Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-455

Í55. országos ülés 1909 szeptember Stf-án, kedden. 385 és mintha nem tudom, miféle titokzatos dolgok­ról tárgyaltunk volna, ebben a tekintetben kény­telen vagyok a t. háznak felvilágosítással szol­gálni. (Halljuk! Sálijuk!) Sajnálattal távozunk mi, t. képviselőház, helyünkről a nélkül, hogy egyik legfőbb feladatunkat, a választójog reform­jára vonatkozó programmunkat, érvényre jut­tattuk volna. (Mozgás.) De ha meg is szűnik együttes kormányzati működésünk és a pártok együttműködése, azt hiszem, ahhoz a nagy elv­hez, hogy az általános választójog által a poli­tikai nemzetnek minden hivatott tényezőjét az alkotmányos jogokban részesítsük, tán toritha­tatlanul ragaszkodunk, (Ugy van!) és az lesz ezentúl is legfőbb törekvésünk, hogy a társada­lom és a nemzet erejének egésze jusson kifeje­zésre a néj)képviseletben. Nem is azok a kisebb-nagyobb eltérések hátráltatták a választói reformnak kellő időben való létrehozását, a melyek a megoldás módoza­tára nézve felmerültek. Hiszen a választói reformkérdéseknek felvetése mindenütt ellen­tétes nézeteket hozott felszínre és mindenütt az ellentétes nézetek kiegyenlítése utján teljes meg­nyugvással igyekeztek azokat megoldani. Az akuttá vált bank-kérdésen kivül, melynél a kérdés megoldására nézve differencziák merültek fel a kormány kebelében, még a parlamenten kívül sem találtuk fel azokat a békés és nyugodt viszonyokat, a melyek egyedül képesek biztosí­tékot nyújtani arra, hogy e reformnak keresztül­vitele valóban a nemzet egészének, egész erejé­nek hamisítatlan kifejezője legyen, és nem épen ellenkezőleg a közvélemény meghamisítására vezessen. (Ugy van! a jobboldalon. Mozgás és felkiáltások a baloldalon; Nem ertjük!) Elnök : Csendet kérek! Wekerle Sándor ministereinök: Hiszen azok­kal a szemrehányásokkal szemben, a melyekkel Miháli képviselő ur illet, hivatkozom arra, hogy a belföldi és külföldi sajtóban rendszeresen megújuló támadások, rágalmazások, vádaskodások, (Mozgás.) beavatkozások, külföldi befolyásolások jelentkeznek, mindenféle összeköttetések, (Moz­gás.) a melyek legfőbb akadályát képezik annak a mindnyájunk által óhajtott ezél elérésének, hogy másnyelvü honpolgárainkkal megértsük egymást. Azok a folytonos befolyások és törek­vések, a melyek Horvátországgal való egysé­günkbe éket kívántak verni és ezáltal hátrál­tatják és nehezítik a megegyezést, okozzák az akadályokat, és hogy másra ne utaljak, azon nemcsak külföldről, de épen a szomszéd, velünk államjogi viszonyban levő Ausztriában — hang­súlyozni kívánom, hogy nem ugyan a hivatalos körök részéről, de politikai sulylyal bíró egyesek és testületek részéről immár állandó jelleggel megújuló — (Felkiáltások a baloldalon: Lueger!) jogosulatlan és folytonos beavatkozás a mi ügyeinkbe és legsajátosabb belügyünknek, a választói jognak mikénti megoldását is folyton KÉEVH. NAPLÓ, 1906 —1911. XXV. KÖTET, bolygató és befolyásoló kísérletek, (Igaz! Ugy van!) ezek nyilvánvaló bizonyítékai annak, hogy ezek a befolyások nem a demokrácziának nagy elveit akarják érvényesíteni. (Zaj a középen.) Higyjék el a t. képviselőtársaim, nem a mi nemzetiségeinknek valódi és igazi érdekeit akarják ezek előmozdítani, ós nem is Horvát­országnak valódi jogait védelmezni, hanem nyilvánvaló, hogy ezek egy nagyobb politikai czélra, a magyar nemzet hegemóniájának meg­törésére irányulnak. (Igaz! Ugy van! Zaj a középen.) Suciu János: Igazságos népképviseletet aka­runk ! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor ministereinök: Ezen jelen­ségek, és szimptomatikus, immár állandó jelle­gűvé vált törekvések képezték egyik okát a választói jog késedelmes megalkotásának. A saját erőinkből kell ezek ellenében a biztosítékokat megszerezni, és saját erőnk hatá­lyos csak ugy lehet, ha nem egyes, bármily fontossággal bíró, de a nagy dologhoz képest alárendelt jelentőségű kérdésekre fektetjük a kizárólagos súlyt, hanem ha az elvi különbsé­gek és a személyi ellentétek daczára is nem a szétválasztó utakat keressük, hanem az össze­folyj ösvényeket egyengetjük. (Zaj.) Zakariás János: Azért kellett volna velünk tartani, az önálló bankkal! Akkor lett volna egység! (Zaj.) Tessék a kisebbségnek alárendelnie magát. (Folytonos zaj.) Gaál Gaszton (a néppárt felé fordulva): Két esztendővel ezelőtt tetszett volna beszélni. Akkor hallgattak, mint a hal a vizben. (Zaj.) Wekerle Sándor ministereinök: T. képvi­selőház ! Én egészében kívánom a politikai hely­zetet megvilágítani és azt vitatom, hogy azon czélból, hogy az az erő, rnekyet ezen biztosítékok megszerzésénél ki kell fejtenünk, eredményében teljes legyen, egyúttal arra is szükségünk van, hogy a király és a nemzet egyetértése fokozza ennek az erőnek hatályát. Zakariás János : De nem a mi lemondásunk árán! ÜSTem a mi megaláztatásunk árán ! (Zajos felkiáltások jobbfelöl • Halljuk! Halljuk! Rendre!) Szmrecsányi György : ízléstelen dolog! Emődy József: Hollót meghallgattuk! Wekerle Sándor ministereinök : Ezért keres­tük mi, azt merem mondani, mindnyájan a kibontakozásnak olyan módozatait, melyek ezen egyetértést a politikában számbavehető hosszú időre biztosítani képesek, hogy azáltal tegyük lehetővé egy nemzeti érdekeinknek megfelelő, erőteljes politikának folytatását. (Zaj a bal­oldalon.) Elnök: Csendet kérek! Wekerle Sándor ministereinök: Azt kérdi a t. képviselő ur tőlem, hogy mik voltak azok a pontozatok, melyek alapján én tárgyaltam, mi­csoda titokzatos pontok voltak azok? Engedel­49

Next

/
Oldalképek
Tartalom