Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-439

439. országos ülés 1909 márczius 12-én, pénteken. 67 teni, akkor az adózónak legyen joga elvárni a kincstártól, hogy a szenvedett kamatveszteséget a jogtalanul beszedett adóösszeg után neki visszatérítse. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan nyilatkozni. A ministerelnök urat illeti a szó. Wekerle Sándor ministereinök és pénzügymi nister: T. képviselőház ! Ez az uj adókezelési törvény a késedelmi kamatok tekintetében két lényeges intézkedést foglal magában. Az első intézkedés az, hogy a hol hátralékokról van szó és a hátralékokra történik befizetés, ne tartassék fenn azon mai rendszer, hogy elsősorban a kamatokra történjék a fizetés, ugy hogy ha az illető teljesit is kis fizetési részleteket, mindig csak a kamatokat törleszti, a tőkét pedig soha sem. Ezért kimondtam a törvényjavaslatban, hogy ha a hátralékokra eszközöltetik befizetés, az elsősorban a tőketörlesztésre számoltassák el. Azt hiszem, ez igen méltányos eljárás. (Élénk helyeslés.) A második ujitás az, hogy az előre befizetett adóknál nincs a kincstár részéről kamatmegtéritésnek helye. Ennek indoka az, hogy láttuk, hogy a mikor nem volt törvényes felhatalmazás, egyes intézetek befizették, még pedig kamatmegtérités mellett, az egész adót. Hogy az ilyen esetek ne ismétlődhessenek, ezért tartottam szükségesnek az emiitett rendelkezést a törvényjavaslatba felvenni. (Helyeslés.) A mi azt illeti, hogy ha jogtalanul szedetett be valamely adó, akkor kamatmegtérités adassék, ezt azért nem vettem be a törvényjavaslatba, mert a nem jogszerűen beszedett adóknál — helyesebben szólva inkább a »tartozatlan fizetés« kifejezést használjuk, mert az adó jogszerűen szedetett be — tehát a tartozatlan fizetéseknél igen sok esetben, midőn a félnek mulasztása, kisebb hibája okozta a tartozatlan fizetést, ha kény szeri tőleg mondjuk ki a kamatvisszatéritést, az Ítélkező közegeket az tartja vissza a méltányosabb eljárástól, mert azt mondják, hogy nem elég, hogy elnézzük az adózónak hibáját, hanem még kamatot is adjunk ? Itt a kazuisztikának annyi esete merül fel, hogy a végrehajtási utasításban kell intézkednem arra nézve, hogy azokban az esetekben, a midőn az eljáró közeg méltánytalan eljárása vagy mulasztása következtében történt tartozatlan fizetés, akkor adjunk kamatvisszatéritést, más esetben azonban ne adjunk. (Helyeslés.) Ezeknél fogva kérem a szakasz változatlan elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 26. §-t változatlanul elfogadni, a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem % (Igen I) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 27. §. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 27. §-t), Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. Van valaki szólásra feljegyezve % Szent- Királyi Zoltán jegyző: Mérey Lajos ! Mérey Lajos : T. ház ! Bármennyire olvastam meg és pedig több izben is, a 26. és 27. §-t, mégsem találtam benne azt a hézagpótlást, a mely véleményem szerint szükséges, ez pedig az, hogy gyakran látjuk az adókönyvecskékben, hogy a félnek az egyik adónemnél túlfizetése van, a másik adónemnél pedig hátralékban marad. Mondjuk, hogy a betegápolási adó czimén van neki 5 korona túlfizetése és a jegyző mégis kényszerűségből bevezeti, hogy a községi pótlékadónál 2 korona hátraléka van, Nagyon természetes, hogy annak az adózónak tulajdonképen valójában hátraléka nincs, mert hiszen a túlfizetés czimén bevezetett pénzből elsősorban a hátralékot kellett volna törleszteni. Idáig nem volt rendelkezés az adókezelési törvényben ennélfogva tehát a jegyző nem tehette meg, de szükséges, hogy a mostani törvénybe bevegyük. Igaz, hogy az elfogadott 26. §-nak az az intézkedése, hogy ha az adózó a múlt évekből származó adóhátralékokkal is tartozik, befizetései ezen hátralékokra és az azok után járó késedelmi kamatokra és behajtási illetékekre könyvelendők mindaddig, míg ezek teljesen törlesztve nincsenek. Továbbá azt mondja : a befizetésnek csak azon része fordítható a folyó tartozás és járulékainak lerovására, a mely a hátralék törlesztése után fenmarad, igaz, hogy ez egészen rokonértelmű azzal, a mit kívánok. Minthogy azonban e szakasz kifejezetten az adóhátralékokról és kamatról, a behajtási illetékekről rendelkezik, az a jegyző szigorúan a törvény betűjéhez ragaszkodva, ugy kényszerül azt magyarázni, hogy ha pl. hozzámegyek vagy levelet irok, postán küldök 50 koronát azzal, hogy kérem, ezt az én községi pótadóhátralékomra fizetem, nem érezné magát jogosítva, hogy ha én az 50 koronából csak 40 koronával tartozom, de ellenben más czimén van 10 korona hátralékom, hogy arra fordítsam, sőt még kevésbbé érezné magát feljogosítva arra, hogj- például, ha egyik czimén van túlfizetés, a másiknál hátralék, hogy ő beirja az egész hátralékot, és akkor mégis marad túlfizetésem, holott helyesen a jegyzőnek azt kellene tennie, hogy azt mondja : miután 10 korona túlfizetésed van az egyik czimén, a másikon pedig nem 50 koronával tartozol, a mit beküldtél, hanem negyvennel, én a túlfizetést neked beszámítom a tartozásba, hogy az előző évi adód igy egészen tisztázva és lezárva legyen. Én tehát erre nézve, hogy itt kétségtelenül világosan ki legyen mondva az intézkedés, ajánlom röviden a következő módosítást: A 27. §-hoz a 4. pont második bekezdése gyanánt a következő intézkedés veendő fel: »Ha az adózó az év lejártával az egyik adónemnél túlfizetésben, a másiknál pedig hátralékban van, a túlfizetés, adónemre való tekintet nélkül, a hátralék törlesztésére fordítandó, és csak az igy előálló eredmény adja a túlfizetés vagy hátralék gyanánt fenmaradó összeget«, — a mivel, a mint voltam bátor jelezni, az fog bekövetkezni, hogy 3*