Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-455

455. országos ülés 1909 szeptember 28-án, kedden. 388 igérte, miként ahhoz a kormány és a többség kifejezetten, kötelezően hozzájárult, haladéktalanul megvalósítja; e végből utasítja a választó jogi tervezet tárgyalására kiküldött bizottságot, hogy a javaslatot megfelelően átalakítva sürgősen terjeszsze a képviselőház elé, hogy az még olyan időben letárgyaltathassék, hogy a nép szélesebb alapon megnyilatkozó közvéleményének akarata szerint az uj kéjiviselőház dönthessen.« Elnök : Ki következik szólásra ? Dudits Endre jegyző : Miháli Tivadar! Miháli Tivadar : T. képviselőház ! Minthogy a kormány lemondásának kérdésében az összes pártok részéről terjedelmesebb vita indult meg, ennélfogva a nemzetiségi párt nevében és képviseletében én is szükségesnek találom, hogy ezen fontos ügyben ez alkalommal röviden nyilatkozzam. (Halljak!) Kijelentem pártom nevében, hogy a kormány lemondását tudomásul veszem. Nem akarok ez alkalommal a lemondott kormány működésével bővebben foglalkozni és azt részletes bírálat alá nem veszem, azonban konstatálom azt, hogy az országban általános az elégedetlenség (Igás! TJgy van! a nemzetiségiéit padjain.) és hogy ez az elégedetlenség az ország lakosságának összes rétegeiben, faj- és osztálykülönbség nélkül, a legmagasabb fokra hágott. Konstatálom ez alkalommal azt, hogy a jelenlegi kormány három és fél évi működése után egy súlyos politikai válságba sodorta az országot, a melynek kellő megoldásáról ma Magyarországon egyetlen politikus sem tud nyilatkozni, a mint ezt az előttem szólott t. képviselőtársaim beszédéből is kivettem. Mi volt az oka annak, hogy az ország ma ilyen válságba jutott? (Halljuk!) Az, hogy a koalicziós kormány nem teljesítette azt az ünnepélyes igéretét, hogy az általános titkos és egyenlő választói jogot törvényerőre fogja emelni. Mi, a nemzetiségi párt minden alkalmat felhasználtunk arra, hogy kérjük, sürgessük a kormányt e kötelezettségének teljesítésére és ha ennek nem tett eleget, ám bűnhődjék most érte és bukjék meg saját bűne miatt a kormány. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Mi folyton hangoztattuk, hogy a politikai válság megoldásának egyetlen egy helyes útja az általános, titkos és egyenlő választói jog törvénybe iktatása, (TJgy van! a nemzetiségiek padjain) vagyis egy olyan törvény megalkotása, amelynek segítségével az ország valódi akaratát képviselő parlament jöhessen létre. Merem állítani, hogy a jelenlegi parlament nem képviseli az ország valódi akaratát s ennélfogva nincs ereje és tehetsége ahhoz, hogy megvédje az ország érdekeit ugy, amint azt a jelenlegi válságos idő megkövetelné. Ez alkalommal is kijelentem pártom nevében, hogy a mostani válságos politikai helyzet egyedül helyes megoldási módját abban látom, hogy olyan kormány alakíttassák, amely minden egyéb politikai kérdés báttérbeszoritásával az általános, titkos és egyenlő választói jogot törvénybe képes iktatni. Minden egyéb kérdés előtérbe tolása csak megakadályozza a kibontakozást. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani, a nélkül, hogy időszerűnek tartanám a részletekbe is belemenni. (Helyeslés a középen.) Dudits Endre jegyző: Nagy György! Nagy György : T. képviselőház ! Engem végtelenül bánt az, hogy a kislelküek mindig alkotmányválsággal fenyegetik a nemzetet. Törvényeinknek ós az alkotmánynak védelmében csak egyetlen egy megoldás lehet.- a királynak alkotmányos kötelessége a parlamenti többséget képező pártot megbízni a kormányzással és ezen többség, a függetlenségi és 48-as pártnak pedig kötelessége az önálló magyar bankot 1911 január 1-én felállítani és az általános egyenlő választói jog törvényjavaslatát törvényerőre juttatni. A helyzetnek képe Jtíszta, világos, semmi egyébre nincsen szükség, csak erélyes, férfias kitartásra és a nemzet jogait kivívjuk, mert szentesitett törvény ad nekünk jogot az önálló bank felállítására. Ezzel szemben a mostani válságot nem tartom olyan nagyon szomorúnak. Oka, előidézője a kormány tagjai között fennálló nézeteltérés az önálló bank kérdésében. Egy kormányt, mely különösen a nemzeti jelzőre tart igényt, nem képzelhetek máskép, minthogy annak talapzatát az egész ország földje képezi, e kormány tagjainak állványa, melyre támaszkodnak, saját czipőjük talpa, mert önmagukon kivül senki bizalommal nem viseltetik irántuk. Minden alkotmányos érzésű ember csak örvendhet a távozásuknak. Mikor a többségben lévő párt és tagjai nem viseltetnek bizalommal a kormány iránt, akkor csak csodálkozhatunk azon a SZÍVÓS, de alkotmányellenes ragaszkodáson, a melylyel a kormány tagjai helyükhöz ragaszkodnak. A kormány ez alatt a három hónapi kegyelemidő alatt, a melyet neki a parlament adott, ismét visszaélt a nemzet bizalmával. Ez alatt az idő alatt megbízás nélkül, a függetlenségi párt kívánságának figyelembevétele nélkül Wekerle tárgyalásokat folytatott a királyival. Azt kérdezem, hogy ki hatalmazta fel arra a ministerelnök urat? Es azt kérdezem a t. ministerelnök úrtól, hogy helyesnek, alkotmányosnak tartja-e, hogy titokban, a nemzet tudta nélkül, hónapokon keresztül tárgyaljon és minden erejével arra törekedjék a parlament elnapolása által, hogy esetről-esetre ne lehessen tőle számon kérni, miféle megállapodást létesít a királylyal. Ha a bajnak okát megtaláltuk, akkor férfiasau, bátran mutassunk reá. Én mindig támadtam a függetlenségi pártot olyankor, a mikor meghátrálásról volt szó, de az igazság, a valóság az, hogy egyenesen Wekerle Sándor ministerelnök