Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-461

462 46Í. országos ülés 1909 október íí-én, csütörtökön. hogy a búzát és az abból készült őrleményeket egységes köteléki díjszabással szállítja, a mely reexpedicziót azonban a magyar malmoknak sehol sem adja meg. A Déli vasút tudvalevően még , magyar befolyás alatt áll. Somogyi Aladár: Egy része ! Lázár Pál: A Déli vasút tarifáit a magyar kormány hozzájárulása nélkül megváltoztatni nem lehet, igy tehát nemcsak egy része, t. képviselőtársam, hanem az egész tarifaképződésre fenmarad a befolyásunk. Somogyi Aladár (közbeszól); Bocsánatot kérek, Ausztria . . . Lázár Pál : Erre majd felelek. Ez téves felfogása a t. képviselő urnak, a melyet ő, ugy látszik, a »Presse«-ből merített. De épen a »Presse«-nek ezen álláspontját akarom megczáfolni. A Déli vasút t. i., a melynek vonalai sem Ausztria részéről, sem a mi részünkről megváltva nem lettek, közös befolyásunk alatt áll és tarifáit egyoldalulag nem változtathatja meg. Ennek következtében ahhoz, hogy a Déli vasút az ő tervezett tarifaemelését keresztülvihesse, a melyet ez év végével életbe akar léptetni, azon feltételt kötném, hogy a magyar lisztre vonatkozólag okvetlenül ugyanolyan kedvezményeket tartozzék adni, mint a magyar gabonára nézve. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És már most tiltakoznunk kell azon felfogás ellen, a melyet itt most Somogyi Aladár t. képviselő ur hangoztatott, mint hogyha jogában állna a Déli vasútnak az, hogy az osztrák vonalakon a magyar kormány beleegyezése nélkül egyoldalúan tarifaemelést léptessen életbe. Most ugyanis egy nagyon különös eset forog fenn, a mennyiben a Déli vasút financziáinak rendezése végett szükséges volna, hogy az ottani kurátor beleegyezzék abba, hogy az ő elsőbbségi obligáczióik közül hétezer darab, a melyeket most ki kellene sorsolni, ne sorsoltassék ki. Ezen szanálást azonban ahhoz kötötték, hogy részünkről mi is beleegyezzünk a tervezett tarifaemelésbe. (Mozgás a baloldalon.) Osztrák részről szeretnék most azt a felfogást meghonosítani, mintha nekik egyelőre joguk volna az osztrák vonalrészen a tarifaemelést eszközölni még akkor is, hogyha ehhez a magyar vonalrészen a magyar állam nem járulna hozzá. Kossuth Ferencz t. kereskedelemügyi minister ur tudvalevőleg nagyon helyesen nem adta meg a hozzájárulását ahhoz, hogy a magyar vonalakon a déli vasút tarifaemelése publikáltassék (Élénk helyeslés a baloldalon.) és bizunk a t. kereskedelemügyi minister ur erélyében, hogy megvédi jogunkat a tekintetben is, hogy a Déli Vasút osztrák vonalrészein sem szabad mindaddig életbe léptetni a tarifaemelést, mig azon kikötéseinket, a melyek a magyar malmok érdekeinek és igy összes közgazdasági érdekeinknek megfelelnek, a Déü Vasút el nem fogadja. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Áttérve fakivitelünkre, a felvidéki fára vonatkozólag eddig sem volt kedvező köteléki vagyis közvetlen díjszabásunk, a mennyiben annak tételei csakis 5—6 koronával voltak kedvezőbbek, mint a kilométer szerint számított díjtételek. Most a tarifaemelés a galicziai, bukovinai reláczióban körülbelül 20%-ra terjed. Ez által még nem lennének versenyképesekké az osztrák szállítók a magyar szállítókkal szemben, azonban itt ép ugy fogunk járni, mint a malmoknál, hogy az osztrákok díjkedvezményekkel fogják ezt a különbözetet kipótolni és igy felvidéki faexportunk természetesen csökkenni fog. (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) Még rosszabbul áll a helyzet az erdélyi vonalak reláczióiban, (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) a menynyiben a csiki és háromszéki vonalakról eddig is csak azon feltevésben lehetett exportálni, hogy a fuvarkülönbözetek Budapesttel szemben 30— 35 koronát tul nem haladnak. Az uj tarifaemeléseket figyelembe véve, ez a különbözet bizony 70— 80 koronára fog rúgni és ezzel teljesen lehetetlen lesz majd a jövőben Erdélyből Ausztriába fát exportálni (Ugy van! balfelől.) Szénkivitelünk jövője még szomorúbb képet mutat, a mennyiben a határszéltől Wienig terjedő távolságoknál az eddigi fuvartételnek több mint kétszeresét vették számításba, ugy hogy a wieni reláczióban 15 fillérről 34 fillérre emelték a díjtételt és ezzel teljesen lehetetlenné teszik azon körülbelül három millió métermázsa szénnek, a mely eddig Wien felé vette útját, további exportját, a mi azt jelenti, hogy körülbelül 1500— 2000 magyar munkás veszti el a kenyerét. Ezzel szemben mi körülbelül 13 és fél millió métermázsa szenet és pirszenet hozunk be Ausztriából, a mi hét-nyolczezer osztrák munkást istápol. Miután szemügyre vettük azt az óriási kárt, a mely az osztrák tarifamerényletből termelésünket érheti, most már térjünk át a védekezés és a megtorlás eszközeire. (Halljuk ! Halljuk !) Be kell vallanunk, hogy puskaporunk egy részét már elpuffogtattuk azzal, hogy tarifáinkat közzétettük, még mielőtt az osztrákok az ő tarifájukat ismertették volna. Szerény véleményem szerint nekünk, mint gyengébb félnek, be kellett volna várnunk azt, hogy mit tesz az ellenfél és csak azután ehhez mérten kellett volna nekünk is megválogatni eszközeinket. Továbbá az is igaz, hogy kezünk a kiegyezéssel 1917-ig némi tekintetben meg van kötve. Zakariás János: Az osztrákokat nem zsenirozza a kiegyezés. (Zaj.) Lázár Pál: Mindazonáltal nem állunk teljesen fegyvertelenül az osztrák támadással szemben. Teljesen magamévá teszem Gerő Károly magyar államvasuti főellenőrnek a vasúti és hajózási közgazdasági szakbizottságnak 1908. deczember 11-én tartott ülésén kifejtett azon álláspontját, hogy az osztrák támadással szemben csakis a mai köteléki rendszer felmondásával segíthetünk a mi államvasutainkon. (Élénk helyeslés balról.) Ez Tadikális megoldás, a mely azonban semmiféle veszélyes kísérletet nem jelent, a mennyiben elég példánk van Európaszerte arra, hogy ilyen megoldást alkalmaztak, midőn országhatártól ország-