Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-438

k38. országos ülés Í909 márczius 11-én, csütörtökön. 51 ts a törvényjavaslatot, lehetőleg megközelíteni és szolgálni igyekezvén a pénzügyminister ur szándékait, a községi élet és adókezelés megfigyelése alapján az egyes szakaszoknál módosításokat kívánok benyújtani, illetve tájékoztatást, felvilágosításokat akarok kérni a t. pénzügyminister úrtól. Nem akarom a vitát feleslegesen nyújtani. A czimnél is csak azért szólaltam fel, hogy általánosságban megindokoljam, miért fogok az egyes szakaszoknál kérdéseket intézni a t. pénzügyminister úrhoz, és miért szándékozom több-kevesebb módosítást előterjeszteni ? Különben a czimet és magát a törvényjavaslatot is elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Maczky Emil! Maczky Emil : T. képviselőház ! Az adóügyi reformtörvényjavaslatok sorában eljutottunk az utolsó két törvényjavaslathoz, a melyek már nem az anyagi adókat ölelik fel, hanem inkább az anyagi adó technikai kezelésének kérdését tárgyalják. Részemről teljesen osztom, és azt hiszem, velem együtt t. képviselőtársaim is valamennyien osztják Nagy Sándor t. képviselőtársam azon felfogását, hogy a már letárgyalt nyolcz törvényjavaslatban, vagyis általában az adóügyi reformokban a mélyen t. pénzügyminister urnak nagy financztehetsége, zsenialitása az ő páratlan jó lelkével és jó szivével együtt jeljesen kidomborodik. En szívesen konczedálom ezt és részemről teljes mértékben honorálom a t. pénzügyminister ur képességeit. Méltóztassanak megengedni azonban, de ennél a törvényjavaslatnál, a mely a közszolgáltatások egy esi tett kezeléséről szól, bátorkodom megjegyezni, hogy a pénzügyi bizottság jelentésének azon része, a mely azt mondja, hogy meg akarja szüntetni azt a régi panaszt, hogy a községi és körjegyző munkásságának javarészét .az adóügyek kezelése foglalja le, nem fedi teljes mértékben az igazságot. A ki ismeri az eddigi adótörvények alapján a községi háztartások életében az adókezelés technikáját, első pillanatra meggyőződik arról, hogy ezen közszolgáltatások egyesítéséből kifolyólag a községi jegyzőkre mint alkalmazottakra- semmiféle könnyebbség nem fog hárulni. Ezen egyesítésből kifolyólag egy jottányival sem lesz kevesebb Írásbeli teendője annak a községi jegyzőnek, mint a mennyi van jelenleg vagy volt a múltban. De nevén nevezem a gyermeket: ez a törvényjavaslat tulaj donképen nem az egyszerűsítést czélozza, hanem azt, hogy a mélyen t. pénzügyminister ur nagy zsenialitásával a maga pénzügyi közegeit akarja nagyobb tekintélyre emelni, és igy, mondhatnám, a letargiában szenvedő megvei törvényhatóságokról, azoknak alkalmazottairól — főszolgabirákról, alispánokról — leszedi a himport és rárakja azt az ő maga alkalmazottaira. De ha igy van is, én üdvözlöm a pénzügyminister urat ezért, mert hiszen jól teszi, ha az ő saját resszortját, saját embereit emeli érvényre, ha mindjárt a közigazgatási alkalmazottaknak némi tekintetben rovására történik is ez. T. képviselőház! A pénzügyminister ur letárgyalt 8 adójavaslatában a kisemberek érdekében igazán nagyon sokat tett. Az ő jó lelkével, jó szivével nagyon sok olyan dolgot statuált, az ő érdekükben, a mi nagy szocziális jelentőséggel bir és végeredményében igen üdvös. Bárha ugyanezt tette volna a t. pénzügyminister ur még hátralévő két törvényjavaslatában is, hogy t. i. a közigazgatási szervek legkisebb részét, a községi jegyzőket is épen ugy kegyelmébe fogadta volna, azokat is éjien ugy honorálta volna. Azonban épen az ellenkezője történt. Míg a t. pénzügyminister ur a főszolgabíróktól a közvetlen adózókra nézve a végrehajtási jogot elvonta és azt az adóhivatalokra ruházta, addig azokat a szegény községi jegyzőket, a kik igazán, lehet mondani, a XX. század rabszolgái, nem mentesítette semmitől, az ő helyzetükön nem hogy könnyített volna, de még szigorúbb tételeket stipulál ebben a törvényjavaslatban rájuk nézve, mint az 1883 : XLIV. t.-czikkben. Mert mi fog történni ? A pénzügyigazgatóság olyan nagy hatalmat nyer, hogy a községi jegyzőket, pl. a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat 22. §-a szerint, 5—200 koronáig terjedhető birsággal sújthatja, a károsult felek részéről. Ugyanezen törvényjavaslat 70. §-ában pedig az az intézkedés foglaltatik, hogy a községi jegyzőt — még ha nem önhibájából történt is a mulasztás, mert hisz az meg sincsen említve, hogy' fegyelmi utón vizsgálat ejtessék meg — hivatalvesztésre is lehet ítélni. Mi fog tehát történni ? Az, hogy a községi jegyző, félvén ezektől a nagy büntetésektől, nekitámad a községi lakosoknak, és ugy behajtja tőlük az adót, hogy azok szemében valósággal gyűlölt alakká fog változni. S ha jön majd a belügyminister ur, vagy a földmivelésügyi minister ur, és hivatkozik annak a községi jegyzőnek hazafiságára s kéri, hogy a jegyző bizonyos dolgokat vigyen keresztül, akkor kérdem, hogy ez a gyűlölt alak, ez a községi jegyző, vájjon képes lesz-e megfelelni a belehelyezett bizalomnak ? A most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 2. §-ában az alapadókkal együttesen kezelendő adónemek 10 részre osztatnak, azok az adónemek jjedig, a melyek külön kezelendők, a 13. §-nak 1—19. pontjai között vannak felsorolva. Ebből magából is eklatánsán kitűnik, hogy annak a községi jegyzőnek 29 adónemmel kell küzdenie. Szembeötlőleg kitűnik ebből az is, hogy "a községi jegyzőknek csaknem összes tevékenységét és ténykedését az adóügyek kezelése foglalja le. Itt válaszolhatnék gróf Apponyi Albert közoktatásügyi ministcr urnak a költségvetési vita alkalmával felvetett ama kérdésére is, . hogy vájjon mi lehet az oka annak, hog}^ a tanköteleseket tényleg nem lehet beiskoláztatni ? Hát igen, nem lehet őket beiskoláztatni azért, mert. hiszen ez a szegény községi jegyző annyira túl van terhelve munkával, (Igaz ! Ugy van !. a baloldalon,.) 7*