Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-440

90 HÖ. országos ülés 1909 márczius Í3-án, szombaton. interpellácziómnak szoros tárgyára áttérnék, egy kijelentést kell tennem. T. képviselőház ! Ahogy a ministerelnök ur ezt a szerződést itt a képviselőházban visszavonta, az a hir jött Bécsből, hogy mi Szerbiával ki fogunk egyezni és pedig ugy, hogy a politikai bonyodalmakat szanálni fogjuk. S hogy ezt tehessük, fel fogjuk áldozni Magyarország közgazdasági érdekeit. Erre a hirre a képviselőháznak egy úgynevezett agrár-csoportja, a nélkül, hogy bárkitől is megbizást kapott volna, értekezletet tartott. (Zaj.) Csitáry Béla : Hát te kitől kaptál megbizást! ? Bozóky Árpád: Eddig még nincs hiba. De hogy azon az értekezleten a minister urak is megjelentek, és ott a ministerelnök ur, egy országos fontosságú kérdésben, nyilatkozatot tett — és pedig olyan nyilatkozatot, melynek hatása alatt az értekezlet előterjesztett határozati javaslatát visszavonta, azzal a megokolással, hogy az ő javaslata és a ministerelnök ur nyilatkozata között semmi különbség sincs. Azt az eljárást tehát, hogy a törvényhozás tanácstermébe tartozó országos fontosságú kérdések nem itt döntetnek el, hanem bizonyos konventikulumokban, nemcsak a parlamentarizmus, de a ministeri felelősség szempontjából sem tartom helyesnek, mert a ministerelnök ur és a kormány nem annak az érdekcsoportnak, hanem az egész hazának és az egész parlamentnek felelős. Ha tehát a ministerelnök ur jónak látja ilyen fontos kérdésben egyáltalában nyilatkozni, akkor nyilatkozzék itt a törvényhozás tanácstermében. És a mint nem volt helyes a ministerelnök urnak azon ténye, hogy azon az értekezleten fontos politikai kijelentéseket tett, épen olyan helytelen volt az a bankbizottság ülésén történt kijelentése, hogy a képviselőháztól utasitást nem fogadhat el. A ministerelnök urnak igenis kötelessége a képviselőháztól utasításokat. elfogadni, mert a képviselőház jogosított ennek az országnak dolgait intézni, de más dolog az, hogy ha egy olyan értekezlet, — vagy egy olyan összeverődött csoport előtt, egy oly bízottság előtt, a melyet nem a képviselőház küldött ki, a mely megbízását nem a képviselőháztól kapta, viszont a ministerelnök ur jónak látja országos fontosságú kérdésekben nyilatkozni. Ezeket voltam bátor interpelláczióm előterjesztése előtt elmondani egyrészt azért, mert a ministerelnök ur a bankbizottság ülésén kijelentette, hogy a képviselőháztól utasításokat nem fogadhat el, másrészt azért, mert ezt az országos fontosságú kérdést nem a parlamentben, hanem egy megbízás nélkül létrejött összejövetelen akarja; tárgyaltatni, a balpárt szükségesnek tartja azon indítványnak az inditvány könyvbe való bej egy-; zését, hogy ezen két eljárás felett a képviselőház rosszalását fejezze ki. (Mozgás.) Elnök (csenget) : Méltóztassék folytatni, képviselő ur ! Egy hang (balfelől): Hátha pártértekezletet tartanak ? Bozóky Árpád: Az más! Pártértekezletét akkor tartanak, midőn a képviselőházhoz törvényjavaslatot nyújtanak be. (Élénk ellenmondások és derültség balfelől.) Ha más kérdésben tartanak pártértekezletet, nem a törvényhozás által tárgyalandó kérdésben ; ahhoz semmi közünk. (Mozgás és ellenmondások a baloldalon. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Bozóky Árpád : Olyan dologban, a melyben természetszerűleg a képviselőháznak kell tárgyalni... Elnök : Kérem a képviselő urat, hogy méltóztassék interpellácziója tárgyához szólni és nem annyira kitérni. (Helyeslés.) Bozóky Árpád: Az interpelláczióm tárgyát én határozom meg. Elnök : Ez az elnök jogkörébe tartozik, mert az interpellácziók nincsenek az elnök ellenőrzése alól kivonva. Tessék folytatni beszédét. Bozóky Árpád: T. ház ! A legújabb elnöki nyilatkozat folytán én szorosan interpelláczióm tárgyáról fogok nyilatkozni (Halljuk!) és kijelentem, t. ház, hogy én ezt,a kérdést nem agrár szempontból nézem. Nem azt tartom, hogy ez az agráriusoknak érdeke, hogy t. i. Szerbiával különösen a jelenlegi viszonyok között ne kössünk vám- és kereskedelmi szerződést, hanem kijelentem, hogy ez az egész országnak érdeke, (Helyeslés.) még pedig a következő okokból: Először is Magyarország lakosságának 70%-a mezőgazdasággal foglalkozik, ha tehát az ország lakosságának ilyen nagy százaléka van e kérdésben érdekelve, akkor mondható, hogy az egész ország érdekelve van, annál is inkább, mert hogyha a gazdák nem fogják állatállományukat haszonnal értékesíthetni, akkor a gazdák vásárlási képessége is megszűnik és akkor nemcsak a mezőgazdaság, hanem egyéb gazdasági faktorok is, nevezetesen az ipar és a kereskedelem is megérzi annak hátrányait, hogy a gazda nem tud haszonnal túladni gazdasági terményein. Es minthogy ebben a kérdésben épen a sertéstenyésztés és a sertéskereskedelem bir nagy fontossággal, ki kell jelentenem, hogy hiszen már annyira sok veszedelemmel jár a sertéstenyésztés és a sertéshizlalás épen a sertésvésznél fogva, ugy hogy a legtöbb gazda már feladta azt, hogy sertéstenyésztéssel, sertéshizlalással foglalkozzék. Ha már most politikai okokból mesterségesen még leszorítjuk a sertések árait, akkor'annak a vége az lesz, hogy még kevesebb ember foglalkozik majd ezzel a gazdasági ággal, s akkor majd igazán magasra fog felszállani az élő állatok ára. Azután én a gyakorlatból mondhatom, hogy az élő állatok ára nincs arányban és összefüggésben a levágott állatok húsának árával. Mikor a gazda a sertésnek kilogrammját eladja 50—60 krajczárért, akkor Budapesten az ára 1 forint, 1 forint 20 krajczár, tehát a hasznot nem a gazda vágja zsebre, hanem zsebrevágják a kisvágók, a nagyvágók, a ferenczvárosi sertésvásár és különféle közvetítők. Ha azok zsebrevágnak jogtalanul 40—50 krajczár hasznot kilónkint, a gazdáktól 5 krajczár hasznot nem kell sajnálni. De nemcsak