Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-442
118 U2. országos ülés 1909 Azonban azt a vérveszteséget, a mely az otthoni székely munkásnak állandó kitelepítésével jár, bizonyos fokig már maga az őshaza is érzi és ezt a vérmennyiséget állandóan elvesziteni annál kevésbbé kivánjuk, mert hiszen mind maga az erdővidéki, mind a homoródvidéki székely szénmedencze közvetlen összefüggésben van a nemzetiségi vidékekkel, nevezetesen a szászok lakta Brassó vidékével és fogarasi oláh vidékekkel. Már pedig ha ilyen területen nem állami üzembe vétetik egy ilyen hézagot pótló széntermelési akozió, hanem ha akár megszűnik, akár — rnint a legutóbbi időben emlegetni hallottam — egy német társulat veszi át, és az a termelés mellett egy bizonyos fokú nemzetiségi akcziót is indit: ez akkora veszélyt rejtene annak a vidéknek mag)?arságára és néprajzi viszonyaira, hogy e felett mi nem térhetünk napirendre, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon). Ez az aggodalom késztetett bennünket arra, hogy ezt a települést már a múlt év folyamán szives figyelmébe ajánljuk az igen tisztelt pénzügyminister urnak, de erre késztetett magának, a tusnádi kongresszusnak ide vonatkozólag hozott határozata is, mely következőleg szól (olvassa) : »Minthogy az Erdővidéken nagy mértékben előforduló barnaszén a székelység kenyérkeresetének erőteljes forrását képezte 30 éven keresztül, ezen barnaszén-telepek állami támogatását feltétlenül szükségesnek tartja a kongresszus és annak felkarolása, állandó segélyezése, sőt a barnaszénbányászatnak nagyobb kiterjesztése és a széntermékek nagyobb mértékben való fogyasztása czéljából felkéri a kormányt«. Tehát akkor, a mikor mindezen kívánalmaknak és a hozzá fűzött várakozásoknak itt kifejezést adok, tulaj donképen az összes székelységnek, mint ilyennek megnyilatkozott kívánalmát tolmácsolom. (Elénk helyeslés.) Van ugyan tudomásom arról, hogy a mélyen tisztelt pénzügyminister ur már a múlt évben átadott memorandumunk alapján magát a települést vizsgálat tárgyává tette, geológusai által felvétette és meg vagyok győződve, hogy az azok által talált adatok az én előterjesztésemmel teljesen össze fognak vágni. (Zaj.) Épen azért, e magasabb érdekekre tekintettel, nagyon kérem a mélyen t. pénzügyminister urat és a t. házat, hogy ezen elsőrendű nemzeti érdeket megfelelőleg honorálni méltóztassanak és ne nyújtsanak lehetőséget arra, hogy akár egy előkelő idegen, akár pedig egy szerencsés alkusz megszerezhesse ezen nehéz viszonyok között küzködő bányavállalatot,. csak azért, hogy idővel azután az államnak kettős összegben kelljen azt megváltania. (Helyeslés.) Erős a hitem, hogy ezen medenczék széntelepületeinek és az ezzel összefüggő kimeríthetetlen mennyiségű vaséreznek megfelelő bányászata által a kincstár nemcsak közszükségletet fedez, de egyszersmind gyümölcsöző beruházást is létesít, sőt ezek révén ismét a magyarság egy erős végvárát építheti fel a magyarságnak a nemzetiségekmárczius 19-én, pénteken. kel, s hazánknak a külfölddel érintkező végvidékén. (Igaz ! Ugy van !) Ha az állami szénbányászat utján áldozatot hozunk, akkor az előbocsátottak után az a legkisebb áldozat, a mit e czélra hozunk, ha pedig hasznos befektetéseket létesítünk, akkor a leghasznosabb befektetés mindenesetre ez lesz. A törvényjavaslatot magát általánosságban elfogadom. (Elénk éljenzés.) Elnök : Ki következik ? Zlinszky István jegyző: Parkasházy Zsigmond ! Farkasházy Zsigmond : T. képviselőház ! Nem szívesen szólalok fel ennél a törvényjavaslatnál, mert azt reméltem, hogy a t. kormány szükségesnek fogja tartani, hogy az általam elmondottakat egy kormánypárti képviselő úrral mondassa el a végből. . . (Zaj. Felkiáltások a baloldalon : Miféle beszéd ez \) Bocsánatot kérek, a félreértéseket ki akarom kerülni. (Zaj.) ' Tudom azt, hogy ha valaha létezhetett egy kormánypárt, a melynek a kormány rendelt és parancsolt, az akármelyik kormánypárt lehetett, csak épen a mostani nem, mert ez olyan független a kormány akaratával szemben, hogy itt aligha akadna ember, a ki a kormány tagjainak bármilyen irányú kérését teljesitené. (Zaj. Felkiáltások : Szellemeskedés !) Csupán arra a parlamenti szokásra voltam bátor czélozni, a mely a világ összes parlamentjeiben — még az igazi parlamentekben is (Mozgás.) — divatozik . . . Rakovszky István : Ez nem az 1 (Zaj. Elnök csenget.) Farkasházy Zsigmond: Kérem, az urak elismerték, hogy a parlament akarata bizonyos kérdésekben . . . (Zaj és közbeszólások.) Ugron Gábor: Ha én ellenzéki lettem volna, nem böfögtem volna ! (Derültség.) Szappanos István : Nem ugy beszélsz, mint ezelőtt beszéltél! Ugron Gábor : Nem beszélek semmiféleképen, mert olyan emberekkel nem lehet megindulni, a kik igy beszélnek ! (Zaj.) Bozóky Arpád : Tőlünk függetlenül beszéljen ! Farkasházy Zsigmond : Mondom, arra a parlamenti szokásra voltam bátor czélozni, a mely szerint a t. kormány néha felkéri az ő elveit valló képviselőket arra, hogy hozzá kérdéseket intézzenek a végből, hogy neki, a kormánynak, alkalma legyen a nyilvánosság előtt nyilatkozni. Azt hiszem, e szokást bizonyitani parlamenti körökben jártas embernek nem kell. Igen helyesnek tartottam volna, ha a t. kormány e parlamenti szokást itt követi, nehogy az ellenzéki részről felhozandók, támadás, gyanúsítás jellegével bírjanak, míg ha kormánypárti részről hozatnak fel, a t. kormány megnyugtathatta volna a közvéleményt, a nélkül, hogy bármiféle tendenczia érvényesüljön a parlament szine előtt. Nem tartom magamat eléggé szakértőnek arra, hogy a törvényjavaslat számadatait beható bírálat tárgyává tegyem, de szükségesnek tartom itt felhozni azokat az ellenérveket, a melyek a
