Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-439

439. országos ülés 1909 Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 39. §4). Elnök : Szólni senki sem kivan. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 39. §-t változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 40. §. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 40. %-t). Elnök : Szólni senki sem kivan. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 40. §-t változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 41. §. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 41. §-t). Elnök : Szólni senki sem kivan. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 41. §-t változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 42. %-t.) Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. Van valaki szólásra feljegyezve ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Mezőfi Vilmos! MezŐfi Vilmos: A törvényjavaslat 42. §-a az adóvégrehajtásról rendelkezik és kimondja, hogy az a biró és a jegyző közbenjöttével történik. A. javaslatnak ez az intézkedése jogosult sérelme a jegyzőknek és a bíráknak. Én azonban elsősorban a jegyzők sérelmével kivánok foglalkozni abból a gondolatból kiindulva, hogy a községi jegyző, a mennyiben hivatását nemesen és jól fogja fel, a község lakosságának barátja, tanácsadója, útmutatója és bizalmasa, a kihez ügyes-bajos dolgaikban fordulnak. Ezt a bizalmas és szeretetteljes viszonyt ápolni, és a hol nincs meg, helyreállítani, elsőrendű kötelesség. Már pedig, ha a jegyzőt olyan gyűlöletes funkczióval bizzuk meg, mint az adóvégrehajtásban való közreműködés, kétségtelenül nagy mértékben hozzájárulunk ahhoz, hogy a lakosságban, a mely nem fogja mérlegelni azt, hogy a jegyző az állam által ráruházott, neki kellemetlen, de rákényszeritett funkeziót teljesít, megingatja a jegyző iránt táplált bizalmat és szeretetet. Ez a lakosság részéről tapasztalt idegenkedés viszont a jegyzőben is bizonyos keserűséget támaszt és előáll az a helyzet, hogy a jegyző nem lesz más, mint adminisztratív végrehajtója az állam, s a vármegye utasításainak és ugy is tekinti a közönséget, tisztelet a kivételeknek, mint a mely csak arra való, hogy adózzék és a különböző rendeleteknek eleget tegyen. A lakosság tehát a jegyzőben nem fog mást látni, mint az ő büntetőjét, üldözőjét, sőt adóhátralék esetén az ő kegyetlen és kíméletlen végrehajtóját. Jogosultnak tartom tehát a jegyzőknek a képviselőházhoz intézett kérvényét és felterjesztését, a melyet az Országos Jegyző-Egyesület intézett a képviselőházhoz, s á melyben igen megszívlelendő adatok és érvek alapján kéri, hogy mentse fel a pénzügyminister márczius 12-én, pénteken. 71 ur és a képviselőház őket attól, hogy nekik az adóvégrehajtásoknál közreműködniök kelljen. Sőt, egész önzetlenül kinyilvánítják, hogy szívesen lemondanak azon jutalom-összegről, a melyet az adókezelésről szóló törvényjavaslat — nézetem szerint elég helytelenül — kilátásba helyez azon esetre, ha elég kíméletlenül fogják kezelni odahaza az adósrófot, ha minél több adót fognak az adóalanyokon behajtani. Felterjesztésükben erről egyenesen lemondanak, és ugyanezen fölterjesztésükben kiszámítják, hogy az államra nem fog nagy megterhelés hárulni, ha az egész országban államosítják az adóvégrehajtást, ha minden adóvégrehajtási funkeziót az állam kinevezett, ezért díjazott közegei fognak végezni. A pénzügyimnister ur az indokolásban foglalkozik ezzel a dologgal és sajnálattal konstatálja, hogy habár belátja a jegyző urak kívánságának jogosultságát . . . Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Nem ! Mezöfi Vilmos: Az indokolás azt mondja, hogy azért nem lehet eleget tenni az adóvégrehajtás államosítására irányuló kívánságnak, mert a pénzügyi helyzet ezt lehetővé nem teszi, minthogy sok millió koronájába kerülne az államnak. A jegyzők alapos számításokkal és számadatokkal mutatják ki, hogy ez nagy csalódás, mert csak minimális összegbe kerülne, ha az adóvégrehajtás az egész országra kiterjedően államosittatnék és állami közegekkel eszközöltetnék. Én nem a jegyző urak érdekében állónak, de egyenes közérdeknek tartom, hogy a jegyző és a község lakossága között a kölcsönös bizalom, szeretet fennálljon. Közérdek, hogy a jegyző ne legyen községében gyűlöletes egyén, közérdek, hogy a lakosság barátját, tanácsadóját lássa jegyzőjében. Elismerem, hogy a jegyző nem tehet arról, hogy ezt a funkeziót végzi, de tény, hogy a lakosság nem tud disztingválni, hogy abban a jegyzőben, a ki hozzá jön az adót behajtani, a kit dobszó kisér portájára, barátját lássa és tanácsért, útmutatásért hozzá forduljon. Tudom, hogy az adókezelési törvényjavaslatban a mostani helyzet mellett nem lehet megvalósítani, a mit kivánok. Nem lehet itt kimondani, hogy az adóvégrehajtás állami közegek utján történjék, mert ennek megvalósítása előkészítő munkálatokat igényel. Erre való tekintettel nem módosítást nyújtok be, hanem egy határozati javaslat elfogadását kérem a t. háztól, a melyben utasítja a ház a pénzügyminister urat, hogy a ház elé mielőbb olyan törvényjavaslattal lépjen, a mely az adóvégrehajtást az egész országra kiterjedően államosítsa, vagyis állami közegekre bizza és ettől a munkától a jegyzőket mentse fel. (Helyeslés a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Hammersberg László! Hammersberg László: T. képviselőház! Én a szakaszt a pénzügyi bizottság szövegezése sze-