Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-442
ktä: országos ülés 1909 nyilvánosság előtt szerepelve, e kőszénbányavásárlási üzleteket gyanús színben tüntették fel, és a közvéleményben kétségen kivül bizalmatlanságot keltettek a kormánynak e bányavásárlási ügyeire nézve. (Felkiáltások : Épen az ellenkezőjét tapasztaltuk !) Tény az, hogy egy szenzácziókban nem utazó, igen tekintélyes lap, a melynek sok tekintetben, mikor hasonló kérdésekről nyilatkozott, az eredmények és a tények igazat adtak : a Pesti Napló következetesen, hosszú időn keresztül súlyos vádakkal illette a pénzügyi kormányt bányavásárlási üzleteiből kifolyólag, konkrét vádakkal, a melyek czáfolatlanul maradtak. E gyanusitó tendencziákat már egyszer szóvá tettem e házban a legutóbbi költségvetési általános vita alatt, a mikor a kereskedelmi tárcza körében gyanúsaknak feltüntetett üzletekkel együtt egy mondatban felemiitettem a pénzügyi tárcza keretébe tartozó ily gyanúsaknak feltüntetett üzleteket is. Ugyanakkor a sajtó egy része és különösen, ismétlem, a Pesti Napló, újra előhozakodott a vádakkal, úgyannyira, hogy a t. pénzügyminister ur szükségesnek látta egy félhivatalos kommünikében kijelenteni, hogy a parlamentben alkalmat fog venni magának arra, hogy e vádakra nyilatkozzék, azokat tisztázza. Ez mindmáig meg nem történt, noha azóta majdnem félesztendő telt el. Ezeket előre kellett bocsátanom a végből, hogy szükségesnek tüntessem fel, hogy, ha más senki sem teszi, én vállalkozzam arra, hogy felhozzam ezeket a közvéleményben szereplő vádakat, a melyek bizalmatlanságot keltenek a közvéleményben ezen üzletek iránt, és alkalmat adjak a t. kormánynak arra, hogy ezekről nyilatkozzék, ezeket tisztázza, de még inkább arra, hogy az általam proponálandó egyedül elfogadható módon a közvéleményt megnyugtassa. Nem lehet tagadni, hogy a közvéleményben szereplő és különösen a Pesti Napló hasábjain határozottan konkrét formát öltő vádak bizonyos jelenségek által bizonyos megerősítést látszanak nyerni; fel kellett ezt említenem, noha e vádakkal abszolúte nem azonositom magamat. Wekerle Sándor ministerelnök: De csak tessék velük foglalkozni! (Helyeslés.) Ugron Gábor: Legyen bátorsága vállalni a felelősséget is érte, ha ide hozza! Farkasházy Zsigmond: Ismétlen, nem azonositom magamat velük, de szükségesnek tartom, hogy a ház helyességükről vagy helytelenségükről meggyőződjék. Ugron Gábor : Ha nem azonosítja magát vele, minek hozza ide 1 Farkasházy Zsigmond: De igenis, szükségesnek, kívánatosnak tartom, hogy a parlament meggyőződjék e dolog mibenlétéről, hogy objektív bírálat tárgyává tegye. De, mondom, egyes jelenségeket leszek bátor felhozni. Nevezetesen már a törvényjavaslat ozime egy tévedésre adott alkalmat, mert a törvényjavaslat az állami kőszénárczius 19-én, péntekéit. íi§ bányászat fejlesztéséről szól, noha ebben a törvényjavaslatban túlnyomóan nem kőszénbányák megvételéről, hanem barnaszénbányák és lignitbányák megvételéről van szó. (Mozgás és derültség.) De hát ez csekélység és jelentéktelen dolog. Azonban más ellenmondásokat is találunk itt, a melyek feltünőeknek mondhatók. Nevezetesen itt van mindenekelőtt a vrdniki bánya, a mely a báró Pongrácz családtól vétetett meg. (Felkiáltások: Nem báró!) Ez különben talán nem tartozik a dologhoz. (Felkiáltások a középen és bal felől: De igenis hozzátartozik ! Mozgás és zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök: Nagyon is hozzá tartozik ! Farkasházy Zsigmond: Ez lényeges, hogy báró-e vagy nem ? Wekerle Sándor ministerelnök: Lényeges! Gr. Batthyány Tivadar (közbeszól. Zaj). Farkasházy Zsigmond: Ö persze ! Gr. Batthyány Tivadar: Nem a képviselő ur, de a kik folytatják a képviselő ur fejtegetéseit. (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Farkasházy Zsigmond: A t. ministerelnök ur a vrdniki bányákra nézve 1907. október 11-én tartott beszédében azt mondotta, hogy ezek ez idő szerint egy millió métermázsát termelnek évenkint. Én azt hiszem, hogy ezen adatra nézve megtévesztették a t. ministerelnök urat. ö ugyanis — minthogy ez 1907-ben történt — nyilván csak az 1906-iki és a megelőző évi számadatokkal rendelkezhetett, 1906-ban pedig 696.000 métermázsát termeltek ott, tehát valamivel többet, mint az emiitett mennyiség felét. Az előző években 700, 720, 750 és 780.000 métermázsát termeltek, ugy hogy az 1 millió métermázsát még megközelíteni sem lehetett, sőt még 1907-ben, a mikor már a t. kormány vette kezelésbe ezeket a barnaszénbányákat és forszírozott módon műveltette azokat — a mire nézve számadatok szolgálhatnak bizonyságul — még akkor sem sikerült magasabbra felvinni a termelést 870.000 métermázsánál, tehát az 1 millió métermázsát egyáltalában nem sikerült elérni. A vrdniki bányának megvételére nézve érdeklődtem szakembereknél és azok azt állították, hogy a törvényjavaslatban és annak indokolásában említett 120 millió métermázsányi szénkészlet egy olyan túlzott megállapítás, a mely a valóságnak nem felel meg. (Mozgás.) Hiszen én csak megemlítem ezeket, de különben ezen bányavételnél nem ezt találták a támadások feltűnőnek, hanem azt, hogy a t. kormány nemcsak a ruma-vrdniki helyi érdekű vasutat vásárolta meg ezen bányával kapcsolatban, a mely kétségkívül hozzátartozik ehhez a bányaműhöz, hanem azonkívül túlnyomó részben megvásárolta a rumaklenaki vasút elsőbbségi részvényeit is, holott ez a vasút egyáltalán semmiféle különös czélt nem szolgál; nekimegy Szerbiának, nekimegy a Szávának. . . (Mozgás és derültség.)
