Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-455

382 455. országos ülés 1909 szeptember 28-án, kedden. maga Wekerle Sándor ministerelnök ur mondotta 1906. május 29-én, itt a képviselőház színe előtt. A trónbeszédnek van még egy

/ igen fontos passzusa, a mely így hangzik: »És ha az uj választói reform törvénynyó emelkedett, ujabban a nemzet szélesebb alajiján és egészében megnyilvánuló közvéleményre kívánunk hivatkozni. « Ez annyit jelent: ha a kormány vállalt kötelezettségének eleget tett volna, ha a többség a kormány által vállalt és általa támogatott kötelezettségét teljesítette volna, akkor a szélesebb rétegek megnyilvánuló akarata ebben a házban szót emelhetett volna, és a miért önök — kívánom, hogy sikerrel — de azt hiszem, hogy sikertelenül küzdenek, az önálló magyar nemzeti bankot, az az uj parlament talán ki is tudta volna küzdeni. (Ellenmondások a bal- és szélsőbaloldalon. Zaj.) Gaal Gaszton: Téged nem láttunk volna köztük! (Zaj.) Mezöfi Vilmos: De most lát a képviselő ur! Akkor, a mikor kötelességemet kell teljesíteni, akkor mindig is fog látni a képviselő ur! (Zaj.) Holló Lajos t. képviselő ur az ő tömör, lelkes, a meggyőződés hevétől áthatott beszédében azt mondotta, hogy mi, a függetlenségi párt akarjuk, vállaljuk is az általános, titkos — remélem a titkosat is beleértette — választói jogot. (Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Hát akkor bátor vagyok Holló Lajos t. képviselő urnak a következetlenség vádját arczába vágni; (Nagy zaj. Elnök csenget.) mert onnan ered a személye iránt érzett tiszteletem, hogy ő ebben a házban tíz-tizenötször állt fel és követelte az egyenlő, titkos, általános választói jogot. (Zaj.) Be is fogom bizonyítani. Azt mondja Holló t. képviselő ur, hogy meg akarják csinálni a választói jogot. Tisztelettel kérdem, hogy ez a kormány, ez a többség három és fél évi uralma alatt miért nem csinálta meg ezt az általános választói jogot? (Zaj.) Hiszen Polónyi Géza volt igazságügyminister ur mondotta, hogy az átmeneti időszak a kormány tagjainak beszélgetéseiben két esztendőre volt kontemplálva. Hát akkor miért tartott két és fél évig, mig a belügyminister ur hosszas nógatás után annyira rá lett vehető, hogy az ő korcsszülöttét az u. n. plurális választójogi tervezetét a ház elé terjeszsze. A mikor ez megtörtént, a t. ház egy bizottságot választott, a mely egy év óta nyugszik már babérain, de tudtommal meg sem alakult és a javaslatot egyetlen egyszer sem tárgyalta. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a kormány bujkált a választói jog körül, nem akarta azt megvalósítani és belezuditotta az országot és a nemzetet a mai válságos politikai helyzetbe. Hogy ez nyilvánvaló, azt igazolják az igen t. volt igazságügyminister ur szavai, a ki elmondotta, hogy a királyi megbízatás után, mikor ráültek a Bécsből Budapestre jövő vonatra, már a kupéban arról folyt a szó, hogy miként lehet abból a választói jogból a titkosságot, egyenlőséget és általánosságot kiküszöbölni, Hát világos és nyilvánvaló, hogy ez a kormány soha nem akarta a választói jogot, nemcsak az általános, egyenlő, titkos választói jogot, de ugylátszik a választójog kiterjesztését sem, mert ha akarta volna, akkor három és fél évig, a mióta kormányon van ez az u. n. nemzeti kormány, lett volna rá alkalma és ideje. Hiszen Szterényi államtitkár ur brassói beszédében nem tudom hány száz nagyfontosságú szocziális törvényjavaslatot sorol fel, a melynek előkészítésére és le-tárgyalására volt ennek a kormánynak és parlamentnek ideje! Holló Lajos képviselő ur lelkes szavakban demonstrálta az önálló nemzeti bank nagy szükségességét. Én hiszek az ő szavainak igazságában, de ha azt akarja ez a t. ház és ez a koaliczió . . . (FelMcdtásol•: Nincs koaliczió!) persze, amig a hatalom gyümölcseiben osztozkodni lehetett, addig volt koaliczió, most, amikor a keserű pohár csordultig van, akkor egyszerre nincs koaliczió! (Derültség.) De akár van koaliczió, akár nincs, én reklamálom az általános, egyenlő, titkos választói jogot ettől a kormánytól és ettől a többségtől annak a népnek nevében, a melynek megígérték és a melyre most, azért, mert a királyi ígéretre, a kormány nyilatkozatára és a többség programmjára meri önöket figyelmeztetni az utczán, lovasrendőröket uszítanak. (Zaj.) Holló Lajos képviselő ur kidomborította az önálló nemzeti bank nagy jelentőségét. Igaza van, azt hirdetik Bécsből, hogy nem a nemzet egyeteme követeli az önálló bankot, hanem csak egynéhány kiváltságos réteg képviselője. Am czáfoljanak rá erre a vádra; még van idő, utasítsák sürgősen a bizottságot, hogy az Andrássyféle választói reformot dolgozza át, az általánosság, egyenlőség és titkosság alapelvei szerint, (Zaj.) a képviselőház tárgyalja le sürgősen, akkor oszlassák fel a parlamentet és bizzák uj parlamentre, a nemzet igaz képviseletére, az önálló nemzeti bankért való küzdelmet. Mindezek után én boldog vagyok, hogy ez a kormány távozik, mert azokat a nagy reményeket, a melyeket az ország hozzáfűzött, nem valósította meg. Távozóban is magával viszi a vádat és a szemrehányást, hogy azt az ünnepélyes igéretét, a melyet az általános választói jogra vonatkozólag tett, három és fél éven át komolyan megvalósítani nem akarta. Ajánlom következő határozati javaslatomat elfogadásra (olvassa): »A képviselőház az ülések elnapolásához hozzá nem járul, hanem elhatározza, hogy az általános, egyenlő, titkos választói jogról szóló törvényt, miként azt a trónbeszéd meg-