Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-437

437. országos ülés 1909 Hát kérdem én a t. képviselő úrtól, vájjon mióta hivatása Magyarország pecsétőrének az, hogy pornografikus művek terjedése vagy nem terjedése felett őrködjék ? Mióta történt meg Magyarországon vagy bárhol, hogy egy igazságügyminister intézkedett volna utasítás utján egy pornografikus műnek elkodzása vagy el nem kobzása tárgyában % Ez is bizonyítja, hogy az összefüggés megvolt. Bródy Ernő: Még nem bűncselekmény! Azt még nem döntötték el, hogy bűncselekmény ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök: Kérem Bródy képviselő urat, hiszen nem ő irta a Szanint, (Élénk derültség.) méltóztassék csendben lenni ! Kérem Farkasházy képviselő urat, tessék folytatni! > Bródy Ernő: Bár én írtam volna! Farkasházy Zsigmond: És én kérdem a t. igazságügyminister úrtól, hogy, mivel ő, mint Magyarország pecsétőre, hivatásának tartja, hogy a pornografikus művek elkobzása utján a jó erkölcsök felett állandóan őrködjék, és esetleg intézkedjék, mit fog csinálni, ha Doleschall és Kmety tanár urak eddigi sikereiken felbuzdulva, legközelebb be fognak menni egy antikváriushoz és sorra veszik : »A báróné hálószobájában«, »A nászéjszaka titkai* és más ilyenfajta czimű kiváló műveket, a melyek ott tuczatszámra találhatók ? Kmety Károly: Van még sok piszok! Vázsonyi Vilmos : Boccaccio Dekameronja ! Farkasházy Zsigmond: Csodálatosnak kell találnunk, hogy Doleschall és Kmety tanár urak épen a Szaninra bukkantak. Epén ilyen joggal »A báróné térde« czimű regényt is elolvashatták volna, (Derültség.) arról is Írhattak volna tárczaczikket. (Derültség. Felkiáltások: Hol árulják ?) Azt hiszem, az csak nem lehet vitás, hogy ezek az igazi pornografikus művek, a melyek százszámra ott hevernek az antikváriusnál, minden kirakatban és minden diák fiókjában ; ezek már csak inkább tekinthetők az erkölcsrontó pornográfia termékeinek, mint a Szanin. Kérdem, hogy ha Doleschall tanár ur irni fog egy tárczát mondjuk arról a könyvről, a melyet csak ugy képzeletből most emiitettem, bár tudom, hogy van ilyen czimű regény is, de mondjuk, ha irni fog Doleschall tanár ur ezekről egy tárczát — hiszen kötelessége, mert minden pornográfiát üldözni kivan — és ha azután Kmety képviselő ur interpellácziót jegyez be : vájjon az igazságügyminister ur megint hivni fogja-e a főügyészt és a mint Doleschall és Kmety tanár uraknak tetszik és el fogja koboztatni azokat a könyveket ? De ez ad absurdum vitele a dolognak; elismerem, evvel nem kelene törődni. De mi fog történni akkor, ha egy szép napon eszébe fog jutni az egyetemi tanár uraknak egyszer elolvasni Shakespearet ? III. Richárd, Szeget szeggel, A tévedések, a Szentivánéji álom, Troilus és Cressida, Pericles, a Vérfertőzés: mindezekben a legborzasztóbb márczius 10-én, szerdán. 31 perverzitásoknak találjuk példáját, mindezekben olyan jelenetek vannak leírva, a mik igazán nem valók olyan emberek kezébe, a kik az érzékiség terén még kellő higgadtsággal nem birnak. (Elénk derültség.) Mondom, t. ház, vájjon az igazságügyminister Shakespeare ellen is jónak fogja-e látni intézkedni % Hiszen én itt mterpellácziómnak egy igen érdekes, hálás témájához jutottam el és azt hiszem, t. képviselőtársaimat nagyon tudnám szórakoztatni azzal, ha Shakespeare megfelelő helyeit felolvasnám és összehasonlítanám azokkal a passzusokkal, a melyeket Doleschall és Kmety tanár urak a Szaninban kifogásoltak. De ezt nem akarom tenni. Röviden csak azt konstatálom, hogy valóban szerencséje van Shakespearenek, hogy az ő idejében véletlenül nem Günther Antal volt az igazságügyminister (Élénk derültség.) és nem Kmety Károly és Doleschall voltak a tanárok az oxfordi egyetemen. (Derültség.) Es a világ szerencséjének tartom, hogy Shakespeare nem a mai korban és nem Magyarországon irta meg az ő remekműveit, mert akkor talán nem jutottak volna ezek a remekművek az utókorra, hanem az történt volna Shakespearerel, a mi történik itt egy kiváló, köztiszteletben álló íróval, a ki fordította a Szanint, hogy most börtönbe kell majd esetleg mennie azért, mert lefordította ezt a mindenki által dicsért remekművet. (Mozgás.) Es Shakespeare művei, ha magyar nyelven Íratnának meg, talán áldozatul esnének az erkölcsnek. T. ház! Nekem meggyőződésem az, hogy igenis, az az eljárás, a mit az igen t. minister ur akkor követett, mikor Kmety Károly ur politikai kezdeményezésére utasította az ügyészt ezen irodalmi termék üldözésére: a gondolatszabadság, a sajtószabadság, de a birói függetlenség elveivel is összeütközik. Sándor Pál: Hiába mondod, ugy sem fog felelni. (Zaj.) Farkasházy Zsigmond: Azt fogja majd mondani az igen t. minister ur, hogy ő csak jogával élt akkor, a mikor az ügyészt utasította. Hát én elismerem, hogy törvényeink értelmében az igazságügyministernek joga van az ügyészt utasítani, de elsősorban konstatálni kívánom, hogy a függetlenségi és 48-as párt elvei alapján mindig kifogásolta, hogy a ministernek az ügyészekkel szemben közvetlen utasítási joga legyen és követelte, hogy alkotmányos, törvényes biztosíték szereztessék arra nézve, hogy az ügyészségeknek a ministerrel szemben bizonyos függetlenségük legyen. Kmety Károly: A függetlenségi párt ilyet sohasem követelt! Farkasházy Zsigmond: Állítom és be fogom bizonyítani, hogy követelte. (Közbeszólás a haloldalon.) Épen ez az, a politikai és sajtóügyekről akarok épen beszélni, ezekre akarok rámutatni. Én nem törődöm a Szanin sorsával. Valóban nem tartanám szerencsétlenségnek, ha az ország publikuma ezzel a kétségtelenül szépirodalmi