Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-438

38 438. országos ülés 1909 márczias 11-én, csütörtökön. hogy a képviselőház az eredeti szöveget nem fo­gadja el, hanem elfogadja azt Vázsonyi Vilmos képviselő ur módositásával. Következik a 45. §. Szent- Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 45. §4). Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. Van valaki szólásra feljegyezve ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos: T. képviselőház! A 45. §. szerint, ha a bizottság a bevallott jövedelmet elfogadhatónak nem tartja, joga van az adózó fél jövedelmének nagyságát külső ismertető jelekből, az adózónak egész gazdasági helyzete, jövedelmé­nek eléréséhez szükséges költségeknek nagysága és az egyes jövedelmi forrásoknak egymáshoz való viszonya után megítélni és megállapítani. Elte­kintve attól, hogy ez a szakasz érthetetlen, hogy ennek alapján a legnagyobb fokú zaklatásra van a bizottságnak módja, de az a gondolat, melyet ez a szakasz kifejez, ilyen felhatalmazással el sem érhető és meg sem valósitható. A mai korban, mikor a czifra nyomorúság korát éljük, mikor egész foglalkozási ágak vannak, melyek csak ugy tudnak jövedelemhez jutni, ha a külsőségekkel reprezentálnak, mert vannak kereseti ágak, a me­lyeknek képviselői fogaton járnak, de odahaza nincs ennivalójuk, mert a foglalkozásuk kívánja meg, hogy számozatlan bérkocsiban járjanak és kommittenseiknek imponáljanak. Ha a bizottság­nak joga van külső ismérvek után megítélni, hogy mennyi keresete van, akkor az ilyen esetekben a legnagyobb igazságtalanság származik. Egy hang (a középen): Ez csalás ! Mezőfi Vilmos: Ez nem csalás ! Vannak olyan foglalkozási ágak, a melyeknek képviselői kénytelenek elegánsan megjelenni és reprezen­tálni, különben nem tudják becsületes kenyerüket megkeresni. Ez meglehetős mindennapos dolog, csak a kéjaviselő ur nem ismeri. Es ez azután a legnagyobb zaklatásra vezethet, ha az ő külső reprezentaczionáhs megjelenése vétetik figyelembe az adókivetésnél. Van a javaslatban elég terhes és komoly intézkedés, a méhének értelmében mód­jában van az adóösszeiró és adókivető-bizottságnak az adóköteles jövedelmét megállapítani, joga van tanukat kihallgatni, puhatolózni, teljesen felesle­ges tehát, hogy a külső ismertető jelek után ítélhes­sen. Tisztelettel kérem tehát e szakasz kihagyását. Elnök : Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök urat illeti a szó ! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy­minister : T. ház ! Mezőfi képviselő ur el fogja is­merni, hogy annak az adókivető-bizottságnak va­lamely alapon meg kell az adót állapítania. Én külső ismérvekre támaszkodom; ezzel szemben nem tudom, a képviselő ur belső ismérvek alapján akarja-e azt megállapítani ? Hiszen ezt csak külső ismérvek alapján lehet megállapítani ! Cso­dálkozom az ő javaslatán, mert pl. a lakás is külső ismérv, A szegény emberre nézve, a kiről ő annyit beszélt, elfogadja, hogy ezen külső ismérv alapján állapítsuk meg azt adót, most azonban, mert ez a szakasz nem arra az osztályra vonatkozik, hanem arra, a mely bizonyos fénynyel él és ebből lehet következtetni a jövedelmére, ezt nem akarja akczep­tálni. Itt nincs zaklatásról szó, mert a külső ismér­veket mindenki látja és apprecziálhatja, de egy bizottságot nem szabad megfosztani azoktól az eszközöktől, hogy legjobb meggyőződése alapján az illető életviszonyai szerint állapithassa meg az adóköteles jövedelmet. Ezért a módosítás mellőzését kérem. (Helyeslés.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. A 45. §-szal szemben Mezőfi Vilmos képviselő ur nyújtott be egy elleninditványt, a mely azt czélozza, hogy a 45. §. hagyassék ki. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 45. §-t változatlanul elfo­gadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, szemben Mezőfi Vilmos képviselő ur kihagyási indítványával, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki, minélfogva Mezőfi Vilmos képviselő ur kihagyási indítványa elesik. Következik a 46. §. Szent- Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 46. §-í/ Elnök : Az előadó ur nem kíván szólni. Ki van felírva ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos: A 46. §. harmadik bekezdése azt mondja, hogy alkalmazottak és volt alkalmazot­tak csak az adóköteles beleegyezésével hallgat­hatók ki, mint szakértők és tanuk. Nagyon helyes­nek tartom, de ismételten bátorkodom a minis­ter ur figyelmét arra felhívni, hogy ez nem ele­gendő és ezért újra felvetem, a mit előzőleg voltam bátor említeni és a mit elvetett a t. ház, hogy a közvetlen üzleti versenytársak se hallgattassanak ki mint szakértők és tanuk az esetben, ha a fél az ellen tiltakozik. Gondolom, ez olyan liberális kérés, hogy a t. pénzügyminister ur talán nem fog az elől elzárkózni. Azt méltóztatik mondani, hogy nem lehet definiálni a versenytárs fogalmát. Wekerle Sándor ministerterelnök és pénzügy­minister : Dehogy mondottam! Mezőfi Vilmos: Bocsánat, de így értettem. Ha annak az adóköteles félnek igen helyesen, meg méltóztatik adni a jogot, hogy a volt alkal­mazottnak tanú vagy szakértőként való kihallga­tása ellen tiltakozzék, kegyeskedjék megengedni azt is, hogy üzleti versenytársa ellen is tiltakoz­hassak, a ki szintén nem fog elfogulatlanul tanúi vagy szakértői vallomást tehetni. Ezért tisztelettel bátorkodom inditványozni, hogy e szavak után: »alkalmazottak és volt alkalmazottak«, tétessék : valamint közvetlen üzleti versenytársai«. Szent-Királyi Zoltán jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. képviselőház ! Megpróbálko­zom még egyszer a t. pénzügyminister úrral; talán ennél a szakasznál több szerencsém lesz. En nem elégszem meg Mezőfi t. barátom módosi­tásával, hanem azt hiszem, hogy ugyanabban a körzetben versenytársakat felhívni tanúi vagy szakértői vallomásra általában nem volna szabad. Soha ezt kereskedő vagy iparos kívánni nem fogja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom