Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-455

i-55. országos ülés 1909 szeptember 28-án, kedden. 379 vények világosan megadták a nemzetnek a jogot arra, hogy bármikor élhessen ezzel a jogával és az országot bármikor elzárhatja önálló vámhatárokkal és gazdasági függetlenségét bármikor megteremtheti — 67-es alapról azt hirdetni, hogy válságot idézünk elő egy oly jog követelése által, a mely már a 67-es törvényekben világosan el van ismerve; válságot idézünk elő a korona által szentesitett oly világos törvény alapján állva, a melyben a nemzetre nézve súlyos terhek lettek megállapítva, (Ugy van.' balfelöl.) a melyeknél a nemzet az ellenértéket most követeli, hogy mi ezeknek követelése által válságot idézhetünk elő ? Hát ha ez a válság csakugyan bekövetkeznék, nem kellene-e mindenkinek, a ki az alkotmányosság alapján áll, a ki Magyarország törvényes rendjét védelmezi, a függetlenségi párt oldalán állani? (Elénk helyeslés és taps bal felöl.) Nekünk ebben a harczban, a melyet, méltóztassanak meggyőződve lenni, nem szeszélyből és nem pártérvényesülési szempontból, hanem igaz belső meggyőződésből és az ország érdekeit szigorúan figyelembe véve folytatunk — mindnyájunknak össze kellene tartanunk és mindnyájunknak egyértelemmel kellene az ország ezen álláspontjára helyezkedni. (Helyeslés balfelöl.) De azt mondják, miért épen egy terminushoz kötjük magunkat? Miért 1911-ben és miért nem 1917-ben követeljük az önálló bank felállítását? Bocsánatot kérek, mi az az indok, a mely bennünket arra birna, hogy az 1911-iki évtől eltérjünk. Remélhetjük-e azt, hogy ha 1917-re kitoljuk az önálló bank követelését, akkor felülről, az udvar, az uralkodóház részéről engedékenyebb hangulatot fogunk találni, remélhetjük-e azt, hogy most, midőn egész Európa-szerte . .. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Holló Lajos: ... a gazdasági viszonyok kedvezőbbek, midőn a nagy pénzbőségnek gazdagsága árasztja el egész Európát; (Felkiáltások jobbfelől: Hol van'í Halljuk! Halljuk! balfelöl.) a midőn a nemzetközi viszonyok békés rendje védelmezi meg az ország külső nyugalmát is, hogy akkor ez a kérdés, a mely; teljes mértékben elő lett készítve, a mely 0 felségével a királylyal tételes törvényben ujabb megerősítést nyert, hogy ezt elhalaszszuk, ezen jogunk megvalósítását kitoljuk és a nemzetben azt a hitet keltsük, hogy a függetlenségi párt, a melyet a nemzet többsége bizalmával felruházott, méltatlanná vált erre a bizalomra? (ügy van! Ugy van! bal felöl.) Lehetséges, hogy ez más pártokra nézve előnyökkel járna, de ha mi ezt a lépést megteszszük, akkor a függetlenségi törekvéseket ebben az országban hosszú időkre, talán évtizedekre visszavetettük. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) És nemcsak ez az egy szempont az egyedüli irányadó. Nemcsak az a szempont a döntő, hogy a függetlenségi párt, mint a parlament többsége elveit akarja megvalósítani. A viszonyok kényszerűsége kívánja az egész nemzettől azt, hogy a gazdasági megerősödésnek minden eszközét megragadja, mert a mint a viszonyok előre törnek és haladnak, óriási áldozatokat és súlyos terheket követelnek a nemzettől. Bűnös könnyelműség lenne a nemzetnek meg nem ragadni minden eszközt arra, hogy gazdasági erejét fokozza és erősítse. (Helyeslés balfelöl.) Megmaradni, uraim, 50 esztendővel ezelőtt megállapított közjogi keretek között, de egyúttal éveken keresztül fokozni ennek a nemzetnek terheit, az elképzelhetetlen dolog. A mikor 50 évvel ezelőtt, 1867-ben kezdtük ujabb alkotmányos életünket, költségvetésünket 140 millió forintban állapítottuk meg és ma már 1400 millió koronánál tartunk. Ilyen körülmények között megtarthatjuk-e ugyanazokat a gazdasági kereteket, a melyekbe ötven év előtt az akkori bölcs és az abszolút korszakból kivezető utakat kereső államférfiak az országot belevitték ? Megtarthatjuk-e ugyanazon kereteket ma is, a mikor Európa-szerte látjuk a gazdasági fejlődésnek sziszifuszi nagy munkáját, a mikor virágzó nagy államok megragadják ezeket az intézményeket saját gazdasági nagyságuk megteremtésére ? — Akkor mi elutasítsuk ezeket az intézményeket magunktól ? Lehet azt mondani, hogy nem kell a nemzetek példáját követni ? A lábak az emberi szervezetben arra vannak, hogy azokon járjunk, a karok arra vannak, hogy azokkal dolgozzunk; lehet-e emberi szervezetet képzelni karok és lábak nélkül is és lehet-e elhinni, hogy az a csonka szervezet is épp úgy erőgyűjtést fog kifejteni. És lehet-e nemzetet is képzelni, a mely önálló gazdasági berendezkedés nélkül, önálló vámhatárok nélkül és önálló bank nélkül boldogul ? Nincsen egyetlen ilyen nemzet a világon, a gazdasági megerősödésnek ezen hatalmas szervei nélkül egyetlen művelt nemzet sem létezik. (Hosszantartóélénk helyeslés és taps abaloldalon.) Vannak, a kik azt mondják, hogy menjünk az erőgyűjtésekre más irányban, ne koczkáztassuk a nemzet békés viszonyait, próbáljunk meg más téren erőt meríteni. Békés viszonyok teremtése által, az uralkodóval való megegyezéssel iparkodjunk eredményeket elérni. Bocsánatot kérek, ennek a politikai iskolának tanítását és annak eredményeit már ismerhetjük a történelmi előzményekből. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) 50 éven keresztül folyt már itt az erőgyűjtésnek ezen módja. Semmi határozott kívánalmat, a mely felfelé ellenzéssel találkozott volna, fel nem állítottunk. Azt az elvet követtük, hogy csak azon határokig lehet elmenni, a melyeket felülről mint kifogástalanokat állítanak a parlament elé. Vájjon az erőgyűjtésnek ezen korszaka az országra nézve valami nagy eredményt produkált-e? Ha bárki is elfogulatlanul megnézi Magyarország gazdasági létét, vájjon a le48*