adjunk, hogy lelkiismeretet adjunk, hogy kötelességtudást adjunk az embereknek. (Élénk helyeslés a középen.) Hát kérdem, hogy akkor, a mikor Magyarországon a lakosságnak több mint fele katholikus hivő, helyes dolog-e nem számolni velük és helyes dolog-e a legkisebb vallásfelekezetből tenni egy embert a kultuszministerium élére? Hát lehetséges az, hogy 0 felsége legfőbb kegyúri jogán ő gyakorolja a jogokat a püspöki kinevezések, vallásalapok kezelése és ellenőrzése terén ? Tudott-e 0 felsége erről ? Nem hiszem; de ha tudott is, meg kellett volna mondani, hogy ez milyen reszenzust fog kelteni, hogy ez nem engedhető meg, hogy akárhogy hivatkoznak arra, hogy a tételes törvény nem tiltja, egy ilyen többségnek a nézetével, a szellemével, 15*