Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-460

450 460. országos ülés 1909 október Í3-án, szerdán. teljesített munkát, az alelnököknek legfeljebb szombati napon jutott az a feladat, bogy a tárgyalásokat vezessék. Ma más a helyzet. Az uj házszabályok értelmében nyolcz-tiz órás ülések könynyen kerülhetnek napirendre. Láttuk, hogy nem is valami rendkivüli körülmények közt, egyszerű költségvetési vita keretében is, kénytelenek voltak, épen a túloldalról, sürgősséget kérni, és nyolcz-tiz órás üléseket is tartottunk. Oly ember, a ki ifyen fizikummal Tendelkezik, ha akármilyen ambicziózus, akármilyen kötelességtudó, hogy nyolcz-tiz órát elnököljön napról-napra, alig található, ezt megkövetelni nem lehet. Éber Antal: Adjunk óradijat. Jánoky-Madocsány Gyula: Hogy óradíj szerint, vagy más módon díjazzunk, az mindegy. Arról nem beszélek, hogy mily formában díjazzunk. Ha ez a képviselő urnak igy szimpatikus, méltóztassék indítványozni, én csak az elvről beszélek, hogy szabad-e vagy nem szabad-e az alelnököket díjazásban részesíteni. És épen azért, mert az alelnökök igénybe vannak véve, és annyi a tennivalójuk, mint azelőtt nem volt, épen ennek következtében a mai körülmények közt a magam részéről igenis nagyon is jogosnak, szükségesnek tartom, hogy munkájukat díjazzák. (Helyeslés jobb felől.) Konzekvencziáról beszélt a képviselőtársam. Hát kérem, konzekvencziáról a politikában nagyon nehéz beszélni, hiszen — a mint tegnap közbeszólás gyanánt innen is felhangzott, — a naplóból én órák hosszat czitálhatnék beszédeket, melyekben a függetlenségi és 48-as párt a delegácziók intézményét károsnak és veszedelmesnek tartotta. (Ugy van! jobb felől. Felkiáltások a baloldalon : Most is!) Ma megváltoztak a körülmények és tudjuk, hogy a párt épen ezekre való tekintettel elhatározta, hogy a delegáczióban részt vesz. Éber Antal: önök is kötnek polgári házasságot ! Jánoky- Madocsány Gyula: Ezt csak annak illusztrálására emiitettem fel, hogy, a mint mondtam, nagyon sok olyan dolog van, melyet most helyesnek ismerünk el, a mit azután a körülményekhez képest nem tartunk annak. A mi pedig épen ezt a kérdést illeti, ha már következetességről beszélünk, szintén a naplóból állapithatjuk meg, hogy a költségvetés keretében három izben szavazta meg a ház az alelnökök fizetését. Hogy ki milyen nézetből szavazta meg, azt nem tudom; csak azt látom, hogy három izben szavazta meg a függetlenségi és 48-as párt az alelnökök fizetését. (Nagy zaj.) Búza Barna t. képviselőtársam tegnap szavai igazságának nagyobb nyomatékául egy koronatanút hozott ide, Rakovszky Istvánt és felolvasta itt az ő beszédét. Én sem akarok a képviselő ur mögött maradni, és engedje meg, hogy én is a magam igazáért szintén egy koronatanút czitálhassak, a ki — engedelmet kérek — nagyobb ember, mint a képviselő ur, és nem kisebb ember, mint Rakovszky István. Ez nem más mint Kossuth Ferencz (Éljenzés balfelől.), a függetlenségi és 48-as párt vezére, a ki körülbelül egy esztendő előtt a következőket mondta (olvassa) : ». . . mindazonáltal azt hiszem, hogy helyes dolog az, hogy ők honoráltassanak. Hozzáteszem azt is, hogy nekem egyénileg abban az időben is, a melyre a t. képviselő ur beszéde vonatkozott, az volt a véleményem, hogy igenis megadható az alelnököknek a honorárium. Azért voltam ezen a véleményen, mert ha helyesnek tartom azt, hogy a képviselő elfogadjon honoráriumot, ha helyesnek tartom azt, hogy az elnök elfogadjon honoráriumot, ha helyesnek találom azt, hogy a háznagy, és helyesnek találom azt, hogy a jegyzők kapjanak honoráriumot, akkor igazán nem tudom megérteni azt, hogy miért épen az alelnökök ne honoráltassanak. Ha valaki egy teljesített kötelességért honoráriumot kap, még akkor is, hogy ha ezt fizetésnek nevezik, ez igen tisztességes és demokratikus dolog.« (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) T. képviselőház ! 1908 április 30-án mondta ezeket Kossuth Ferencz. Minden szavát helyesnek tartom és aláírom. A körülmények azóta nem változtak, örömmel konstatálom, hogy annak idején a párt élénk helyesléssel kisérte ezen felszólalást, tehát ez nem volt a párt vezérének magánnézete, hanem a párté is. örömmel konstatálom, hogy ma, mikor úgyis nagyon sok az ellentét közöttünk, találtam egj? olyan kérdést, a melyben, én a magam részéről is teljesen egyetértek a függetlenségi és 48-as párt vezérének álláspontjával. Épen azért nem járulhatok hozzá Búza Barna képviselő ur indítványához. (Helyeslés jobbfelől. Felkiáltások a baloldalon : Mi pedig a Rakovszkyéval I Zaj.) Vertán Endre jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk ! baljelöl.) Én csak az előttem felszólaló t. képviselő urnak szavaira óhajtanék néhány észrevételt tenni, pártolva Búza Barna képviselő ur indítványát. A mi Kossuth Ferencz felolvasott szavait illeti, azt mint egyéni meggyőződést tisztelettel veszszük, a mint tisztelettel veszszük bárkinek is ezen a téren való felfogását. De, engedelmet kérek, a függetlenségi párt hozzájárult az országgyűlési költségekhez két éven keresztül és ezt a kérdést nem vitatta meg, miután nem tartotta ildomosnak azt, hogy mikor más pártbeli emberek töltik be az alelnöki állásokat, akkor ilyen kérdést felvessen, de abból egyáltalában nem csináltunk titkot pártunk körében, hogy ezt a kérdést állandóan elrendezettnek nem tekintjük és azok, a kiknek az volt a felfogása és meggyőződése, hogy az alelnöki állások nem olyanok, a melyekkel díjazásnak kellene járni, fentartottuk azt a felfogásunkat, hogy akkor, midőn ezen kérdés helyesebb szabályozása bekövetkezik, az indítványt megtegyük. Ez a helyes szabályozás akkor áll elő, mikor magára a függetlenségi pártra száll vissza az alelnöki állásoknak a betöltése. Mert, bocsánatot kérek, ha más pártokról van szó, egyáltalában nem lojális ezt a kérdést felvetni. De a mikor arról van szó, hogy a függetlenségi