Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-438

Í38. országos ülés 1909 márczius íl-én, csütörtökön. 47 Ezen kivül az utolsó szavak helytelenül vannak fogalmazva. Az van mondva : »adóköteles jövedelmet szándékosan elhallgató Az igen t. pénzügyminister ur már több ízben kijelentette, hogy kihágást nem az képez, ha valaki a jövedelmét számszerinti összegben nem vallja be, vagy helytelenül vallja be, hanem kihágást az képez, ha elhallgatja azt, hogy még bizonyos jövedelmi forrása volna, pl. a kereskedő elhallgatja, hogy járadékai vannak, vagy a földbirtokos elhallgatja a mellékjövedelmeit; ha a jövedelmi forrás maga hallgattatik el, nem pedig a jövedelem, a mely utóbbi azt az értelmezést is megengedi, hogy a jövedelem magasságából vagy számszerinti összegéből hallgattatott el bizonyos rész. Én tehát teljesen megfelelően mindazon értelmezésnek, a melyeket eddig az igen t. pénzügyminister ur törvényjavaslatainak adott, ezen szavak helyett: »adóköteles jövedelmet« a következő szavak beszúrását javaslom: »adóköteles jövedelmi forrást«, tehát nem a jövedelem-, hanem az adóköteles jövedelmi forrás szándékos elhallgatása forogna fenn. Ajánlom ezen módosításomat elfogadásra. Elnök : Van valaki szólásra feljegyezve ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos : T. ház ! Ezen szakasz rendelkezései már azért is fokozozttabb figyelmet érdemelnek, mert a félszázadnál régibb, elavult jövedéki büntetési eljárás szabályai elesnek és a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat, a mely holnap vagy holnapután a t. ház előtt fog feküdni, igen súlyos büntetéseket szab azokra, a kik a 71. § deliktumaiban bűnösöknek találtatnak. Ugyanis a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat 93. §-a azt mondja, hogy 10 K-tól 1000 K-ig büntethetők azok, a kik ilyen adóköteles jövedelmet szándékosan elhallgatnak vagy más az államkincstár megrövidítését czélzó kihágásokat követnek el. Ugyanezen, a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat 99. §-a pedig ezt a rendelkezést a szegény emberekre nézve azzal súlyosbítja, hogy ezen 10-től 1000 K-ig terjehdető pénzbírságot elzárásra vagy fogházra átváltoztathatónak mondja. Tehát meglehetősen súlyos bűnhődés éri azt, a ki ennek a szakasznak rendelkezései ellen vét. Mentő körülményt ez a szakasz csak akkor ismer, ha a feljelentés megtörténte vagy a vizsgálat megindítása előtt az illető nyilatkozatot tesz, a melyben kijavítja és kiegészíti a vallomását és az elhallgatott jövedelmet bevallja. Ez mindenesetre liberális intézkedés arra nézve, hogy az a talán akarata nélkül is ilyen bűnbe esett adóköteles meneküljön a büntetés alól, én azonban ennek kiegészítését kérem azzal, hogy a mennyiben igazolja az illető adóköteles, hogy jóhiszeműen járt el, hogy t. i. ennek a szakasznak terminológiáját igazi értelmében nem egészen tudta felfogni, akkor — és ez a kiegészítő mondat képezné módosításomat — »büntetlen marad a tettes az esetben is, ha jóhiszeműségét elfogadható indokokkal igazolj a«. Épen az előttem szólott t. képviselőtársam fejtette ki, hogy nem az adóköteles jövedelem szándékos elhallgatása, hanem az adóköteles jövedelmi forrásoknak elhallgatása volna itt említendő, tehát a szakasz esetleges félreértéséből származó enyhítő körülményekre való tekintettél a szakasz második bekezdésének ezzel a mondattal való kiegészítését kérem. Elnök: Szólásra senki sincsen félj egy ezve. Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Vázsonyi Vilmos t. képviselő urnak azt az indítványát, hogy az írásbeli vagy jegyzőkönyvben mondott nyilatkozatok vagy állitások, szándékos félrevezetések büntettessenek, elfogadom. Hiszen sohasem volt ez az intézkedés ugy kontemplálva, hogy valakivel folytatott beszéd során élő szóval mondottak képezzék jövedéki büntető eljárás tárgyát. Másodszor azt a módosítást is elfogadom, hogy ezen jelzők közé : »valótlan« és »szándékos«. né »vagy«, hanem »és« szócska tétessék. Azután magától értetődik, hogy jövedelem alatt a jövedelmi forrásokat értem. Ezeket tehát elfogadom. A mit arra nézve hoznak fel, hogy valótlan állitások ténybeli valótlanságok legyenek . . . Vázsonyi Vilmos : A felebbezéseknél. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: A mi a felebbezéseket illeti, méltóztassék figyelembe venni, hogy sehol annyi valótlanság, mint a felebbezésekben nem foglaltatik, és pedig a kincstár szándékos megkárosítására irányuló valótlanság. A ki tapasztalatokkal bír ezen a téren, az tudja, hogy tagadnak mindent; tagadják, hogy exisztál az az alap, még azt is mondják : tagadom, hogy én vagyok ; a szó szoros értelmében mindent letagadnak, (Derültség.) azt bizonyítják, pl., hogy nem én vagyok az a Kis Pál, a kiről szó van. Azután ott vannak a kincstár szándékos megkárosítására irányuló valótlan védekezések. Hogy ezek a valótlan nyilatkozatok, ha azok szóbeliek, ne büntettessenek, ennek helyességét elismerem, mert hogy az illető szóbelileg mit mondott, azt nem tudom konstatálni. De ha Írásban teszi az illető az ilyen nyilatkozatokat és azokkal félrevezeti a pénzügyi közegeket, hogy az ne büntettessék, ezt lehetetlennek tartom. A mi azt illeti, hogy holmi körülírásokkal >>ténybeli« hazudozásnak kell lennie azoknak a valótlan nyilatkozatoknak .... Kelemen Samu: Hogy lehet még hazudni? Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : . . . erre nézve megjegyzem, hogy ha ezen kihágások a büntetőbíróság elé kerülnek, ott az ilyesmi esetleg érvényesíthető, azonban engedelmet kérek, a törvénybe magába olyan szavakat ne csempészszünk be, a melyek kiforgatják az egésznek az értelmét. (Helyeslés.)