Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-458
416 4-58. országos ülés 1909 bejelentett, mint mentelmi jogának megsértését. Méltóztassanak magát a száraz tényt meghallgatni (olvassa): »Még beszámolóm megtartása előtt privát levélben figyelmeztettek arra, hogy beszámolóm megtartásában meg fognak akadályozni. Közvetlenül a beszámolóm előtt pedig a kiküldött hatósági közeg, a ki a főszolgabíró eszköze volt, figyelmeztetett arra, hogy neki strikte parancsa van arra, hogy a mennyiben a közigazgatásról bármit is mondok, beszámolóm elmondását akadályozza meg. Alig állottam fel szólásra és alig tértem át a közigazgatás működésének vázolására, hogy t. i. egyes polgárok, ha ügyes-bajos dolgaikat akarják a közigazgatásnál, akár a jegyzőnél, akár a bírónál elintézni, azzal utasíttatnak el, hogy forduljanak a képviselőjükhöz, — a hatósági kiküldött megakadályozott beszédemben, megvonta tőlem a szót és felszólította a csendőröket, hogy oszlassák fel a népet. Bejelentek még egy másik esetet. Breza községben történt, a hol nem is beszámoló végett jelentem meg, hanem csak a népgyűlésnek voltam az elnöke, a hol az én hivatásom volt, hogy az ülést megnyissam és a megjelenteket pár szóval üdvözöljem, hogy alig üdvözöltem a választókat, mint megjelent bajnokokat, a kiküldött közigazgatási közeg megakadályozott beszédemben és azt mondotta, hogy »képvíselő ur, ez nem üdvözlő beszéd, öntől elvonom a szót«, mire felszólította a rendőrséget, hogy oszlassa fel a gyűlést. Ebben az előadásban foglaltam össze a száraz tényt.« Ezzel szemben minden képviselő beláthatja, hogy itt a képviselői immunitás meg van sértve, ha igaz ez a tény. A mentelmi bizottságnak tehát épen az alkotmányos elvek biztosítása, az alkotmánybiztositékok beszerzése tekintetében kötelességében állott volna a tényállást megállapítani és azt mondani, hogy ha igaz az, a mit a képviselő ur a képviselőházban mondott, akkor a közigazgatási kiküldött visszaélése megtoroltassék, ha pedig nem találja igaznak, akkor ismét ki kell mondania a maga jelentésében, hogy nem találja meg ebben az eljárásban a mentelmi jog megsértését. Ezzel ellentétben mi történik ? Ismét egy pártpolitikai szempontot állítanak előtérbe. A pártpolitikai szempontot megint nemzeti szószszal akarják körülvenni, sőt — hogy ugy mondjam — bizonyos glóriát, egy aureolát akar feje köré övezni a mentelmi bizottság és annak t. előadója azzal, hogy azt mondja : ime, szemben ezzel az eljárással, mi megvédtük a magyar nemzeti állam presztízsét, a magyar állam fenhatóságát, szupremácziáját a nemzetiségi izgató ellenében. Ez foglaltatik a mentelmi bizottság jelentésében. Ugyanazon argumentumok, a melyek elhangzottak az én részemről, mint az előbbeni esetben t. képviselőtársaim részéről, a kik határozati j avaslatomat pártfogolni szívesek voltak, ugyanazon argumentumok teljes sérthetetlenségükben fennállanak ez esetben is. Ha a mi álláspontunk védelmére szükségünk van olyan faktorra, a ki a kontrario kifejtett argumentumokkal igazolná a mi október 9-én, szombaton. álláspontunkat, nem tennék egyebet, csak Hédervári Lehel t. képviselőtársam és bizottsági előadó ur kezére bíznám ezt a dolgot. Elég lesz nekünk kinyomatni az ő két beszédét, hogy a világ lássa és meggyőződjék arról, milyen elbánásban részesülünk az országban és részben itt a képviselőházban is. Méltóztassék komoly "megfontolásra méltatni azokat, a miket a t. előadó ur előadott. Kijelentette ugyan, hogy nem a bizottság nevében tette, hanem a saját nevében, azonban ez az indokolás, valamint a megelőző indokolás is, nem az ő személyes nézeteit tartalmazza, hanem a bizottság nézeteit, ezt jjedig itt figyelmen kívül hagyja, mert ez hozzátartozik ahhoz a czélhoz, hogy a mentelmi bizottságban felhozott, ily módon összegezett és előadott argumentumokat itt is akczejDtábilis módon tüntesse fel. Ne méltóztassanak erre az útra tereim a dolgot, hogy — a mint az előadó ur mondotta — különbséget kell tenni itt magyar és nemzetiségi képviselő között. Ha ilyen fegyvereket ad a közigazgatás kezébe, akkor nekünk is ad majd fegyvereket, hogy megvédjük magunkat és jogainkat a közigazgatás ilyen túlkapásai és törvénytelen eljárása ellen. Hát azt akarják, hogy az előadó urnak itteni politikai intencziói szerint ilyen izgatásra, ilyen gyűlölködésre, ilyen egyenetlenkedő politikára vezessük magunkat, népeinket és a magyarságot, ha t. i. kéj)es volna az ő előadására hallgatni ? Hát ez a mi jsolitikai működésünknek czélja ? Ha akkor, a midőn itt egy képviselő bejelenti megsértését az ő mentelmi jogának, a mely nem személyes jog, nem nemzetiségi jog, hanem a parlament szuverén joga és ebben a tekintetben kér intézkedést és megtorlást, ha akkor oda bujtatjuk a mentelmi bizottságot és annak előadóját ilyen politikai frázisok közé és mellé, akkor mi nem vagyunk a jogszolgáltatás alapján, akkor ugy tüntetjük fel a világ előtt Magyarországot, hogy ez nem jogállam, hanem itt az erőszak, a violenczia és nem tudom, miféle elfogultság — hisz a mint egyik t. képviselőtársam mondotta, preokkupálva vannak — mondom, az elfogultság indokait teszik a politikai mérlegre. Ez pedig nem fog objektív bírálatra vezetni, mert nem is vezethet és nem hozhatja közöttünk létre a kivánt egyetértést, a béke szellemét, a jogok kölcsönös méltánylását. Ellenkezőleg, az előadó ur bellum omnium contra omnes-t akar. Azt tapasztaljuk, hogy igenis van Magyarországon ilyen politikai irányzat, ez ellen az irányzat ellen azonban minden jóérzésű honfiúnak küzdenie kell, mi legalább mindig küzdöttünk, és küzdeni is fogunk, hogy az ilyen Hédervári Lehel- és Fenyvesi Somaféle politikai eszmék soha Magyarországon uralomra ne jussanak. (Mozgás baljelől.) Ezen efemer eredmények, a melyek alapján önök ma gratulálhatnak maguknak, kompromittálják az országot és itt a konkolyt, a gyűlölség magvait elhintve, inter duos litigantes tertius