Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-455
386 4-55. országos ülés 1909 met kérek, miután azon progranimot, melyet aimak idején az összkormány nevében adtunk, annak egyes tételeit, ugy politikai, mint gazdasági tételeit változatlanul fentartom, most esak a jelen helyzetből való kibontakozásnak azon pontozatairól kivánok megemlékezni, melyek a mi nézetünk szerint elsősorban fontosak. (Zaj.) Első sarkalatos tételünk az volt, hogy (Halljuk! Halljuk!) a mi állami önállóságunk és az annak sarkkövét képező mag} r ar hegemónia megvédésében elfoglalt álláspontunk sértetlenül érvényesüljön . . . (Nagy zaj és közbeszólások.) Juriga Nándor : Mumusnak itt vagyunk mi! Elnök (csenget) : Csendet kérek! Wekerle Sándor ministerelnök: ... hogy a belügyeinkbe való beavatkozást határozottan visszautasító törekvéseink a korona részéről is kifejezetten honoráltassanak és támogatásban részesittessenek. (Helyeslés jobbfelöl.) Erre annyival inkább számithatunk, mert alkalmam volt arról meggyőződni, hogy 0 felsége, habár szigorúan őrködik is fejedelmi jogainak sértetlen megtartása felett, tiszteletben tartja és megérti ennek a nemzetnek hagyományait, (Zaj.) a mi törvényes és alkotmányos álláspontunkat megóvni kivánja. (Nagy zaj balfelöl.) A képviselő ur azt hiszi, hogy segédeszközül akarom felhasználni a nemzetiségeket, Juriga képviselő ur j)edig azt mondja, hogy ők a mumus. (Folytonos nagy zaj bal felől.) Elnök (csenget): Juriga képviselő urat felkérem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor minisierelnök: A madárijesztőknek nincs nagy szerepük a politikában, nem önerejükből élnek, csak a szelek mozgatják azokat. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Wekerle Sándor ministerelnök: Én csak annyit mondok, (Halljuk! Halljuk!) hogy méltatlan válasz azon törekvésemre, hogy megértésre jussunk, ha ugy válaszolnak, hogy ijesztőkül akarom a nemzetiségeket felhasználni. (Nagy zaj.) Második tótele a kibontakozás módozatainak (Halljuk! Halljuk!) a bankra vonatkozik. (Felkiáltások: Helyre !) Elnök : Felkérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni. (Nagy zaj.) Tessék engedelmeskedni az elnöki intelemnek. Wekerle Sándor ministerelnök: Én nem távozhatom el erről a helyről anélkül, hogy innét ne szolgáltassam bizonyítékát annak, hogy az elvállalt kötelezettségeknek becsülettel igyekeztünk megfelelni. (Folytonos nagy zaj.) Hogy a bank-kérdésben nekem más nézetem van, azt határozottan mindenkor kifejeztem. (Nagy zaj és felkiáltások.) szeptember 28-án, kedden. Molnár Jenő: Miért irta alá a feliratot! (FarJcasházy Zsigmond közbeszól.) Wekerle Sándor ministerelnök: Sajnálom, hogy Earkasházy képviselő urat meg nem hívtam, de én már évekkel ezelőtt, azt hiszem működésünk első esztendejében, a függetlenségi pártnak több vezérférfiát — ugy tudom, tizen voltak nálam — egy értekezletre voltam bátor meghívni, a hol előadtam az én argumentumaimat, kifejezve azt, hogy én meggyőződésemnél fogva nem vagyok az önálló bank hive. (Felkiáltások bal felöl: Elég szomorú !) Én tehát ezen meggyőződésemet fentartom. (Nagy zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Megmondottam, hogy a mig a kérdás akuttá nem válik, addig együtt működünk, de ha akuttá válik, akkor megszűnik a mi együttes működésünk. Még mást is mondottam. Azt mondottam: én ellenkező irányban, hogy ne érvényesüljön az ő törekvésük, akadályokat nem gördítek, hanem tért engedek az ő törekvéseiknek. De én ezt nem titkos értekezleten mondottam csak, — méltóztassanak megnézni a háznak naplóit, itt többszörösen fölmerült ez a kérdés — ugy emlékezem, egyszer Polónyi Géza képviselőtársammal folytatott vitánk során is itt határozottan állítottam ezt. Polónyi Géza: Ugy van! Wekerle Sándor ministerelnök: Másszor épen a kiegyezési tárgyalások alkalmával, 1907 november 23-án, a házban határozottan megmondottam — ugy emlékszem, Lengyel Zoltán képviselő ur hozta ezt itt szóba — hogy: »én a nagy gazdasági egyesülések érvényesülésének vagyok a hive és politikusa, mert az a meggyőződésem, hogy kis gazdasági egységek a mai világgazdaságban nem képesek maguknak biztosítani azokat az előnyöket, a melyeket a nagy egyesülések biztosítanak. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Én ezt a politikát követtem következetesen, mielőtt felmerültek itt ezek a kérdések, ezt a politikát követem most is, nemcsak mint minister, hanem mint privátember is.« (Zaj balfelöl.) Bozóky Árpád: Ez dodonai jóslat. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Polónyi Géza (közbeszól). Wekerle Sándor ministerelnök: Nekem nincs takarni valóm itt. (Elénk éljenzés és taps jobbfelöl.) A midőn akkor is kijelentettem, hogy a nemzet szabad elhatározása fenn van tartva, azt mondottam, hogy : »nagyon természetes, hogy akkor, midőn a tárgyalás eredményei a ház elé fognak kerülni, akkor lesz helyén átengedni a tért azoknak, a kik esetleg más törekvéseket akarnak érvényre juttatni, mint a minők az én törekvéseim, addig azonban nemcsak az együttműködésnek lehetősége, hanem eb
