Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-438

54 í-38. országos ülés 190Ú márczius 11-én, csütörtökön. rendes körülmények között, eddig legalább, október vége, vagy november eleje volt. Már most az adózó polgárok, a kik az év utolsó negyedében adójukat leróják, a legtöbb esetben oly időben kénytelenek ezt tenni, mikor még a jjótadó kivetési százalékát az adókezelő nem ismeri, rendes körülmények között ugy segítenek ezen a közszolgáltatások kezelői, a községi és körjegyzők, hogy az előző évi pótadót szedik be az illető féltől. Most vagy többet szednek be, vagy kevesebbet, a mi attól függ, hogy minő arányban állapítja meg a törvényhatóság közege a pótadó százalékát. Ha többet szednek be az illető adófizetőtől, gondolomformára, jóhiszeműleg, akkor az illetőnek jövő évre túlfizetése lesz törvényhatósági és községi pótadóban, és jövő évben a jegyzővel szemben bizalmatlan lesz, azt fogja mondani, hogy valószínűleg a jegyző többet inkaszszált községi adóban, törvényhatósági pőtadóban és azt neki javára irják az adófizetés alkalmával. És ha kevesebbet szed, akkor ismét bizalmatlan lesz a jegyző iránt, hogy hiszen ő az összes adóját le akarta róni, miért nem számított a jegyző pontosan, miért hagyott differencziát. Én tehát kívánatosnak tekinteném, ha a százalék megállapítása mindig azon évi adó alapján történnék, a mely évi adó a községi, vagy a törvényhatósági tartozás évében elő van irva, tehát az előző év alapján állapíttassák meg a százalék. Igaz, hogy ez annyiban kényes, mert bizonyos differencziák származnak, ha birtokeladás, örökösödés vagy ajándékozás révén változások állhatnak be az adózó polgároknál és egyikmásik jelentékeny összeggel többet vagy kevesebbet fizet e százalék megállapítása által, de talán mégis a kezelés egyszerűsítése szempontjából ettől az elenyésző differencziától el lehet tekinteni és épen azért a harmadik paragrafus első bekezdéséhez vagyok bátor a következő módosítást ajánlani: A harmadik sorban e szó »alapján« hagyassák ki és helyette e szó tétessék: »után«. A sor folytatása azután az uj szöveg: »ugy a vármegyei, mint a községi közszolgáltatások kivetési százalékai kiszámításánál mindig azon évi állami adó veendő alapul, mely a kivetés, illetve a szükségleti összeg megállapítása évében elő van irva«. Tehát csak a százalék kiszámításánál kívánom az előző évi adót alapul vétetni. E szakasz harmadik bekezdésében az a humánus intézkedés és. a községek érdekében nagyon dicsérendő intézkedés foglaltatik, hogy ha elemi csapások sújtják a községet és adóelengedésnek, vagy törlésnek van helye, akkor a pénzügyminister, az állam fedezi az arányhoz képest a hiányt, a mennyiben az eleső községi pótadó arányában segélyt nyújt a községeknek. Hiszem, hogy a mostani pénzügyminister ur megadja minden jogos és méltányos esetben •a községi segélyt és ha már elemi csapásokkal vannak sújtva a községek, s adóelengedésnek van helye, ily módon is segítségére siet a községeknek, illetőleg az adózó polgároknak. De ha a pénzügyminister tetszésétől függ a dolog, előfordulhatnak esetek, hogy bizonyos figyelembe nem veendő, vagy épen elitélendő szempontokból is fog ez gyakoroltatni. Kényes dolog ily imperativ intézkedést bevenni, de a községek érdekében mégis méltányos, igazságos, helyes és figyelembe veendő volna, ha ezt a segélynyújtást áthárítanék az ország oly adózó polgáraira, a kik ily károsodásban nem részesültek. Én tehát, hogy biztosíttassák ez a segélynyújtás, a harmadik szakasz második bekezdésének utolsó szavát: » részesítheti*, kicserélni javasolnám e szóval: »rószesiti«. •• Kérem módosításom elfogadását. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : T. ház! Csóti Géza : Azt kérem, hogy az előző év alapján állapíttassák meg. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Bocsánatot kérek, a legnagyobb ujitás az, hogy a folyó évi adó alapján állapittatik meg. Méltóztassék figyelembe venni, mily nehézségek keletkeznek, ha a megelőző év alapján vettetik ki, például az útadónál, mint a hogy most gyakorlatban volt. Valaki odajön pl. mint bérlő. Miután utólag vetjük ki, a mikor elment, még egy évig keressük az illetőn az ő adóját. Meghalt például: még egy évig keressük utólag. Épen az a nagy elvi álláspontunk, hogy mindent mint a folyó évi adó pótlékát vetünk ki. Különben a községi törvénynek 130. §-a is a folyó évi adót rendeli alapul venni. Tehát a községi törvényt igy mellesleg egy pénzügyi törvénynyel nem módosíthatom. A t. képviselő urnak az az aggálya, hogy nem lehet megcsinálni a községi költségvetést. Bocsánatot kérek, hiszen a községi költségvetéseket nem tizedfillérek szerint szokták megcsinálni, hanem a költségvetést meg kell csinálni olyan latitüddel, hogy az a változó viszonyoknak megfeleljen, (ügy van!) A községi törvény ugyancsak előírja, hogy a községi költségvetések előre készítendők. Hiszen ennek az egész reformnak az a czélja, hogy annak az indeczens állapotnak, vessünk véget, hogy senki nyár előtt, augusztus-szeptember előtt nem tudhatja meg, mi az azon évi köztartozása. (Igaz! Ugy van!) Én azt vettem czélba, hogy mielőtt valakitől követelek valamit arra az évre, már meg tudjam neki mondani, hogy mi lesz a tartozása ez évben. Ezt egész következetességgel keresztülvinni nem tudom, mert február 15-én esedékesek az adók, s én addig nem tudom az adókivetést keresztülvinni, Azon illúzióban sem