Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-455

380 455. országos ülés 1909 szeptember 28-án, kedden. folyt 50 éves alkotmányos élettel egyensúlyban lévőnek találja-e a mi gazdasági állapotainkat? Nem mondom, hogy bizonyos téren fejlődés, különösen külszinben, be nem következett; de méltóztassék belemenni a mélyebb rétegekbe, méltóztassék a dejiosszedálásnak azokat a nagy arányait figyelembe venni, a melybe nálunk egész nagy társadalmi rétegek jutottak. És itt nemcsak a kivándorló néposztályt, vagy a pusz­tuló középosztályt kell tekintetbe vennünk; mél­tóztassék csak megnézni a felvidéki vármegyé­ket, a hol vármegyénként idegen kézre kerül a magyar föld (Igaz I Ugy van I balfelöl.) és mél­tóztassék nézni azoknak a millióknak, sőt milliár­doknak számát, a melyben a magyar föld értéke értékpapírokban külföldre vándorolt 50 év alatt. Ha az 50 éves erőgyűjtésnek ez az ered­ménye volt, vájjon megelégedhetünk-e azon ará­nyokkal, a melyeket ez az előhaladás felmutat ? Vájjon nem kell-e a nemzetnek határozottabb lépésre is rászánnia magát V Azt, hogy az ural­kodónak kedvesebb volna, hogy ezeket a viszo­nyokat, a fennálló közös állapotokat ne bontsuk meg, nagyon természetesnek találom; sőt egész természetesnek találom azt is, hogy szívesen tenne kísérleteket ezeknek az állapotoknak fen­tartására, különösen ha neki reményeket öntenek a lelkébe, (Felkiáltásaié a baloldalon: Ez az I A jó tanácsadás! Zaj.) hogy ő egy kis próbál­kozással el is érheti a közös viszonyoknak és a közös állapotoknak érintetlen fentartását. Szíve­sen mondaná ő azt, hogy ugyan kifejezetten el­ismeri a nemzetnek ezekre vonatkozó jogát, de már érvényesíteni csak azoknak a felfogását szeretné érvényesíteni, a kik az országra nézve a közös állapotok megbolygatását veszélyesnek találják és a kik szerint — mint azt az osztrák lapok hirde­tik — Magyarországnak közjólétét akarják lerom­bolni az önálló intézmények létesítése által. Ezek a felfogások birtak befolyással arra, hogy az uralkodó ebben az irányban még min­dig a negáczió terére lépett, de meggyőződésünk az, hogy a mint az ország és ennek alkotmá­nyos többsége szilárdan megáll törvényes köve­telése mellett, ha a mi vezérünk állandóan ki­fejezésre juttatja a mi hitünket és meggyőző­désünket, akkor az uralkodónak ezek az ag­gályai meg fognak szűnni. (Felkiáltások a közé­pen : Egész biztos. Zaj a baloldalon) Lehet, hogy ez nem tetszik azoknak, a kik keveslik a mi követeléseinket, a kiknek lelkében a türelmetlenség ég, hogy az országot politikai és gazdasági függetlenségének egész komplexu­mával egyszerre ajándékozzák meg, de tetszik ez nekünk, a kik lépésről-lépésre akarunk előre haladni, a kik azokat a programmpontokat akar­juk megvalósítani, a melyeknek időszerűsége és alkalmas volta a megvalósításra legelső sorban kínálkozik és emellett nem adjuk fel sem elvün­ket, sem követelésünket, sem programmunkat semmi irányban, mert az országot a független­ség utján akarjuk tovább vezetni és hisszük, hogy tovább is vezetjük. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ezek azok, a miket a válsággal kapcsolat­ban megjegyezni kívántam egyéni álláspontképen. Újólag kijelentem, hogy az alkotmányos válság­nak megoldása lehetséges a kisebbség felhívásá­val egy uj választás utján, a mely előtt tiszte­lettel meghajlunk. De azt az álláspontot, hogy a függetlenségi politika követése és a független­ségi párt akcziója és kormányzati jirogrammja válságot idézne elő az országban, vagy pedig 0 felségével való megálkvpodásokat hagyna figyel­men kívül: el nem fogadhatjuk és magunk ré­széről a leghatározottabban vissza kell utasíta­nunk. (Igazi Ugy van! a baloldalon.) De még egy utolsó kijelentést kell tennem. Ki kell jelentenem, hogy azt az álláspontot, hogy közös feladatok végzésére különböző párt­álláson levő politikusok és különböző pártok, a kiknek és a melyeknek homlokegyenest ellenkező felfogásaik vannak, együttesen működhessenek, azt az álláspontot a függetlenségi párt teljesen kizártnak tartja. (Igaz I Ugy van I Taps a bal­oldalon.) Egészséges parlamenti állapotok nem jöhetnek létre, csak egészséges politikai alapokon. (Igaz Ugy van! a baloldalon.) Egymás meggyőződését tisztelve, saját meg­győződésünkért síkra szállva, és azzal az igyeke­zettel, hogy ezeknek az ország közönségét meg­nyerjük : ez lehet olyan politikai küzdelem, a melynek jogosultságát elismerjük. De a mikor egy párt megnyeri az ország többségét, akkor minden alkotmányos tényezőnek oda kell sietni, hogy a többség érvényesülése elől az ut el ne zárassák, mert ez már nem pártkérdés, hanem az alkotmányosságnak egyenes követelménye. Abban a reményben élek, hogy a most meginduló válság kibonyolitása erre az alkot­mányos megoldásra fog. vezetni és teljes bizal­mam van arra nézve, hogy a függetlenségi párt­nak, mint a parlament többségének vezére, Kos­suth Ferencz (Elénk éljenzés és taps a balolda­dalon.) azt az utat fogja követni, a melyen a mérséklet elvhüséggel, a bölcseség a szilárd­sággal párosul, a mit Kossuth Eerenczben eddig is mindig tiszteltünk, azért nézünk bizalommal a válság alkotmányos kibontakozása elé. (Hosszan­tartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Einök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után). Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytat­juk a tanácskozást. Ki következik? Dudits Endre jegyző: Molnár Jenő! Molnár Jenő : T. képviselőház! Mindenek­előtt kijelentem a magam és elvbarátaim nevé­ben, hogy Holló Lajos imént elmondott beszé­déhez, az abban foglalt fejtegetésekhez minden­ben csatlakozunk. (Helyeslés balfelöl.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom