Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-455

384 455. országos ülés 1909 szeptember 28-án, kedden. ur, a 67-es ministerek és a 67-es pártok idéz­ték elő a mostani válságot. Nagyon szomorunak tartom és el sem tudom képzelni a magam nagy idealizmusával, hogy valaki ebben az országban szembeszálljon a nemzeti követelésekkel. (Foly­tonos zaj.) Azt hittem, hogy minden képviselő köte­lességének tartja ott állani a nemzet oldala mellett és nem hittem soha, hogy akadjanak képviselők, akadjanak ministerek, akik akkor, a mikor a nemzet törvényes jogainak megvaló­sításáról van szó, odaszegődnek a nemzet ellen­ségeinek táborába és nem a jogok megvalósítá­sán, hanem azok lerombolásán működnek. [Foly­tonos zaj. Elnök csenget.) Hazafias felfogás mellett az összes képviselőknek ott kellene len­niök az önnálló bank híveinek táborában. (Zaj.) A ministerelnök urat az Isten megáldotta tu­dással, tehetséggel; ezt a tudást, ezt a tehetsé­get tehát "nem a nemzet ellen kell érvényesí­tenie. /Folytonos zaj.) Én meg vagyok győződve, hogyha a nemzet követelése mellett szigorúan kitart a kormány, azzal a nagy ostrommal szemben is, a melyet ellenünk intéztek, minden jogunkat ki lehetne vivni. Azonban mindig csak megadást, meghódo­lást láttunk. (Zaj.) Holló Lajos t. képviselőtársam beszédének szépségét elismerem, csak a beszédnek zárósza­vai fájtak nekem, a mikor ő is mérsékletről beszólt. Azt hiszem, hogy ennek az agyonsa­nyargatott, ennek a kifosztott nemzetnek nem ilyen bölcs mérsékletre, hanem erélyre van szük­sége. Egy olasz közmondás is azt mondja, hogy a puliszkába nem lehet szeget verni. Folytonos megadással a nemzet jogait nem lehet érvényre juttatni. (Folytonos zaj.) Én azt szeretném, hogyha ebben a kérdés­ben határozat hozatnék, hogy Kossuth Ferencz akkor, a mikor felmegy a királyhoz, hivatkoz­hassak arra, hogy a nemzet már állást foglalt az önálló nemzeti bank kérdésében. Mert hiába, ezzel is tartozunk az igazságnak, Kossuth Ferencz minister urnak meg van a maga egyéni engedékeny természete és bizony jó lenne, ha a maga engedékenysége mellett egy erős, hatalmas fegyverrel, a képviselőház házhatározatával me­hetne a király elé. (Zaj.) Ha a függetlenségi párt egységesen kitart az önálló bank követelése mellett, mindenesetre nagyobb eredményt érhet el. (Folytonos zaj.) Bár én a függetlenségi kormánypárthoz nem tartozom, mégis azt szeretném, ha a pártnak egysége nem bomlanék fel, azt szeretném, hogy a párt kormányra jutva, elveit megvalósíthassa, (Zaj.) ment 67-es választó nincsen. Ilyen kép­viselők igenis vannak, de soha még életemben olyan független kisgazdát, kisiparost, kiskeres­kedőt, a ki 67-es lett volna, nem találtam. Ha teljes öntudatra ébred a magyar nemzet, kell, hogy végre leszámoljon a 67-esekkel. Hiszen elismerem, vannak értékes egyéniségek, egy Andrássy Gyula, egy Széll Kálmán, a kikre nézve igazán a nemzetnek akarata, hogy 48-as alapra helyezkedjenek, mert a maguk értékét, a maguk tehetségét csak igy képesek a maguk nemzetének eredményes szolgálatára bocsátani. 67-es alapon csak ártanak. Nem egyezem bele az ülések elnapolásába, hiszen látjuk, hogy Temesvárott is a bankgyülés olyan határozatot hozott vasárnap, hogy nem szabad huzni-halasztani a dolgot, hanem azonnal és a törvény határidejére meg kell valósítani az önálló magyar nemzeti bankot ós az önálló vámterületet. Nekünk tiszta, világos helyzetet kell terem­tenünk, hogy lássuk, hogy kik azok, a kik csak szavalnak a nemzeti bank mellett és kik azok, a kik képviselői szavazatukkal is helyt állanak érte. Én egytől tartok, Kossuth Ferencz tegnapi beszédében, a melyet a pártértekezleten tartott csak a gazdasági önállóságot hangoztatta, de nem mondta sehol, hogy 1911 január 1-ére fel kell állítani a nemzeti bankot. Már pedig, a ki ehhez nem ragaszkodik, az époly bűnös, mint a ki az alapköveteléshez nem ragaszkodnék. Ne­künk ragaszkodnunk kell a törvényes határidő­höz, ragaszkodnunk kell 1911 január 1-éhez. Azt hiszem, t. kéjiviselőtársaim, mindnyá­jan elismerhetik azt, hogy mi, a balpárt, a nem­zeti állásponthoz mindig hivek maradunk. Ebben a nagy kérdésben, az önálló bank kérdésében a függetlenségi pártiak közül azokkal tartunk, a kik feltétlenül ragaszkodnak a bank felállításá­nak batáridejéhez is. Érdeklődéssel nézzük azt a harezot, a melyet a függetlenségi pártban az u. n. Holló-Justh-Batthyányi csoport folytat, a mely nem is csoport, hanem többsége a függet­lenségi pártnak. Mert hiszen lehet talán, hogy van politikai szegénylegény a függetlenségi párt­ban, ki haszonért eláll pártja elveitől, de a ha­talmas többség mégis csak híven ki fog tartani a függetlenségi és 48-as párt elvei mellett. (Igaz! TJgy van!) T. képviselőház! A mikor kijelentem, hogy a 67-esek minket küzdelemre készen találnak akkor egyszersmind helytelenítem, megbélyeg­zem a kormánynak azt a taktikáját, a melylyel Wekerle ministerelnök kormánya életét még egy héttel meg akarja toldani. (Zaj.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan szólani. (Sálijuk! Halljuk!) Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselő­ház ! (Halljuk! Halljuk!) Miután a választó­jogra vonatkozó programmunknak végre nem haj­tása miatt több oldalról szemrehányással illet­tek minket, és a t. túloldal részéről az imént és az előtt felszólalt képviselő urak egyenesen kétségbe vonták azt a jogunkat, mintha a ki­bontakozás iránt tárgyalni hivatva lettünk volna,

Next

/
Oldalképek
Tartalom