Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-453

342 U53. országos ülés 1909 Julius ÍO-én, szombaton. Valamennyien tudjuk, hogy nem állott helyre. Ez a kormány mégis vállalkozott az ügyek továbbvitelére. Azzal áll elő, liogy országos nagy érdekeik követelik, hogy épen ez a kor­mány maradjon a kormányszékeken és épen ez legyen az, a mely őszig parlamenti felelősség nélkül, a mint ki fogom mutatni, vezesse az ország ügyeit. Végtelenül gyászos dolog lenne az, hogy Magyarországon más 10 férfi, más 10 hazafi nem akad, a ki az ország ügyeit alkot­mányos szellemben vezette volna. (Mozgás.) Hoitsy Pál képviselő ur április 26-án nagy dicséretet zengett a lelépő kormánynak és azt mondta, hogy ritka látványnak vagyunk szem­tanúi, látunk férfiakat, a kik előtt nem föltét­len parancs a bécsi akarat, látunk férfiakat, a kik akkor, a mikor a koronának bizalmát nem vesztették el, a háznak és a ház többségének bizalma felett jiedig föltétlenül rendelkeznek, odahagyják helyüket, mert elveikből engedni nem akarnak. Felhívom Hoitsy Pál képviselő urat, szívja vissza ezt a dicséneket, mert ma a tény a következő: bécsi akarat parancsolt a kormány tagjainak, bécsi akarat folytán ezennel tovább maradnak hivatalaikban. Persze a bécsi akarat­nak teljesülnie kell akkor, a mikor az hatalmat, uralmat jelent, akkor megfogadják a bécsi parancsot. A korona bizalmát pedig elvesztette a kormány és mégis helyén ül. Mert hiszen az' föltétlenül a korona bizalmának elvesztését jelenti, ha a kormány beleegyezése, tudta nél­kül a kormány háta mögött történt kísérlet oly alkotmányos megoldás iránt, a mely e kor­mány tagjainak teljes elejtését jelentette volna. Ha ez nem a koronának e kormány iránt való bizalmatlanságát jelenti, akkor nincs bizalmat­lanság a világon. A mi pedig azt illeti, hogy a ház több­ségének bizalmát bírja-e ez a kormány, erről igen nehéz komolyan beszélni, komolyan vitat­kozni. Hogy e képviselőház különböző pártjainak, a koalicziónak a kormány iránt való bizalma milyen gyönge, rozoga lábakon nyugszik, azt a mai nap folyamán is volt alkalmunk meg­bírálhatni. Különben is, t. képviselőház, ha a koali­czióhoz tartozó különböző pártok sajtójának czikkeit, írásait olvassuk, ezekből nyilvánvalólag, minden kétségen kívül meg fogjuk állapithatni, hogy a koaliczió pártjaiban nincs meg az e kormány iránt való bizalom. Sőt épen ennek a bizalomnak feltűnő megnyilvánulása elől akar a kormány menekülni az által, hogy megszüle­tésének pillanatában el óhajtja napoltatni a kép­viselőház tanácskozásait szeptember 28-ig, azzal a nyílt kijelentéssel, hogy még szeptember 28-ika előtt le fog köszönni. A ministertanács folyó évi Julius hó 5-én hozott határozatának eme részei eléggé bizo­nyítják ezt, hogy (olvassa): » A kormány a par­lamentarizmus alapelveibe ütközőnek tartja, hogy az ország ügyei huzamosabb időn át politikai felelősség és az ezzel járó parlamenti ellenőrzés nélkül vezettessenek.« •— A kormány tehát el­vállalja az ország ügyeinek vezetését, de ugyan­ennek a nyilatkozatnak végén kijelenti a kor­mány, hogy (olvassa): »nem vállalkozik a par­lamenti tárgyalások irányítására, hanem csak arra kell szorítkozni, hogy átmeneti jelleggel vezesse az ország ügyeit, s óvja meg érdekeit, de az országgyűlés működésének megkezdése előtt be kívánja adni lemondását.« A t. kormány tehát egyrészt azt mondja, hogy parlamenti ellenőrzést akar, másrészt azonban rögtön intézkedik, hogy a parlament az ő munkáját ellenőrizni ne tudja, sőt ki­jelenti, hogy a parlament őszi ülésezéseinek megkezdése előtt le fog mondani, hogy ne legyen módjában és hatalmában a háznak esetleg bizal­matlanságot szavazni és a kormányt ténykedé­seiért felelősségre vonni. (Egy hang: A jogi felelősség megmarad!) Bölcsen tudom, hogy jogi felelősség meg­marad, de a politikai számonkérés lehetősége kizáratik. Mindez szomorúan illusztrálja azt, t. kép­viselőház, hogy a kormány politikájából hiány­zik az őszinteség. El lehet mondani: Ennek a kormánynak múltjában nincs öröm és jövőjében nincs remény. Múltja és jelene, mai bemutat­kozása bizonyítja, hogy minden egyenesség hiján van. Az őszinteség és az egyenesség hiánya különben a többségnek, a 48-as függetlenségi pártnak ma beterjesztett határozati javaslatá­ból is kitűnik, A 48-as függetlenségi párt elfogadásra ajánl egy határozati javaslatot, a melyben többek között benne van az, hogy a párt ragaszkodik az általános választói jog megalkotásához. Ha nem tanultuk volna meg a múltbanJ hogy az általános szó megett milyen csalafinta­ságok rejlenek; ha nem tanultuk volna meg a múltban, hogy az általános szó alatt gróf Andrássy Gyula belügyminister például a jnurali­tást értette, ideáll ván a képviselőház elé, nem egy­szer, hanem több ízben mondván hogy az ő plurális, vagyis a többes szavazati rendszeren alapuló törvényjavaslata megfelel az általános szavazati jog elvének; mondom, ha mindezt nem tanultuk volna meg gr. Andrássy Gyula belügy­minister törvényjavaslatából, akkor megnyugod­hatnánk a t. 48-as és függetlenségi párt több­ségének amaz állásfoglalásában, hogy ő valóban az általános és az egyenlő választói jogot, vagyis azt érti ez alatt, hogy minden magyar állam­polgárnak egyformán egy szavazata legyen. Sőt érti alatta azt a választói jogot, a melyet minden függetlenségi és 48-as képviselő

Next

/
Oldalképek
Tartalom