Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-454

Í5Z. országos ülés 1909 Julius 12-én, hétfőn. 365 középkori és ókori rabszolgáknak azt a munkáját teljesiti, a melylyel őket magukat kényszeritették arra, hogy megássák azt a gödröt, a melyben őket elevenen eltemették. A ki erről nem akar tudomást szerezni, az nem is érdemli meg, hogy ez a törekvés sikerrel ne járjon vele szemben, mert saját magának sorsát intézi józan megfontolás nélkül. Mi, a kik az ellenzéki oldalon elfogulatlanul nézzük a fejleményeket, látjuk, hogy a függetlenségi párt egyrészt öngyilkosságot követ el, a midőn ezt a kormányt támogatja, a midőn szavazatával ennek a kormánynak létezését lehetővé teszi, másrészt a most szőnyegen forgó legfontosabb, a nemzetre nézve életbevágó kérdések, nevezetesen az általános, egyenlő választói jog és az önálló nemzeti bank 1911 január elsejére való megvalósítását lehetetlenné teszi. Mi, a kik ezt látjuk, kötelességünknek tartjuk a függetlenségi pártot óva inteni attól, hogy saját maguk elpusztításával egyúttal a nemzet fontos érdekeinek megsemmisítéséhez is hozzájáruljanak. Épen ezért azt a homályos, bizonytalan, imparlamentáris határozati javaslatot, a melyet Bakonyi Samu t. képviselőtársam előterjesztett, és a melynek olyan értelmet tulajdonított Széll Kálmán, az alkotmánypárt vezére, a mely a többség nézetének sem felel meg, el nem fogadhatom, hanem csatlakozom Csépány Géza t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Elénk helyeslés bálfelöl.) Csizmazia Endre jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád: T. képviselőház! Azon három óv alatt, a mióta a koalicziós kormány kormányozza az országot, már többször volt alkalmam kifejteni bizalmatlanságomat a kormány irányában. Azon okokat, a melyek engem erre indítanak, most újból előhozni nem akarom. Nagyon röviden kívánok szólni és csupán azokra a dolgokra térek ki, a melyek a legutóbbi napokban történtek. Nézzük a dolgot egyszerűen és világosan. Azt mondja a királyi kézirat, hogy azért nevezte ki újból a Wekerle-kormányt, hogy ez a kormány az ország ügyeit politikai felelősség mellett vezesse. Ugyanakkor, a mikor bemutatkozik a kormány, kijelenti, hogy nem képes a parlamenti tárgyalások irányítására és el akarja napoltatni a házat mindaddig, mig csak a válság meg nem oldatik, a mikor azonban ő lemond. Mi az a politikai felelősség? Nem az, a minek a ministerelnök ur egyszer már tévesen egy bizottságban, gondolom, a zárszámadási bizottságban mondotta, hogy egyenlő a jogi felelősséggel, a vád alá helyezéssel stb.; nem, a politikai felelősség az az alkalom, a melynél fogva a minister urat a képviselőházban leszavazhatják vagy neki bizalmat szavazhatnak, ez a politikai felelősség, a mely itt játszódik le a parlamentben. A minister urak épen ez elől térnek ki, nem akarják, hogy a politikai dolgok itt megvitattassanak, és így épen a politikai felelősség elől térnek ki. Ennélfogva, megszűnt az az ok, a mely miatt kinevezte 0 felsége ezt a kormányt, mert azért nevezte ki, hogy politikai felelősség mellett kormányozza az országot, ezt pedig a minister urak egyáltalában nem akarják. Ugy áll a dolog, hogy a kormány iránt sem 0 felségének nincs bizalma, sem a parlamentnek nincs bizalma, és e kormánynak nincs programmja. Mindezt megindokolom. O felsége vagy a magyar nemzeti bank hive, vagy a közös bank hive. Ha az önálló bank hive, nem lehet bizalommal a néppárti és alkotmánypárti ministerek iránt, ha pedig a közös bank hive, nem lehet bizalommal a

;/ függetlenségi ministerek iránt. Lehet tehát 0 felségének bizalmi embere a kabinetben, de bizonyos, hogy az egész kormánynyal szemben bizalommal nem viseltetik. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Aztán ez a kormány a koalicziós kormány folytatása, szintén koalicziós kormány volna, azt pedig megmondja mindenki, hogy a koaliczió megszűnt. E parlamentben nincs senki, a ki koalicziósnak vallja magát, tulajdonképen tehát egyetlen hive sincs e koalicziós kormánynak. Egyes ministereknek vannak hivei, de a koalicziós összetételű niinisteriumnak nincs pártja. Tehát nem is alkotmányos, nem is parlamentáris e kormány, mert vagyok bátor megreszkirozni azt az állítást, hogy nem is kormány. (Derültség. Ralijuk / Halljuk !) Még egy átmeneti kormánynál is legelső feltétel, hogy a kormány és hivei között aktuális kérdésekben egység legyen, a nélkül kormányozni, irányítani nem lehet, mert magában e szóban »kormány« is bizonyos egységes irányítás, vezetés fogalma foglaltatik. Hiszen ha egy hajó faránál két kormányzó van, és egyik jobbra, a másik halra kormányoz, akkor egyiket behajigálják a tengerbe. Kormány egységes irányítás nélkül nem lehet. Ez a kormány — idézőjel közt mondom — sem nem alkotmányos, sem nem parlamentáris, sem nem kormány, hanem valami olyan, a mi még nem volt talán sehol a világon, a mióta parlamentarizmus van; nem is hivatalnok-ministerium, mert a ministerium szóban is benne van az egység fogalma, hanem egyszerűen 0 felségének kinevezett hivatalnokai, vagy ministerei, parlament nélkül, bizalom nélkül, irányítás nélkül és ellenőrzés nélkül. (Ugy van ! a baloldal hátsó padjain.) Indokolom álláspontomat Kossuth Eerencz szavaival is, a ki azt mondja, hogy nincs egység a kormány tagjai közt. Azt mondta április 26-án, nagyon érdekes, fel is olvasom beszédének e részét, (olvassa): »Ismétlem tehát, hogy egészen világosan álljon a. t. ház előtt a kormány lemondásának oka: ez az ok az, hogy a kormány keretében megszűnt egyetértés ural-