Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-458

406 í-58. országos ülés 1909 október 9-én, szombaton. tartalmazó különös helyzet tette indokolttá kü­lönös eszközök igénybevételét. A bizottság javasolja, hogy a bejelentés felett a ház térjen napirendre. (Helyeslés bal­felöl). Elnök: Szólásra van-e valaki feljegyezve. Zlinszky István, jegyző: Lukács László! Lukács László: T. képviselőház! A men­telmi bizottság jelentése és a képviselőtársam által előadott tényállás között oly nagymérvű külömbség észlelhető, hogy kénytelen vagyok felszólalni és kérni a t. házat, hogy a mentelmi bizottság javaslatától eltérően utasitsa a men­telmi bizottságot, hogy a vizsgálatot ejtse meg; és hogy ha a vizsgálatot keresztülvitte, akkor jöj­jön uj javaslattal a ház elé. Maga az egyszerű tényállás, a mint azt az illető képviselő ur előadta, azt hiszem, elég erős argumentum arra, hogy az én szerény határozati javaslatom elfogadtassák. Én kénytelen vagyok azt felolvasni, nehogy valaki azt mondja, hogy ón mint nemzetiségi párti képviselő, nemzetiségi j)árti képviselővel szemben pajtáskodás, egyet­értés, vagy nem tudom micsoda politikai conni­ventia által vagyok indittatva. Ha mindjárt ez is volna az eset, a politikai küzdelem czéljának azonossága indokolttá tenné azt, hogy bizonyos közigazgatási közegek részéről megállapítható túl­kapások ellenében védjem meg nemzetiségi párti kollegámat. Hogy pedig közigazgatási közegek részéről ilyen törvénytelen túlkapások, törvénybe ütköző ténykedések előfordulnak, különösen a választási kampány alatt, erre nézve különösen önök, a mai függetlenségi képviselők klasszikus adatokat szolgáltathatnak a múltból és a jelenből is. Ott a hol, mint pl. Nagykárolyban, összeütközésre került a sor a függetlenségi és a néppárt között, gyö­nyörű adatokat szolgáltathatnak arra, hogy a közigazgatási közegek mikép jártak el a válasz­tási és politikai szabadság nagyobb dicsőségére. Midőn ezek a dolgok itt konstatáltatnak, midőn a magyar részről konstatált ázsiai köz­igazgatásnak különösen a választási küzdelmek alatt fényes példái mutatkoznak, és ilyen esetek konstatáltatnak a ház előtt, a melyek nem ma­radnak a ház falainak korlátai között, hanem újságok és különböző nyelvű közlemények révén egész Európa közvéleményébe jutnak, (Nagy zaj balfelül.) akkor azt mondják önök, ime, a nem­zetiségi kéjjviselők rágalmaznak bennünket, holott ezt maguk a tények bizonyitják. Ha a mentelmi bizottság javaslatát elfogad­ják, akkor ismét kompromittálják Magyarorszá­gon (Zaj balfelöl. Felkiáltás: HodzsáéJc ltom promitkUják!) a választási szabadságot, kom­promittálják a parlamentarizmust, kompromit­tálják azokat az alkotmányos garancziákat, me­lyekről itt annyi szó esett. Az alkotmányos garancziáknak két alapfeltétele van egy alkot­mányosnak nevezett államban; először a válasz­tási szabadság, másodszor a mentelmi jog tisz­teletben tartása. (Igaz! ügy van! a leözépen.) Méltóztassék meghallgatni, mi volt előadva szá­raz tény gyanánt: »Május 17-én a választás napján reggel 7 órakor Pöstyén vasúti állomáson kiszállottam és kocsin Yerbóra, a választás színhelyére igye­keztem. Útközben oly községekbe érkeztem, a melyek katonasággal voltak tele, és én kép­viselői ellenőrzésemet ugy gondoltam legjobban teljesitendőnek, hogy ott akartam maradni ezen községekben, hogy a választók felvonulását bizto­sítsam, hogy biztosítsam a választók alkotmányos jogainak szabad gyakorolhatását. így megálla­podtam egy Krakován nevezetű községben. Alig voltam ott öt perczig, elém kerül két csendőr és felszólít, hogy kövessem őket a községházára, Én követtem őket. A községházán egy tisztviselő azon kérdést intézte hozzám, hogy mit keresek én a kerületben. Én arra utasítottam, hogy előbb talán megkérdezné, hogy ki vagyok. 0 ezt meg is tette czinikusan és én megmondtam a nevemet és igazoltam is magam az által, hogy már meglévő mandátumomat az illető tisztvise­lőnek előmutattam és figyelmeztettem képviselői immunitásom sérthetetlenségére. Erre a tisztvi­selő megnézte mandátumomat, de visszaadta nekem azzal a felszólítással, hogy azonnal hagyjam el a községet. Természetesen én ezt egyéni szabad­ságom korlátozásának tekintettem, visszautasí­tottam és azt mondtam neki, hogy majd ha nekem tetszik, el fogok távozni. Erre ő a jelen­lévő csendőröknek, a kik névszerint Pap György őrsvezető és Német Plóris káplár voltak, azon parancsot adta, hogy engem fedezet alatt kisér­jenek át a szomszéd községbe, Verbóra, a válasz­tás színhelyére, és ott a községházára vezessenek. T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy joggal háborodhattam fel lelkem mélyéből, a mikor azt kellett tapasztalnom egy, a pártérdek által elva­kított tisztviselőtől, hogy nemcsak polgári szabad­ságomban korlátozott, hanem képviselői immunitá­somat is semmibe véve, először életemben csendőr­fedezet alatt a választás színhelyére kísértetett el. A tényállás felvétele után, a melynél ezen tisztviselőt Beller nyitra szolgabírónak agnosz­káltak, a kit nem tudom, milyen okból a válasz­tás idejére ezen községbe rendeltek szolgabírónak, megnyugodtam és azt gondoltam, hogy majd a választási elnök szatiszfakcziót fog nekem szerezni s azután csendőrfedezet mellett Verbóra, a választás színhelyére utaztam, a hová reggel hat órakor meg is érkeztem. A csendőrörs vezető felkereste a választási elnököt, jelentést tett neki és megemlítette, hogy Beller szolgabíró meghagyásából egy Szkicsák nevezetű ország­gyűlési képviselőt behozott. Erre a választási elnök a nélkül, hogy fogadott volna, a csendőr­örsvezetőnek azon parancsot adta: Én ezen urat ismerem, és miután itt nincs semmiféle dolga, kisérje el a legközelebbi vasútállomásra és ültesse

Next

/
Oldalképek
Tartalom