Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-439
72 439. országos ülés 1909 márczius 12-én, pénteken. rint elfogadom, és nem járulhatok hozzá Mezőfi Vilmos képviselő ur határozati javaslatához. Nem akarok az ő szakszerű fejtegetéseivel foglalkozni, csak azon vidéken és törvényhatóságban szerzett tapasztalatok nyomán, a melyeket ismerni van szerencsém, kivánom megjegyezni, hogy épen annak a jegyzőnek, a ki annyira barátja a népnek és a ki iránt a nép annyi bizalommal viseltetik, a ki általában a maga hivatását felfogja és pontosan teljesiti, rendszerint nem szokott adóhátraléka lenni a maga körében, a maga szférájában, csakis olyan esetekben, a mik azután adók leirásának tárgyát képezik. De egészen más is lényegileg az az ok, a miért nem járulhatok hozzá az adóvégrehajtás államosításához. Ez az ok az alkotmánygarancziák szempontja. (Ugy van!) Lényegesnek tartom, hogy az adóvégrehajtás az autonóm közegek kezében, az autonóm törvényhatóságok rendelkezési szférájában maradjon, (Igaz ! Ugy van!) mert alkotmányunknak egyik garancziája épen az, hogy a törvényhatóságok felülbírálhassák a központi kormány intézkedéseit, és szuverén joguk legyen dönteni a felett, hogy vájjon meg nem szavazott adókat szabad-e behajtani vagy sem ? (Ugy van!) Ezen oknál fogva én az adóvégrehajtás államosításához semmi körülmények között sem tudnék hozzájárulni. (Helyeslés.) Az az érv sem állhat meg, hogy ha az alkotmány fel van függesztve, akkor ugy is az erőszak uralkodik, akkor ugy is behajtja az abszolutizmus azt, a mi neki épen tetszik, és nem kérdezi meg a vármegyét. A kérdés csak a körül foroghat, hogy ne legyen módja egy esetleges abszolút hatalomnak a törvényességnek csak némi, halvány látszatával is erőszakolhatni ilyesmit. (Igaz! Ugy van !) A kinek tetszik, tessék a nyilt abszolutizmus terére lépni, — ennek is megvan a maga ellenszere — de hogy törvényes intézményben nyújtsunk erre ürügyet, ahhoz én nem járulhatok hozzá és azért ezt a javaslatot sem fogadhatom el. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Az előadó ur nem kivan szólni, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: T. képviselőház! Ez olyan kardinális intézkedése a törvénynek, a melyhez én etikai és adminisztrativ szempontokból feltétlenül ragaszkodni vagyok kénytelen. (Helyeslés.) Igen téves és helytelen dolog, ugy tüntetni fel a jegyzőt, mint valakinek a barátját, hogy ez a barát csak azt a tanácsot adhatja : ne fizessen az illető adót, és a kötelesség teljesítésére nem serkenthet senkit. (Ugy van !) •Ha a képviselő ur a jegyzőben a nép igaz barátját keresi, akkor adja az a jegyző a népnek azt a tanácsot, hogy fizesse be adóját a kellő időben, rnert .semmi sem hátrányosabb a népi erkölcsök megrontására és semmi sem vezet jobban az anyagi zavarok előidézésére, mint épen az adóknak kellő időben való be nem szolgáltatása. De másrészről ellene vagyok ennek a módosításnak az adminisztráczió egyszerűsítése szempontjából is. Mindent el kell követnünk, hogy ne ujabb meg ujabb tisztviselő-hadakkal árasszuk el az országot, (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés.) a mit most a t. képviselő ur javaslatot tesz, hogy egy szegény végrehajtói ármádiát szervezzünk, a mi nagy költségeket is okozna, — hanem ellenkezőleg, a lehetőség szerint egyszerűsítsük adminisztrácziónkat. (Ugy van!) Számitások tétettek itt, hogy mennyit nyerne a kincstár, ha ezt átvenné. Megengedem, hogy ha csupán nagy községek volnának, — a honnan kikerültek ezek az ideák — akkor a kincstár nyereséggel űzhetné ezt. De méltóztassék az elhagyott, néptelen kisközségeket is venni, a hol oly csekélyek az adóhátralékok, hogy a kiküldött végrehajtói közeg költségei többet tesznek ki a befolyó adóhátraléknál. (Igaz! Ugy van!) S a közmorál szempontjából mégis foganatosittatnom kell ott is a végrehajtást, mert nem engedhetem meg — ha csak fizetésképtelenség esete nem forog fenn, — hogy valakinek adója befizetetlenül maradjon. (Helyeslés.) Azon szempontból sem járulhatok hozzá a tett javaslathoz, mert azt hiszem, az adózó polgárok érdekében van, hogy a községi elöljáróság kezelje ezeket. (Igaz! Ugy van!) Ha azt akarjuk, hogy kiméletesen szedessék be az adó, akkor elsősorban azokra kell bizni az adó beszedését, a kik hivatva vannaFezt az eljárást az adminisztráczióban érvényesíteni. (Igaz! Ugy van !) Végül méltóztassék figyelembe venni, hogy gazdaságunk átalakulásával és többoldalúságával kapcsolatosan mindinkább előfordul az, hogy hiába irjuk elő, hogy ezen és ezen negyedekben fizetendő az adó, csak akkor érvényesíthetjük az adóbehajtást az adófizetők egy jelentékeny részénél, a mikor fizetési képességük beáll. Ezek az időpontok a különböző foglalkozások szerint differálnak. A kik favágással foglalkoznak, azoknál favágás után, tehát tavaszszal áll be a fizetési képesség ; ismét más időpontban a mezőgazdasággal és más időpontban a szőlőtermeléssel foglalkozóknál. (Ugy van!) Szóval olyan különböző időkben kell az adót — ha érvényesíteni akarjuk azt — behajtani, hogy bizonyos sablonszerű állami végrehajtóközegekkel a kíméletes eljárásért a felelősséget el nem vállalhatnám. (Igaz! Ugy van!) A ki komolyan akarja, hogy adózásunkban rend legyen ; a ki komolyan akarja, hogy adóadminisztrácziónk egyszerűsittessék ; a ki komolyan akarja, hogy az erkölcsi szempontok érvényre jussanak : az nem keresett indokokkal igyekezik a kötelességeket magától elhárítani, hanem akkor is teljesiti kötelességét, a mikor az esetleg kellemetlenségekkel jár. (Igaz! Ugy van!) Az eredeti javaslatot ajánlom elfogadásra. (Élénk helyeslés.)
