Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-461

k6í. országos ülés 1909 október ik-én, csütörtökön. 463 határig állapítják meg az ország közgazdasági érdekeinek megfelelő tarifákat. Ezen rendszert kitűnően lehet alkalmazni. Látjuk Franeziaországban és Olaszországban, a hol azon nagy forgalom daczára, a melyet pl. Francziaország Németországgal lebonyolít, kitűnően beválik az a rendszer, hogy Francziaország autonóm az ő területén belül, országhatártól országhatárig megcsinálja az ő tarifáit és a forgalom lebonyolítását a szomszéd államokkal a határállomási köteléki elszámolás alapján eszközli. Nekünk tehát elsősorban feltétlenül el kell vetnünk a mai köteléki rendszert, a mivel szabad kezet nyerünk. {Helyeslés balról.) Természetes, hogy fel kell mondani mindazon megállapodásokat is, a melyekkel forgalmunk irányittása leköttetett. Ezen irányítás is sokszor rendkívüli nagy hátrányára van közgazdaságunknak. Hogy ezt egy példával illusztráljam, felemlítem, hogy a fiume— velencze—álai forgalom feladása a lisztkivitelre milyen visszás hatással volt. 1904-ben kivittünk 101.000 métermázsa lisztet, Budapestről Déltirolba és ez már 1908-ban lecsökkent 57 métermázsára. Egy hang (balról) : Szép kiegyezés ! Lázár Pál: Azt teljesen elismerem, a mit a t. kereskedelemügyi minister ur közbeszóló balpárti képviselőtársamnak felelt, hogy olyan jó kiegyezést csinált, a milyent lehetett, mert csak ez lehet a mentő ok arra, hogy mi ebbe a kiegyezésbe belementünk. Egy hang (balfdőí) : De ha rosszabb nincsen ! (Zaj.)^ r Lázár Pál : Ez nem áll. Ennél mindenesetre még sokkal rosszabb is lehet. Természetesen ez alkalommal a különböző refakcziákat is feltétlenül be kellene szüntetnünk. Azon támadással szemben, a melyet Ausztria a mi szénexportunk ellen elkövetett, érdekes, hogy mi milyen refakcziákkal segítjük elő az osztrák szénbehozatalt. így a dombrau-debreczeni viszonylatban 170 korona díjtételből elengedünk 27 koronát, a budapesti viszonylatban az engedmény 29 korona, a gázgyártásra rendelt szénnél 6 koronát hozzáütünk, hogy igy összesen 35 koronát engedjünk el. Hogy ilyen viszonylatok mellett elözönlenek bennünket az osztrák széntermények, az természetes. Tisztán áll tehát előttünk, hogy termelésünk megvédését, a magyar viszonyoknak megfelelő tarifapolitikát csakis az önálló gazdasági berendezés mellett érhetünk el. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Erre az alapra lépett vasúti politikánk, midőn 1891-ben megváltottuk az osztrák-magyar államvasutaknak magyar vonalrészeit. Addig az ideig teljesen egyenlő befolyása volt a magyar kormánynak az osztrákéval szemben ugy a magyar vonalak, mint az osztrák vonalak tarifaképzésére. Itt kezdődik . ., Szterényi József államtitkár: A katasztrófa. Lázár Pál: Elismerem, hogy a t. államtitkár ur szempontjából itt kezdődik a katasztrófa. Csakhogy konzekvencziák is vannak a poütikában. Az a tisztelt párt, és ugy tudom, hogy épen a szabadelvű párt volt az, a mely ezt kierőszakolta, — és véleményem szerint helyesen, az államtitkár ur véleménye szerint nem, mert ezt katasztrófaként emliti — tartozik a konzekvencziákat levonni és ennek a konzekvencziája csak az, hogy miután mi a közösségben nem tudjuk megvédeni a magyar érdekeket: tehát természetesen folytatnunk kell az első lépést, a melyet itt tettünk és az önálló gazdasági berendezésben kell keresnünk az ország felvirágzását. (Ugy van ! Helyeslés balról.) Sümegi Vilmos : Ugy van ! Kossuth Ferencz programmját meg kell valósítani! Lázár Pál : En már előre is kijelentem, hogy meg vagyok győződve arról, hogy a t. kereskedelemügyi minister urnak programmja nem lehet más, mint az egész függetlenségi és 48-as pártnak jarogrammja, és igy a magam részéről előre is kijelentem, hogy csatlakozni fogok azon programúihoz, a melyet a minister ur hangoztatott. T. képviselőház! Hogyha 1891-ben mi az önállóság mezejére léptünk, akkor természetes, hogy ezen tovább is keU haladnunk. Kossuth Ferencz minister ur is erre az alapra lépett és egy további lépést tett ezen a téren. Mert azzal, hogy a tarifaképzésben fentartotta az ország szabad rendelkezési jogát, csak következetes volt az előbbi akczióhoz. Mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy addig, mig azelőtt minden tarifakérdésben kellett, hogy egyöntetűen és egyértelműen járjon el a két államnak kormánya, most felszabadítottuk az osztrák kezet, ugy hogy ők az ő területükön helyi díj szabásukban azt tehetik, a mit akarnak, mi is azt tehetjük, a mit akarunk. Ez helyes is. Epén ez az az ut, a mely teljes önállóságra kell hogy vezessen és ezen az utón kérem, hogy a kereskedelemügyi minister ur tovább haladjon; ezen az utón készségesen fogjuk őt követni. (Ugy van ! balról.) De ha már szabadkézről beszélünk, helyes, hogy az uj kiegyezés fentartotta a mi szabadkezünket. Csakhogy e szabadkéz politikáját én nem ugy értem, hogy szabadkezemet ökölbe szorítva zsebembe dugom, &} szomszéd pedig a maga szabadkezét felhasználja arra, hogy arczulvágjon bennünket, mert a mostani tarifaemelés tisztán, arczulütése a magyar érdekeknek, (ügy van ! Ugy van ! balról.) Nagy György: Vissza kell ütni! Lázár Pál: Tagadhatatlan, hogy a mit Ausztria eddig vámpolitikája terén elkövetett, "nem egyéb, mint egy önálló vámvonal létesítése. Ha Ausztria lehetetlenné teszi, hogy áruink a tarifa folytán Ausztriába menjenek, ő meg van védve, mi azonban védelemben nem részesülünk. Mert az osztrák árunak, az osztrák selyemnek, üvegnek stb. könnyű a dolga, ezt korántsem érinti a tarifaemelés ugy, a mint minket sért. Azt hiszem, ez a támadás, a melyet most Ausztria ellenünk intézett, igenis fel fogja nyitni azok szemét is, a kik azt eddig készakarva csukták le az önálló vámterület előnyei és az azok által