Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-438

Í38. országos ülés 1909 märczius 11-én, csütörtökön. 39 Meg vagyok győződve, hogy az egész ház érzi, hogy lehetetlen ugyanabból a kis körzetből ugyan­azokat a személyeket, a kik egy kenyér után szaladnak, mentőtanukul hivni. Azért, azt hiszem, az egész ház bele fog nyugodni, mint méltányos dologba, abba, hogy a 3. bekezdéshez még a követ­kező tétessék : »tanukkép vagy szakértők gyanánt nem hallgathatók ki azok, kik ugyanazon adó­kivető-bizottság területén az adóköteles féllel versenyviszonyban állanak.« Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A ministerelnök urat ületi a szó. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy­minister: T. ház! Midőn Mezőfi Vilmos képviselő ur ugyanezt indítványozta az adókivető-bizottság tagjaira nézve, kijelentettem, hogy ezekre nézve nem lehet ezt alkalmazni, mert kizárni valakit a bizottságból minden Ítélkezés nélkül nem szabad. Itt apprecziáczióra van szükség. A tanuknál és szakértőknél azonban ez alkalmazható és azért — mert a végrehajtási utasításban különben is benn lett volna az, a mit a képviselő ur indítványoz — elfogadom az indítványt, de Sándor Pál képviselő urnak preczizebb fogalmazásában. (Derültség.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Kérdem a t. házat: Méltóztaik-e a 46. §. meg nem támadott részét változatlanul elfogadni, igen vagy nem % (Igen !) Ha igen, változatlanul elfogadottnak jelentem ki. A 3. bekezdéshez két módosítás nyújtatott be. Az egyik Mezőfi képviselő uré. Kérem fel­olvasását. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa Mezőfi Vilmos módositványát). Elnök : A másik a Sándor Pál képviselő uré. Kérem ennek is felolvasását. Szent-Királyi Zoltán jegyző' (olvassa Sándor Pál módosítását.) Elnök: A kérdést ugy szándékozom feltenni, hogy az eredeti szövegezésre szóljon a kérdés elsősorban. Ha méltóztatnak azt változatlanul elfogadni, akkor mind a két módosítást elesettnek nyilvá­nítom. Ha pedig nem méltóztatnak változatlanul elfogadni a harmadik bekezdést, akkor a Mezőfi Vilmos és Sándor Pál képviselő urak módosításait fogom egymással szembe állítani. Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a kérdést így tegyem fel % (Igen !) Akkor kérdem a t. házat, méltóztatnak-e a 46. §. harmadik bekezdését vál­tozatlanul elfogadni, a pénzügyi bizottság szöve­gezése szerint, igen vagy nem 1 (Nem !)• Ha nem, akkor kijelentem, hogy a 46. §. harmadik bekezdése nem fogadtatik el változatlanul. Kérdem most már, méltóztatnak-e Mezőfi Vilmos képviselő urnak módosítását elfogadni, — azért teszem ezt előbbre, mert előbb lett be­nyújtva — szemben Sándor Pál képviselő ur mó­dosításával, igen vagy nem ? (Nem!) Ha nem, akkor kijelentem, hogy Sándor Pál képviselő ur módosítása elfogadtatott, (Helyeslés.) minélfogva Mezőfi Vilmos módosítása elesett. Következik a 47. §. Szent- Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 47. §-íj. Elnök ." Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 47. §-t változatlanul elfo­gadni, a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt vál­tozatlanul elfogadottnak jelentem Id. Következik a 48. §. Szent- Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 48. %-t). Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 48. §-t változatlanul elfogadni, a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 49. §. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassaa 49. §-t). Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat : méltóztatik-e a 49. §-t változatlanul elfogadni, a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem 1 (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik az 50. §. Szent- Királyi Zoltán jegyző (olvassa az 50. %-t). Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. Van valaki szólásra feljegyezve ? Szent- Királyi Zoltán jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos : T. képviselőház ! Az 50. §. jogot és módot ad az adóköteles félnek arra, hogy az adókivető-bizottság határozatát a felszólam­lási bizottsághoz megfelebbezhesse. Ez helyes. Szigorú intézkedése azonban a javaslatnak az, hogy ha az adózó rögtön nem nyilatkozik, akkor további felebbezésnek helye nincs. Ehhez azért még. sem nyújtok be módosítást. Azonban ennek a szakasz első bekezdésének utolsó mondatát igenis módosí­tani kivanom, a mennyiben ez a bekezdés a vexa­turának, a kegyetlenségnek nyit teret és azt ered­ményezi, hogy az a szegény adóköteles fél reszket­het, izzadhat és verejtékgyöngyök pereghetnek le homlokáról a miatti félelmében, vájjon ha ő nem felebbez, nem fog-e utána felebbezni a kincs­tár képviselője, a mi által oda jut, hogy — azután, a mikor ő már megnyugodott volna adójában — a kincstári képviselő felebbezése folytán az adót fel­emelik, ő pedig hallgatólag kénytelen ezt tudomásul venni. - - L-L < Én tehát a pénzügyminister urat arra kérem, hogy az ő jó szive könyörüljön meg ezeken a sze­gény adófeleken és fogadja el azt a módosítást, hogy elsősorban is a kincstár képviselője tartozzék nyilatkozni és csak ennek nyilatkozata után a fél. Szent- Királyi Zoltán jegyző : Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: T. ház! Az 50. §. első bekezdését helytelenül értelmezték és a szakasz jelenlegi szövege ezt a helytelen értelmezést meg is engedi, illetőleg megmagyarázza. Itt ugyanis ki van mondva, hogy az adókivető-bizottság elnöke, ha a végzést kihirdette, köteles az előadó vagy a tárgyalásnál jelen volt adózó vagy meghatal­mazottja élő szóval az iránt nyilatkozni, kivánja-e

Next

/
Oldalképek
Tartalom