Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-460

460. országos ülés 1909 október 13-án, szerdán. 451 párt maga töltse be a maga embereivel az alelnöki állásokat, akkor azt gondolom, helyesen járunk el, ka meggyőződésünket semmi más tekinteteknek alárendelni nem akarjuk. (Helyeslés balfelöl.) Gr. Andrássy Gyula belügyminister: Nem a pártoknak szóló baksis ez. Holló Lajos : Hogy tárgyi okokkal mennyiben lehet indokolni ezt az álláspontot, erre nézve csak néhány észrevételt akarok tenni. Azt mondják, miért nem töröljük el pl. az elnöki állással járó fizetést ? (Zaj és közbeszólások jobbfelől.) Miért nem töröljük el a jegyzői fizetéseket, miért nem töröljük el a képviselői díjazásokat, (Zaj.) vagy menjünk tovább, miért nem töröljük el a ministerek fizetését, a kúriai elnöknek a fizetését, (Közbeszólások jobbjelöl.) a dinasztiának a czivillistáját 1 (Helyeslés és taps balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Azt a különbséget mindenütt megteszik és mindenütt megtették, hogy igenis vannak olyan tisztségek és vannak olyan állások, a melyeknek viselése sok munkával, kötelességteljesitéssel jár s a melyeknek dijázását a törvény egész jogosan és helyesen megáUapitja. Vannak állások egy államban, a melyeket máskép, mint díjazással betölteni nem lehet és vannak olyanok, a melyeket nem szabad dij ázással betölteni, mert azok oda emelkednek a munus publicumok közé, a melyeket mások is elvégezhetnek díjazás nélkül, s a melyeknek diszt ad épen az, hogy díjazás nélkül töltik be. Hiszen ezek olyan elemi fogalmak, (Helyeslés balfelöl.) melyeket belevisznek a vitába azzal, hogy töröljük el az elnöki fizetést. (Zaj. Felkiáltások : A jegyzők fizetését!) Az elnök fizetését ép ugy, mint a ministerelnökét, a 48.-i törvények jogosan állapítják meg és ez épen lehetővé teszi azt, hogy az alelnököknek nem kell fizetést adni, mert van egy magas állású tisztviselő, a ki az idejét és tevékenységét joggal oda szentelheti és a ki mellett az alelnökök csak kisegítők. Egy hang (balfelöl) : Ministrálnak ! Holló Lajos: Nem következetlenség az, ha a megfelelő díjazást megadják annak, ki egész tevékenységét igénylő állást tölt be, ez helyesen van igy, hogy szegény emberek is betölthessék ezt az állást, de hogy valaki kényszerítve lenne arra, hogy alelnöki állást vállaljon, azt senki sem mondja. Az alelnöki állásokra azokat fogják a pártok kijelölni, a kik erre a — én szerintem — kisegítő munkára, a melyet az elnök mellett időről-időre helyettesítésként kell végezniök, szivesen vállalkoznak. (Nagy zaj.) Voltak a pártok életében már 30—40 évvel ezelőtt is tisztes módú emberek és mindig is lesznek, — ezt nem vonom kétségbe — a kik szivesen vállalkoznak erre. Hiszen nem örök állás ez, évről-évre kell betölteni a szabályok szerint és lesznek olyanok, a kik szivesen oda állanak az elnök mellé ebbe az asszisztáló munkába. De ha a viszonyok oda fejlődnének, hogy nem elég ez a két alelnöki állás, ki akadályozhatja a parlamentet abban, hogy három vagy négy alelnököt is válaszszon, a ki ezt a segitő munkát tisztességgel el fogja végezni 1 (Élénk helyeslés balfelöl.) Miért kell tehát az alelnöki fizetéseket eltörülni % Azért, mert nem szabad az egész országban örökösen csak annak példáját adni, — mert egy ilyen alkotás kihat az egész országra — hogy minden munkát, minden köztevékenységet meg kell fizetni, hogy a ki csak valamit tesz is, azt mindig csak díjazásért kell tennie. Nekünk az országgyűlésből magából kell az egész ország számára példáját adni annak, hogy igenis vannak köztevékenységek, a melyeket nem kell mindjárt az üzletszerűség mérlegszámlájára dobni, (Ugy van ! balfelöl.) hanem a melyekben a kötelességérzet azon fokára kell emelkedni nemcsak a törvényhozás termében, hanem a polgári társadalomban is, hogy ezeket a munkákat, ezeket a tevékenységeket az arra hivatottak — mert nem lehet mindenki erre hivatva, talán nincs is annyira szabad ideje — kötelesek a közéletben díjazás nélkül elvégezni. Ennek a példának a statuálása a mi czélunk, minek ezen tény által kifejezést adunk. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőtársam a következetességet említi és azt mondja, hogy ez nem túlságosan szükséges mindenben. Hiszen a politikai életben tényleg vannak változó körülmények, a melyekhez alkalmazkodni kell, de épen ezek a körülmények, a melyeket ő felhozott, egyáltalában nem változtak, mert akkor, midőn az alelnöki fizetéseket megállapították, oly nagy volt a munkakör, olyan hosszú obstrukcziós ülések voltak . . . Molnár János: Nem volt 10 órás ülés! Holló Lajos : Nem volt tíz órás ülés, de akkor már rendszeres obstrukcziók és más nehéz teendők voltak, és épen ezek képezték indokát annak, hogy olyan alelnöki állások szerveztessenek, a melyek fizetéssel jártak. De ez nem volt elég indok sem Rakovszky t. képviselőtársamnak, sem nekem, sem másoknak — pedig akkor ugyanazon viszonyok voltak — hogy azért hozzájáruljunk ahhoz, hogy ilyen fizetéses állásokat szervezzen a szabadelvű párt. Akkor mindnyájan azt mondottuk : nekünk az, hogy obstrukczió van vagy bármi más, nem elég indok arra, hogy az alelnököknek fizetést adjunk ; ma pedig hála Istennek sem obstrukczió nincs, sem pedig ezek a viszonyok nem változtak kedvezőtlenebbül . . . Zboray Miklós : Sokan vannak, a kik akkor megszavazták, most pedig függetlenségi pártiak. (Zaj balfelől.) Holló Lajos: .. . a mi okul szolgálna arra, hogy ezt az idők változott körülményei közt megszavazzuk. Nézzük az egésznek genezisét. Az alelnöki állások díjazása tulaj donképen onnan keletkezett, hogy felépült egy pártrendszer, a mely arra volt bazirozva, hogy állásokat kell kreálni, (Igaz! ügy van ! balfelől.) még pedig minél több irányban szervezni; a nemzeti küzdelmekkel szemben, a melyek időközönként lassan mind nagyobb arányokban előnyomultak ; kellett egy olyan segédcsapatot berendezni, a mely azután kezdte az alelnöki állá57*