Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-454

í5í. országos ülés 1909 Julius 12-én, hétfőn. 363 sát; ha azonban az ellenmondás nem szűnt meg, — a mint azt a ministerelnök ur is kijelentette — akkor nincs joga ennek a kormánynak — bármely más kormánynak joga volna, de ennek a kormánynak nincs joga — bizalmat kérni a háztól, mert hiszen maga elismerte, hogy oly kormány, a melynek kebelében ellenmondás van, kormányzásra nem alkalmas és a ház bizalmát nem érdemli. Nagyon különösnek tartom, t. ház, (Halljuk! Salljuh!) hogy a t. ministerelnök ur úgynevezett programmjában súlyt fektet arra, hogy a kormány kebelében épen az önálló bank kérdésében legyen összhang. Nem elegendő volt-e ez arra, hogy ezelőtt három hónappal lemondjon a kormány? És most, mikor újra bekövetkezik ez a disszonanczia, nem kötelessége-e a kormánynak ismét lemondani? Kérdem, vájjon volna-e valaki, a ki felmentené a hajadont azért, mert csak egyetlen egy ponton veszitette el ártatlanságát? Ebből az egyetlen egy disszonancziából következik, hogy a t. kormány nem tartja magát hivatottnak arra, hogy j^arlamentáris, alkotmányos szempontból az ország ügyeit vihesse és e ház többségének támogatására aspirálhasson. De a helyzetnek alkotmányos szempontból teljes abszurd voltát nemcsak ebből lehet levonni, hanem abból is, hogy a kormány kebelében mutatkozott disszonanczia megállapítását a kormánypárt kebeléből provokálták. Kérdem t. ház, vájjon a többségi pártok azon tagjai, a kik három hónap előtt szükségesnek tartották, hogy provokálják és megállapítsák azt a disszonancziát, a mely a kormány kebelében uralkodik, mivel magyarázzák, hogy e disszonanczia megállapítása és az abból levonandó következtetések követése miért nem vált immár aktuálissá? És még ez sem elég. A ministerelnök ur bemutatkozása alkalmával nagyon hangsúlyozni kívánta, hogy a választói reform kérdésében ennek a hibás kormánynak kebelében harmónia és egyetértés van. De egy parlamentáris kormány nem elégedhetik meg azzal, hogy az ő kebelében valamely aktuális elv szempontjából egyetértés, harmónia van, hanem szükséges az is, hogy az ő elve és a többség elve közt összhang mutatkozzék. Kérdem én, vájjon a pluralitás elvét hajlandó-e elfogadni a képviselőház többsége, vagy ha nem fogadja el. hajlandó-e támogatni és bizalmat szavazni egy kormánynak, a mely a pluralitás elve alapján harmóniában van. Ezek olyan anomáliák, olyan abszurdumok, a melyekhez lelkiismeretes ember csak akkor járulhat hozzá, ha tudja, hogy ezek a disszharmóniák vagy azáltal fognak megoldatni, hogy a, kormány a kötelezettségének tartja ebből az ellentmondásból a következéseket levonni, vagy pedig kötelességének tartja azonnal és haladék nélkül az ország közvéleményének döntésére, a választók szavazatára appellálni. Ezeknek egyike sem forog fenn és épen ezért én morális lehetetlenségnek tartom, hogy ez a kormány, a mely a maga részéről elismerte, hogy kormányképtelen a kebelében uralkodó disszharmóniánál fogva, ennek a háznak bizalmát kérje, az ennek a háznak többségével való rendelkezés reményében ringassa magát és épen ugy erkölcsi lehetetlenségnek tartom, hogy ez a többség, a mely a kormánynyal két fontos kérdés tekintetében, az általános egyenlő választói jog tekintetében és a magyar nemzeti bank 1911 január 1-én való felállítása tekintetében ellentmondásban van, ezt a kormányt támogassa és iránta bizalommal viseltessék. (Zaj.) Teljesen megelégszem azzal a disztinkczióval, a melyet Kállay Tamás képviselőtársam felállít és ha a kormány olyan javaslattal fog a ház elé lépni, hogy szavaztassák neki bizalom általánosságban, ellenben jelentse ki a ház többsége, hogy az önálló bank és az általános egyenlő választói jog kérdése tekintetében bizalmatlansággal van iránta: ehhez szavazatommal kétségtelenül hozzá fogok járulni. Még csak egyetlenegy kérdéssel kívánok röviden foglalkozni, és kutatni kívánom és a nyilvánosság szeme elé állítom, hogy minek köszönhetjük, minek kell tulajdonitanunk azt a furcsa, szokatlan, természetellenes és imparlamentáris tényt, hogy szemben állunk egy bukott és önmagával meghasonlott kormány ujabb bemutatkozásával. T. képviselőház! Én azt hiszem, mikor a t. kormány ezzel az indokolással kérte O felségétől és ezen képviselőháztól az ő parlamentáris kormánynyá való kineveztetéséhez való hozzájárulást, akkor tulajdonképen egy falsumot követett el, mert azt mondotta . . . Kmety Károly: 0 felsége mondta, nem ő kérte! Farkasházy Zsigmond: En azon nézetemnek adok kifejezést, hogy a kormányelnök ur kérte 0 felségét és épen ezt a tényt kívánom rnegállajutani, mert én falsumnak tartom azt az állítást, a melyet a kormány részéről folyton hallanunk kellett, hogy a kormány, a mely lemondott, kevésbbé parlamentáris és kevésbbó alkotmányos, mint az a kormány, a mely ma parlamentáris kormánynak mondja magát, de a parlament működésének elhallgattatásával és megszüntetésével. Hiszen lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy egy kormány, a mely lemondott, a mely többséggel a parlamentben nem rendelkezik, tartósan mint ügyvivő nem működhetik. De itt először is az a kérdés merül fel, hogy hát mily időpontig működhetik az ő alkotmányos érzékének sérelme nélkül és mikor következik be az az időpont, a mikor már az alkotmányos érzésbe ütközik egy ilyen ügyvivő kor46*