Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-459

442 4-59. országos ülés 1909 fellázító szemérmetlenséggel és szemtelenséggel (Nagy mozgás.) az arczunkba dobják, miszerint az ország belső ellenségei vagyunk. És a megalázkodásnak és semmibevevésnek ugyanezen irányzatában és nemzeti feloszlatásunk nyílt utján odajutottunk, — hogy merjen jönni egy belügyminister, a hűbéresnek és oligarchiának egy visszataszító tipusa, a jobbágyság visszaállításának egy óhajtója, hogy merjen, mondom — jönni a világ és az ország szine elé az ő választójogi javaslatával ugy, a hogy megcsinálta és a ház elé terjesztette. És odajutottunk, hogy kigunyolásunknak és fájdalmunknak ne legyen párja a világon és odajutottunk, hogy a korona is elhagyjon bennünket és oda legyünk dobva a soviniszta moloch zsákmányául és hogy jöjjön a megrozsdásodott hűbéres és oligarcha és a szarkazmusnak és iróniának ördögi kaczajával a szemünkbe dobja : ime, mit ér a ti közmondásos hűségtek és ragaszkodástok a Habsburg trón iránt, (Zajos felkiáltások a baloldalon : Aha !) látjátok, hogy csak a mi kezünkbe adtak titeket és mi most majd észretéritünk titeket, hogy miként kell bizalmatokat Bécsbe és a Habsburg császári házba helyeznetek. (Felkiáltások balfelol: Ahá !) Körültekintek tehát és látok körülöttem egy tengernyi nagy tömeg románt a Tiszától a Kárpátokig, kik ugyanazon sorsban lévén, ugyanazonos érzelmekkel birnak. Ugyanazon nyelvvel, hittel és nemzeti aspiráeziókkal. Nemes Bertalan : És mégis idejön szavalni, hogy szeretett magyar hazánk! (Zaj.) Fenyvesi Soma előadó (olvassa) : »És ez a nép két ezredéves élettel, mint rendszerető, békés, és egyéni kulturális nemzeti életre rátermett elem, szenvedett, meghódolt, megalázkodott és tűrt, mint egy nép sem a világon, — remélve, hogy az ő és az ország sorsa jobbrafordul. Most aztán láthatjuk, hogy hová jutottunk mi a mi határtalan tűrési és meghódolási erényeinkkel és hova jutottak a mi politikai ellenfeleink az ő elnyomatásra és uralkodásra való szilaj hajlamukkal. Nem volt elég nekik az eddigi siker és politikai eredmény. Most nemzeti életünk és létünk kell nekik, emberi és polgári jogaink kehének nekik. Ezen eredményre jutott a felfuvalkodott oligarcha, gr. Andrássy. Elvesztette önmérsékletét és eszét. Nemzet és hazafias önérzetünk, lojális és öntudatos állampolgári kötelességeink azt parancsolják, hogy felemeljük tiltakozó szavunkat ezen merénylet ellen, a melyet Andrássy gróf készit ellenünk. Az egész kormány és különösen a belügyminister meggyőződhetett arról, hogy az ország többsége nem fogadja el a javaslatot; hogy az összes állampolgárok, a kik ha haladást és szabadságot szeretik, a nemzetiségre való tekintet nélkül visszautasítják, mint a hűbériségnek egy szörnyszülöttét, mint az állampolgári szabadságoknak lábbaltiprását s október 12-én, kedden. mint egy szégyenfoltot, a melyet az országra hoznak a XX. században. És a javaslatnak a legvisszataszitóbb érdeme az, hogy ugy akar szerepelni, mint a magyar fajnak palládiuma; azt mondják, hogy ezen javaslat által biztosítani akarják a magyar elem fensőbbségét és uralmát. így beszéltek és írtak az összes magyar lapok, melyek védték és védik a szörnyeteg javaslatot. Mikor pedig a ház elé terjeszti a javaslat atyja, a tettenért zsebtolvaj czinizmusával azt meri kijelenteni, hogy javaslata nem irányul a nemzetiségek ellen. Ha tehát nem irányul a nemzetiségek ellen és nem favorizálja a magyar elemet az egyenjogúsítás elvének számlájára, akkor mi a czélja ? így állván a dolgok, a sok népgyűlés után, a mik idáig tartattak, a körülmények kényszerítő hatalma azt parancsolja, hogy egy nagy nemzeti gyűlést tartsunk. Annyi harcz, áldozat, csalódás és szenvedés után, mikor a vad üldözés hullámai mind fenyegetőbbekké válnak, mikor a börtönök tele vannak a soviniszta és hazaellenes intoleranczia áldozataival, mikor templomunk, vallásunk és iskolánk lábbal van tiporva és megalázva... (Nagy zaj és mozgás balfelol.) Baloghy Ernő: Háromezer román iskola van, a hol egy szót sem tanítanak magyarul. (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Fenyvesi Soma előadó (olvassa) : »... muszáj a helyzettel számolni, muszáj kifejezést adni hazafias érzésünk szavának a korona, az ország és az egész világ előtt. Mikor a nemzeti öntudat parancsolja, el kell némulni a félelem, visszavonulás és szofísztikus kétely minden kis ürügyének. A kihívás arczunkba van dobva : »Román, arról van szó, hogy létezz, hogy élj, hogy fejlődj, hogy boldogulj, mint egy nemzeti öntudattal bíró nép s mint nemzet, vagy pedig, hogy engedd, miszerint lábbal tapossanak és megsemmisítsenek politikai iparlovagok! f» (Nagy zaj és mozgás balfelol.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Nagy Dezső". T. ház ! (Felkiáltások balfelol: Nem kell beszélni !) Csak egy pár szót! (Felkiáltások : Nem kell! A szónok leül.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti az előadó urat. Fenyvesi Soma előadó: T. ház! Ugy vélem, teljesen felesleges munkát végeznék akkor, ha Maniu Gyula képviselőtársam felszólalására érdemileg válaszolnék. (Ugy van! Ugy van! balfelol.) Az, a mi ebben a czikkben foglaltatik, annyira teljesen kimeríti a büntetőtörvénykönyv 172. §-ának 2. bekezdésében körülirt, a magyarság elleni gyűlöletre való felhívás ismérvét, hogy eklatánsabban, világosabban ezt elkövetni nem lehet, mint a hogy ez benne foglaltatik. (Ugy van ! Ugy van !) Ha tehát panasza volt Maniu képviselő urnak a tekintetben, hogy a mentelmi bizottság miért nem kutatja azt, van-e büntetendő cselekmény tényálladéka vagy nincs : ezzel szemben, azt