Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-460
452 Í60. országos ülés 1909 október 13-án, szerdán. sokon és végezte a darabontok bevezetésén, és a mely fizetett, szervezett közegekkel akarta ezt a küzdelmet mindinkább lehetetlenné tenni. (Ugy van ! bal felől.) __ Beniczky Ödön : Hát önök nem szaporították a jegyzői állásokat ? (Zaj.) Holló Lajos: Ezekből keletkezett ez a rendszer, a minek itt Nagy György t. képviselőtársam is kifejezést adott. Itt egy egész nagy pártrendszer és hatalmi rendszer épült fel, melyben azután a képviselőket érdekszálakkal fűzték a hatalomhoz, a pártszervezethez! (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A függetlenségi párt uralomra jutva, már az első alkalmat meg akarja ragadni és nem akarja tovább szolgálni ezt az irányzatot, (Élénk helyeslés balfelól.) hanem szakit ezzel a rendszerrel és ott, a hol elsősorban hatáskörébe esik azonnal, később pedig, a mennyiben módja nyilik rá, a kormányzat többi ágaiban is egy megtisztulást akar biztositani. Ez, azt hiszem, sokkal inkább megfelel a következetességnek, mint az az álláspont, melyet t. barátom és t. képviselőtársam a maga részéről elfoglal. (Ugy van ! balfelól.) A mi demokratizmusunk nem abban áll, hogy munkákat adni és állásokat teremteni, hanem épen abban áll, hogy megvédelmezze az ország közérdekeit és tiszta alapokra helyezze a pártérdekeket. Nem mondom, hogy t. képviselőtársaim most nem ezt akarják, csak a régi múltnak összes felépítését akarom bemutatni, mennyire volt az érdekszálakkal összekötve. Hiszen azt vallottuk mindannyian, hogy érdekszálakkal volt felépítve egy egész nagy politikai rendszer, mi pedig azt akarjuk, hogy a tiszta, önzetlen politikai meggyőződések kössék össze a képviselőket, a melyekre minden párt súlyt fog helyezni. Ezért tekintjük ezt az aránylag csekély kérdést is elvi jelentőségű dolognak és azért szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy ezek az alelnöki fizetések épen akkor töröltessenek el, mikor a függetlenségi pártra kerülne a sor. hogy ezen állásokat betöltse. (Helyeslés balfelól.) Megemlítették itt azt is, hogy mi azt mondottuk, hogy a delegáczióba nem megyünk bele és ime, most mégis belemegyünk. Ez ugyan más térre viszi a diskurzust, de legyen szabad erre az argumentáczióra is egy megjegyzést tennem. Politikai programmunkban benne van a delegáczió és a 67-es intézmények megváltoztatása a hadsereg terén, valamint a külügyek terén igényeink keresztülvitele. De a ki azt hitte, hogy a függetlenségi párt olyan politikai marsrutával akar előrehaladni, hogy minden téren egyszerre valósítsa meg programmját, az nagy csalódásban ringatta magát. És mikor mi kiválasztjuk kormányzati programmunknak azt a részét, a melyet elérni akarunk, a gazdasági önállóságot és függetlenséget (Helyeslés a báloldalon. Felkiáltásolt: Éljen az önálló bank!) és ezen a téren kérlelhetetlen harczot vívunk, akkor t. barátaink miért nem segítenek nekünk politikai programmunkat keresztülvinni; akkor miért jön szemrehányás mifelénk azoktól, a kik a delegácziót különben nem akarják eltörülni s kiknek ezen épen örülniök kellene % (Zaj jóbbfelől.) Miért akarják munkánkat és előrehaladásunkat megnehezíteni ? Azt a munkát, a melyben, legyenek meggyőződve, kellő időben a delegáczió eltörlése is benne lesz; ám munkánk sorrendjét mi magunk fogjuk megállapítani. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tehát miért akarják megnehezíteni — megakadályozni ugy sem fogják — az ország gazdasági erejének felépítését ilyen vádakkal, ilyen beszédekkel, a milyeneket képviselőtársaink részéről hallunk ? (Beniczky Ödön közbeszól.) Zakariás János: Ne rágalmazzon! (Zaj.) Éber Antal : önök a revíziót sürgetik és Wekerlét támogatják! Zboray Miklós: A zsidó reczepcziót támogatjuk ! (Folytonos zaj.) Elnök : (csenget) : Csendet kérek! Holló Lajos: E munkában, a melyet mi programmunk megvalósítása érdekében folytatunk, a nemzet részéről sohasem illettek bennünket a következetlenség vádjával, mert a nemzet látja azt a becsületes, őszinte, igaz ragaszkodást programmunkhoz és meggyőződésünkhöz. Ennek, habár kicsiny arányokban, jelét adjuk most is, mikor mi, a kik azt hirdettük, hogy vannak állások, a melyek díjazással össze nem köthetők, nem vesszük igénybe ezeket az állásokat akkor, a mikor ránk kerülne a sor és lemondunk róluk, mert meggyőződésünk és az elveinkhez való ragaszkodás parancsolja ezt nekünk. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Búza Barna képviselő urat illeti a szó. Buza Barna: T. képviselőház ! Azt hiszem, Holló Lajos t. képviselőtársam teljesen és fényesen megfelelt Jánoky-Madocsány t. képviselőtársam ellenvetéseire, méltóztassék azonban megengedni, hogy azokhoz, a miket ő olyan szépen elmondott, én is fűzzek egy pár megjegyzést. Jánoky t. képviselőtársam felhozza — elismerem minden személyi czélzatosság nélkül —, hogy ha az alelnökök fizetését eltöröljük, töröljük el az elnök fizetését is. Jánoky- Madocsány Gyula: Kossuth is ezt mondta! Buza Barna: Ismétlem, meg vagyok győződve, hogy ebben semmiféle személyi czélzás nem volt. (Derültség balfelöl.) Beniczky Ödön : Es ha volna ? Buza Barna : De mégis szükségesnek találom, hogy megragadjak minden módot arra, hogy t. képviselőtársamat ezen érvének helytelenségéről meggyőzzem, és miután nem érzek elég eTŐt arra, hogy az én csekély argumentumaimmal legyek képes t. képviselőtársam meggyőzésére, méltóztassék megengedni, hogy egy olyan férfiút, egy olyan tekintélyt idézzek . . . Hédervári Lehel: Rakovszky ! (Derültség balfelól.) v •
