Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-472

116 472. országos ülés 1910 január 25-én, kedden. az érzésével szembeszállani oktalanul: ez vagy vastag tudatlanság vagy gonoszság. (Élénk helyeslés a középen.) Azt méltóztatik mondani, hogy az igazság­ügyet fel akarják szabadítani, hogy az ügyész­ség és a birói kar hivatásának élhessen. Hát igaz, szomorú, hogy például a törvény daczára, mely tiltja, hogy birák és ügyészek titkos tár­sulatok és egyesületek tagjai legyenek, manap­ság az ügyészség, a melynek élén állott a mos­tani igazságügyminister ur, telve van szabad­kőművesekkel. Nem megyek bele most abba, van-e joguk vagy nincs belépni, de mindenesetre kihivó keztyüdobás az, ha tudjuk, hogy a minis­ter úrhoz közel álló emberek Ferrerben a király­gyilkosságot dicsőitették, inig ő most a minis­teri székben ül. (Élénk helyeslés a középen.) Molnár János: Csoda, hogy még nem pro­moveálták! (Folyton tartó nagy zaj.) Nagy Sándor: Halljuk a szabadgondolkodót! (Zaj. Elnök csenget.) Zboray Miklós: T. ház! A mint előre­bocsátottam, sem a ministerelnök urnak politi­kai magaviselete, politikai jelleme, közszereplése — mert csak ezt vettem, egyénileg semmi ki­fogásom ellenük — nem olyan, hogy indokol­hatná azt, hogy mi bizalommal legyünk irántuk és különösen, hogy előlegezzük ezt a bizalmat. (TJgy van! Ugy van! a középen.) Két tételt hallottam itt hangoztatni. Egyik az, hogy meg kell várni, hogyan fognak csele­kedni ; a másik pedig az, hogy meg kell várni, mi a programm ? A programmot látjuk, a csele­kedetekre nem vagyok kíváncsi. (Élénk helyes­lés a középen és a baloldalon.) A cselekedetek nem lehetnek olyanok, hogy mi azokban biz­hassunk. A kormány összeállítása, a mozgalom megindítása, egész szereplésük, viselkedésük és az a modor, hogy a mikor a pártok összeállani akartak, megszólalt a telefon, és azt mondotta a ministerelnök ur: jelentkezni akarok, s vizi­telni fogok, el ne rontsátok a dolgot, — mindez nem lehet bizalmat keltő. Ugy viselkedik, hogy semmit sem mond, csak frázisokat hangoztat; csak gőzt ereszt, hogy ne lássanak. Azt mondja, mellékes: lesz-e bizalom vagy nem: a néptől, az országtól várom, hogy támogatni fog-e vagy nem. Hiszen jól tudja a ministerelnök ur, hogy mélyebben fekvő okok akadályozzák meg ezt, mert hiszen vállal-e garancziát arra, hogy az, a mi mellett a nemzet megnyilatkozik, a mit a nemzet akar, teljesedésbe megy ? Természetes tehát, hogy bizalommal nem lehetünk. (Elénk helyeslés a középen.) Az indemnitás kérdését nyilt kérdésnek hagyjuk. Vannak sokan a pártban, a kik választás czéljaira az indemnitást lojalitásból bárkinek, a ki kéri, meg akarják adni. Rakovszky István: De csak választás czél­jaira ! Zboray Miklós: A pártnak egy jelentékeny része, a melyhez tartozni szerencsém van, azt mondja, hogy nem ad egy perezre sem indem­nitást, mert ezekre az emberekre felelősség és parlamenti ellenőrzés nélkül a közvagyon keze­lését és a közdolgok intézését egy pillanatra sem bizzuk. Nem adom meg tehát, mert bizal­matlansággal viseltetvén, nem bizom meg benne egy pillanatra sem. Tegyenek, a mi tetszik. Egy bizonyos: erő­szakkal, fegyverrel, vesztegetéssel szerezhetnek pártot, de az a helyzet, az az idegesség, a mely ma a parlamentben van, örök és állandó mind­addig, a mig ennek a nemzetnek jogos igényei, bármily mérsékelt jogos igényei, ki nem elégít­tetnek. (Hosszantartó zajos éljenzés és taps a középen és a baloldalon.) Annak az időnek, t. ház, hogy ilyen férczel­ményekkel el lehessen bolonditani egy nemzetet, vége van. Nyilt, őszinte szó kell, akkor alkud­hat a nemzet, hogy ezen jogomról egy időre lemondok . . . Bakonyi Samu: Sohasem mondunk le! Zboray Miklós: Ismétlem: egy időre, hogy egy másikat elérhessünk. Xikapcsolni-bekap­csolni, nem ezen fordul meg a dolog. De, hogy itt ez a rendszer végkép megszilárduljon, a mikor, azt hiszem, a többség a választások után is azok kezében lesz, a kik a nemzet mellett álla­nak, az nem történhetik meg. Ebben az országban van egy nagy hiba, az a nagy hiba, hogy az intelligenczia elszakadt az alsóbb néjjosztályoktól, az intelligenczia világ­nézet, társadalmi és egyéb ismeretek tekinteté­ben a földmivelő, agrárius, konzervatív néptől elmaradt. (Igaz! Ugy van!) Nekünk van egy nagy feladatunk és én kérem a házat, hogy e nagy feladatra vesse a súlyt. A népet nevelni, a népet oktatni, a népet művelni kell. (Igaz! Ugy van!) Oda kell menni a szegényhez és szolgálatára kell lenni. (Igaz! Ugy van!) Önök sokszor támadtak bennünket, — nem az egyes pártokat említem, de a más állásjjonton levő­ket — hogy mi katholikus felekezeti alajxm egy népszövetséget csináltunk. (Zaj a baloldalon.) Legyenek meggyőződre, tiszta szivemből, őszintén mondhatom, hogy tisztán csak azért csináltuk ezt a szövetséget, hogy a népnek segitő kezet nyújtsunk, a népet oktassuk, neveljük, műveljük. (Helyeslés.) Nem azt nézem én, hogy néppárt-e vagy másféle párt. Mikor a néj>párt bekerült a kép­viselőházba, múló tüneménynek mondták, a melylyel szemben a pirotechnika minden eszköze meg van engedve és ime, kimúltak a nagy pár­tok, elpusztultak az ország színéről, de mi most is itt vagyunk. Nem nyújtunk azonban segéd­kezet ahhoz, hogy az a párt, a mely sok tagját erőszakkal, pénzzel választatta meg és csinált magának és tartott hatalmat, kisajátítva eszmé­ket, országot évtizedeken keresztül, visszajöjjön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom