Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-455

k55. országos ülés 1909 szeptember 28-án, kedden. 381 T. képviselőház! Ha a világ összes parlamenti államaiban az volna a szokás, hogy, midőn a kormány előterjeszti lemondását, addig, mig helyébe más kormány nem jön, felfüggeszti tanácskozásait, mondom, ha ez lenne a szokás, nálunk épen az ellenkezője kellene, hogy megtörténjék: szükséges volna, hogy a képviselőház maradjon együtt és a válság okai felől tanácskozzék. Hisz ez a kormány, a melyről a ministerelnök ur elmondotta, hogy kebelében a válságot okozó kérdésben nincs szolidaritás és ezért beadta lemondását, mondom, ugyanez a kormány kibontakozási programmot terjesztett elő a koronának. (Uyy van! bálfelöl.) Ezáltal megakadályozta azt, hogy a király, alkotmányos jogát gyakorolva, alkotmányos szokás szerint a többséggel lépjen érintkezésbe. Elhiszem, el kell hinnem, hogy Wekerle Sándor ministerelnök ur maga javasolta a koronának, hogy miután a kormány lemondott, léj:>jen a többség vezérével érintkezésbe. Hát ezelőtt három hónappal mi akadályozta meg a ministerelnök urat, hogy meghivassa Kossuth Perenczet ? Az akadályozta meg, hogy mint mindig, mikor Magyarország alkotmányos jogairól van sző, Bécsnek fogja a kormány pártját, Bécscsel szemben mindig meg akarja tartani szavát, ellenben a nemzettel szemben soha. Megszavaztatta ezzel a parlamenttel és a koaliczióban levő nagy többséggel, a függetlenségi párttal, a mely jóhiszemüleg, a béke fentartása, az alkotmányos rend helyreállítása végett járult ehhez hozzá, a rossz kiegyezést, felemeltette a kvótát, megszavaztatta a szeszadótörvényt, megszavaztatta az adóreformot, szóval mindent, a mi a hatalomnak szükséges, de mikor a nemzet jogát kell érvényesíteni, akkor itthagyja helyét. (XJgy van! bal felöl.) Ilyen előzmények után nem adom meg ennek a kormánynak azt a határidőt, hogy hét napig ismét ne folytassuk a tanácskozást, a mint már hónapokon keresztül nem volt együtt a parlament, hogy a válság maradjon továbbra is válság ós az ország legyen bizonytalanságban. Itt mindenki tudja, hogy mi történik, mindenki mondott már véleményt: mondott Bécs. mondott a magyar sajtó, mondott a bécsi sajtó, csak azt akadályozzák meg, hogy a niagyar parlament is mondjon véleményt ebben a kérdésben. Most, a midőn a t. többség ismét néhány napot kér ezen válság megoldására, csak arra vagyok bátor figyelmeztetni a még most is hivatalban lévő kormányt, hogy bölcs mérsékletet nem annak kell gyakorolnia, a ki gyenge, hanem annak, a ki erős, és a tárgyalások folytatásánál ne méltóztassék ismét azt a bizonyos mérsékletet elővenni, a mely más szóval azt jelenti, hogy adjuk fel a nemzet jogait, hanem méltóztassék a nemzet jogaira hivatkozni és abba a helyzetbe hozni a parlamentet, hogy a bankkérdésben állást foglaljon, mert itt van az utolsó terminus, 1910. január elsején. Ez a kormány, t. ház, a legkevésbbé sem váltotta be azt a programmot, a melyet adott, mert megigérte, hogy megalkotja az általános választói jogot és ime, t. képviselőház, a tegnapi napon a t. többség megakadályozott egy politikai gyűlést fegyveres erővel, a melyen épen ily irányú politikai vélemény megnyilvánulhatott volna. Ezen előzmények után nem vagyok abban a helyzetben, hogy a parlament tanácskozásainak elhalasztását elfogadjam, hanem igenis folytassuk a tanácskozást; mondja ki a ház a véleményét, mert ezzel csak erőt adunk azoknak, a kik ismét Bécsbe mennek alkudozni, a nemzet jogai felett. Jó volna, t. képviselőház, hogy ha a parlament állást foglalna a bank kérdéseben. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Molnár Jenő: De minthogy, önök, t. többség, e kérdésben már állást foglaltak és ugy találják jónak, hogy ez a kérdés ne kerüljön most napirendre, természetes, hogy mi kisebbségben lévők, ezt megakadályozni nem tudjuk; igy legfeljebb arra kérhetném önöket, hogy most semmiféle további halogatásba bele ne menjünk. Kijelentem, hogy ha a legközelebb összeülő képviselőház elé a kormány nem fog előterjeszteni olyan programmot, a melyben az önálló bank felállítása és az általános egyenlő szavazati jog benfoglaltatik, akkor, t. képviselőház, mi a következő kormányt támogatni nem fogjuk. Csak ennyit kívántam megjegyezni. (Folytonos zaj.) Dudits Endre jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos: T. képviselőház! (Folytonos zaj.) A ministerelnök nagy tudással és igyekezettel tudta elhomályosítani beszédében azt a tényt, hogy a mai válságos politikai helyzet felidézésében, azon válságos napok bekövetkezésében, a melyek adja Isten, hogy ne köszöntsenek be — mert ha beköszöntének, alkotmányunk veszedelmére lesznek — tulaj donképen a kormány és a mögötte álló többség a bűnös. Bűnös a kormány és a koaliczió azért, mert a királyival, de az országgal és a nemzettel szemben vállalt kötelezettségét, a mely az általános választói jog megvalósítására vonatkozik, be nem váltotta. Három és fél éven át bujkált körülötte, most pedig annak megvalósítása elől megszökik. (Zaj.) Mint népképviselőnek kötelességem a trónbeszédben foglaltakat a t. ház emlékezetében idézni, azt a trónbeszédet, a melyben 1906. május 22-én a király azt mondja, hogy a kormánynak egyik legsürgősebb feladata a választói jognak olykóp való megvalósítása, hogy a nép megfelelő rétegei az alkotmány sánczaiba bevonassanak. Ha a kormány ezt a feladatát megvalósította és teljesítette, akkor helyét elhagyhatja. Ezt