Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-438

Í38. országos ülés 1909 márczius ll-én, csütörtökön. 49 Kivételt csak azokra állapit meg a második bekezdés, a kik a létminimum alá esnek. Ezt tehát igazságtalanságnak, logikátlanságnak tartom. Ha az állam az adófizetés alól felmenti azon legszegényebbeket, a kiknek évi keresete 800 koronánál nem több, nem igazság, hogy községi adózás alá vonják őket, holott a többieket, kik 800 koronánál több évi keresettel birnak, egyenesen kivonjuk az alól a kötelezettség alól, hogy a jövedelmi adó után a községi terhekhez hozzájárulni kötelesek legyenek. Az én javaslatom tehát az, hogy a szakasznak két utolsó bekezdését hagyja ki a képviselőház, vagyis, hogy a létminimum alá esőkre vonatkozólag a községi pótadózás alkalmazható ne legyen. A másik módositásom pedig a következő. Az eredeti törvényjavaslatban az igen t. pénzügy minister ur igen helyesen lehetővé tette, hogy a létminimum összege emeltessék az esetre, ha az összes egyenes adók után befolyó adóösszeg meghaladja a 200 millió koronát. Nyiltan és világosan kimondja a régi 76. §., hogy a mennyiben a 200 millió koronánál több folyik be, ez a 600 koronás létminimum emelésére fordittatik. Igaz, hogy a pénzügyi bizottság 200 koronával felemelte ezt a létminimumot, de az is igaz, hogy a 800 korona sem elegendő, és minél tovább haladunk előre az időben, annál kevésbbé lesz kielégítő, mert a lakásés megélhetési viszonyok rövid időn belül aligha fognak előnyösen változni. Én tehát nem tudom, miért ne volna lehetséges e szakasz rendelkezését a pénzügyi bizottság által módositott törvényjavaslat szövegébe beiktatni és ezáltal reményt nyújtani, hogy a mennyiben az államkincstár bevétele lehetővé teszi, idővel a 800 koronás létminimum 900 vagy 1000 koronára felemeltessék. Erre való tekintettel kérem a pénzügyminister urat, maradjon meg eredeti szándékánál, és ezért javaslom, hogy az eredeti törvényjavaslat 76. §-a csupán azzal a változtatással, hogy a 600 korona helyett 800 korona létminimum tétessék, a szövegbe újra iktattassék be. Én tehát egy uj szakaszt javaslok, mely igy hangzik (olvassa) : »Ha az államnak a földadóból, házadóból, tőkekamat- és járadékadóból, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójából, az általános kereseti adóból, és a jövedelmi adóból eredő bevétele együttvéve a 200 millió koronát meghaladja, a többlet a 21. §-ban megállapított fokozatok szerint a 4. §. 7. pontjában adómentesnek jelzett 800 koronás létminimum emelésére fordittassék«. Ezáltal legalább annak a nagy aggodalomnak és azon nagy ellenvetéseknek elejét veszszük, melyek abban kulminálnak és a vita folyamán több ízben kifejezésre jutottak, hogy a 800 koronás létminimum távolról sem elegendő. így reményt nyújtunk a létminimum alá esőknek, hogy valamikor, ha az államkincstár helyzete megengedi, a létminimum emeltetik. Miután ez megfelel a pénzügyminister ur intencziójának, azt hiszem, hogy ennek elfogadásával szemben semmi akadály nincs. KÉPYH, KAPLÓ. 1906 1911. XXV. KÖTET. Einök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kíván szólni. A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : T. képviselőház! A törvényjavaslat azon intézkedését, hogy ott, a hol nem is jár állami adó, a létminimum alá esőktől bizonyos községi pótlék szedhető legyen, a községi háztartások érdekében változatlanul fentartandónak vélem. (Helyeslés.) Összhangzó kívánalma az összes községeknek, hogy az ő jövedelmüket igy ne csorbítsuk. De a méltányosság is e mellett szól. A 800 koronás minimum nem olyan csekély; ha Poroszországban körülbelül 1050 korona is a minimum, a mi életviszonyainkhoz képest az a 800 korona sem mondható csekélynek, és igen sok német államot találhat a képviselő ur, a hol még csekélyebb a létminimum, mint nálunk. Ha valaki a létminimumot ugy érti, hogy valaki kényeimessen megélhessen, még bizonyos lapokra is előfizetliessen, (Élénk derültség.) s mindez az elsőrendű szükségletek közé tartozik, akkor megengedem, hogy a létminimumot más szemüvegen nézi; ha azonban valaki az elsőrendű fizikai szükségletek kielégítésére kívánja a létminimumot fordítani, akkor, ha 900 koronával állunk szemben mint létminimummal, az csekélynek nem mondható. Én tehát ezt változatlanul fen tartani kérem. (Helyeslés.) A mi a másik kérdést illeti, igaz, hogy én eredetileg azt ajánlottam, hogyha 200 milHó koronát meghaladnak az egyenes adók bevételei, ezek bizonyos leszállításokra, elsősorban a létminimum emelésére fordíttassanak, de minthogy emeltük a létminimumot 600 koronáról 800 koronára, és kontingentáltuk az adót nem ugy, mint eredetileg volt a javaslatban, hogy minimális kontingens legyen, hanem maximális kontingenssel, harmadszor, miután a vita során az a nézet nyilvánult, hogy ha adókönnyítéseket nyújtunk, azok sem elsősorban a létminimum emelésére, hanem mint méltóztatnak tudni, az általános kívánalomnak megfelelően a házadó legnyomasztóbb, alsóbbrendű tételeinek apasztására fordíttassanak, én nem szeretnék oly kötelezettséget vállalni, a melyet számításba vehető időben ugy sem tudnék beváltani, s ezért kérem az eredeti javaslat elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 74. §. meg nem támadott részét változatlanul elfogadni, a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem % (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Mezőn Vilmos képviselő ur azt kivan ja, hogy a 74. §. utosló két bekezdése kihagyassék. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e az eredeti szöveget változatlanul elfogadni, szemben Mezőfi Vilmos képviselő ur kihagyási inditványával, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem,, hogy 7