Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-454

364 454, országos ülés 1909 Julius 12-én, hétfőn. mány működése, Kérdem, vájjon lehet-e mondani, hogy három hónapig működhetik egy kormány, egy lemondott ügyvivő kormány a parlament hallgatólagos hozzájárulásával alkotmányosan, három hónap után pedig már öt hónapig nem működhetik. Azt hiszem, senki el nem fogadja, hogy a t. kormánynak joga van megállapítani, hogy három hónapig nem imparlamentáris és nem alkotmány ellenes, azontúl pedig imparlamentáris és alkotmányellenes. De hozzátehetem még azt is, t. ház s ezt igenis, mondom, hogy ez az ügyvivő kormányzás a parlamentneh hallgatólagos beleegyezésével történt. És ebben lényegesen különbözik a Tisza István-féle vagy a Fejérváry-féle kormányzástól. A parlament akkor, a mikor a válság megoldásáig elnapolta magát, hallgatólagos hozzájárulását adta ahhoz, hogy mint ügyvivő ez a kormány tovább vigye az ország ügyeit addig, a inig a válság alkotmányosan megoldatik. Horváth József (marosujvári): Újból ki vannak nevezve, tehát nem ügyvivők! Simkó József: Ki vannak nevezve! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Farkasházy Zsigmond: Kérem, tessék ide hallgatni, ha képviselőtársam, közbe akar szólni. (Zaj.) Én azt mondtam, hogy mielőtt újból kinevezték volna a kormányt, hallgatólag hozzájárult a parlament ahhoz, hogy mint ügyvivő kormány addig vezesse az ügyeket, a inig a válság alkotmányosan megoldatik. Most azoDban, t. képviselőház, a mikor kifejezésre jut itt egy bizonytalan hangú határozati javaslatban az az álláspont, hogy a többség ezt a kormányt nem hajlandó támogatni, hanem türelmi jegyet ad neki . . . (Nagy zaj.) Szmrecsányi György : Eendre! Kendre! Farkasházy Zsigmond: Bocsánatot kérek, a többség részéről hangoztatták, hogy nem viseltetnek bizalommal a kormány iránt, a kormányt nem támogatják, ellenben tudomásul veszik, hogy létezik egy kormány. (Zaj.) Nagy György : Egészségesen elbocsáttatott! Farkasházy Zsigmond: Én azt hiszem, t. ház, hogy ez olyan differenczia, az alkotmányos elveknek megtartásában, a mely a mostani állapotra nézve hátrányosabbnak, igaztalanabbnak és tévesebbnek mutatkozik, mint az előbbi. Mert ma ez a kormány parlamentárisán akar kormányozni, azonban ugyanakkor kiköti azt, hogy a parlament ellenőrzést gyakorolni fölötte nem fog. A mikor pedig ügyvivő kormány volt, akkor semmiféle ilyen kikötés nem történt és a parlamentnek módjában állott bármi czimen véleményét nyilvánítani a kormánnyal szemben. (Ugy van!) A ministerelnök ur nekünk, ellenzéknek, a függetlenségi 48-as balpártnak világosan kijelentette, hogy a mennyiben az ellenzék, vagy bármely párt részéről valamely politikai kérdés vettetnék fel, a kormány kir. kézirattal el fogja napolni a házat, és hogy az előző állapot és a mostani állapot között o csakis abban látja a különbséget — és ez a válasz t. képviselőtársamnak közbeszólására is — hogy mig ügyvivő korában nem tartotta magát jogosítottnak arra, hogy királyi kézirattal napoltassa el a ház üléseit, addig a mai helyzetben erre jogosítottnak érzi magát. Nos hát én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ilyen felfogáshoz, az alkotmányosságnak ilyen megkorrigálásához lelkiismeretes ember és különösen a többségi pártnak, a függetlenségi pártnak tagjai hozzá nem járulhatnak. Muzsa Gyula: Azt bizd csak ránk. Farkasházy Zsigmond: De még tovább megyek, t. ház, és figyelmeztetem a függetlenségi párt tagjait arra. hogy mikor ők ezt a változást szavazatukkal szankczionálják, akkor tulajdondonképen a maguk érvényesülése elől vágják el az utat. (Zaj.) Mikor három hónappal ezelőtt a kormány lemondott azért, mert az önálló bank kérdésében differenczia mutatkozott a kormány tagjai között, akkor még nem tudhatta a többségi párt, — a mely megtajisolta a lemondott kormányt — hogy ennek a kormánynak szándéka egyenesen meghiúsítani azt, hogy a függetlenségi párt a többségi elv alapján kormányozhasson. Azóta, azt hiszem, erről meggyőződhettek. Azóta minden függetlenségi párti kéjjviselo tudja, hogy mikor ez a kormány újból bemutatkozik itt e házban, és mint aktuális, mint többséggel rendelkező kormány akarja továbbvezetni az ügyeket, akkor tulaj donképen arra akar befolyást szerezni, hogy ideáját, egy fuzionális, 67-esekkel szaturált pártot létesítsen és a függetlenségi pártot a hatalomtól elüsse. (Zaj.) A ki ebben kételkedik, az szemet huny a tények előtt; szemet huny az előtt, hogy Wekerle ministerelnök ur kilátásba helyezte, hogy megoldást fog csinálni a függetlenségi párt uralomra juttatása és az önálló nemzeti banknak 1911. január elsejére való megvalósítása nélkül. Ennek a törekvésnek a kezébe adnak fegyvert, a mikor ennek a kormánynak, a mely kifejezetten a többségi elv, a függetlenségi pártnak uralomra juthatása ellen alakult, a mely az önálló nemzeti bank megvalósítását meghiúsítani kívánja, a mikor, mondom, ennek a kormánynak hatalmat adnak a kezébe egyfelől odafenn Bécsben, a hol már megakadályozzák azt, hogy akárki más, mint az ő „általuk approbált államférfiak kerülhessenek O felsége színe elé, és a kik másfelől idelenn ezen hatalomnál fogva a gyengébbeket, azokat, a kik a rábeszélésnek, a fenyegetéseknek, az ígérgetéseknek engedni hajlandók, olyan alakulásnak igyekszenek megnyerni, mely a függetlenségi pártnak uralomra jutását meghiúsítsa. A mikor a függetlenségi és 48-as párt ilyen törekvésnek segédkezet nyújt, akkor a