Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-437

26 4.37. országos ülés Í909 az a külvárosi háziúr bérbeadja házát annak a 30 — 50—60 házat egyszerre kibérlő házbérhiénának, nem eladja-e lakóit annak az embernek? így támad fel Budapesten a XX-ik században a rabszolgaság. Csak a külső forma enyhébb talán, de a lényeg ugyanaz. És, t. képviselőház, mik ezen állapotoknak nemzetgazdasági és erkölcsi következményei? Bresziyenszky Kálmán: Egyoldalú gazdagodás ! Beniczky Ödön: A mikor az a munkás, vagy odakint földet túró paraszt látja, hogy hiába dolgozik és görnyed, munkájának gyümölcsét nem ö szedi, hanem az az uzsorás , . . Polónyi Géza : ügy van! Beniczky Ödön : ... vájjon nem fog-e kevesebbet dolgozni, mint ereje birná ? És mikor tlZ cl munkás látja, hogy nincs rá mód és lehetőség, hogy a szegénységéből, jobbágyságából, rabszolgaságából valaha is kivergődhessék, vájjon nem fog-e csökkenni az ő lelkének hite és nem fog-e abból végképen eltávozni az életbe vetett minden bizodalom ? (Igaz! Ugy van !) Es az ilyen módon megüresedett lélekbe, t. ház, beszivárog és lassankint felgyülemlik a méreg, a mások által már készen tartott méreg. (Ugy van!) A munkás lelke megtelik boszúval, gyűlölettel az elnyomók ellen, de megtelik boszúval és gyűlölettel azok ellen is, a kik — noha hivatásuk volna rá — rossz és csonka törvényeikkel nem védelmezik meg a munkást, sőt adott esetben oda állanak ő ellene az elnyomók mellé. (Mozgás) így keletkeznek azután, t. képviselői) áz, azok a jjusztitó kórok és betegségek az állam testének; szervezetében, a melyeknek hatását mindannyian érezzük. Es, t. képviselőház, mindezeket megtapasztalván, a logikus és pragmatikus oknyomozás utján tovább haladva: szerezzünk meggyőződést arról, ho'gy odafenn a galicziai határon legújabban miként játszszák ki a határrendőrség éberségét ? Kijátszák ugy, hogy egy itt a fővárosban létező központi vállalat utján, amerikai kivándorlás czéljait hangoztatva a Cunard Line-hez fordulnak, hajójegyet kérnek, arra beküldőnek 20 korona előleget, és az erről kapott igazolványnyal elutaznak Ausztrián, de sokszor Magyarországon keresztül is Fiúméba, a hol azután eszük ágában sincs a hajóra felszállani, hanem elmennek egy Fiúméban létesített és a Deák-korzón levő mosdató intézetbe, a hol ezeket az embereket megtisztogatják, megnyirják, megfésülik, európai ruhába öltöztetik és azután az első vonaton elszállítják őket Budapestre, a hol az emiitettem vállalat veszi őket kezelésbe. Bresztyenszky Kálmán : És mindjárt magyar állampolgárok is lesznek ! Beniczky Ödön : Naponként 15—20—30 ilyen embert csempésznek be Budapestre (Mozgás.) és állandóan 70—80 ezer ilyen alak lézeng itt, a kik márczius ÍÖ-én, szerdán. nem szerepelnek semmiféle statisztikában. (FélMáltások a középen: Hallatlan!) Es innen Budapestről kirajzanak széles Magyarországnak meghódítására .. . Jánoky-Madocsány Gyula: Uj honfoglalók. Beniczky Ödön : . . . és magukkal hurózolják ebből a baczülus-fészekből az uzsora nyavalyáját és ügynöki és más minőségben gazdasági uzsorával, házi állat-uzsorával, pálinka-uzsorával, szatócsi áru-uzsorával, vetőmag-uzsorával és parczellázó földuzsorával elkórságositják ezt az egész országot. Simkó József: Na, ha igy van, nagyon szomorú ! Beniczky Ödön : Másik részük pedig itt marad a fővárosban. Ráveti magát ezekre az üzletekre, az élelmiszer-uzsorára, a részlettörlesztéses uzsorára, a raktár-uzsorára, a zálog-uzsorára és a házbéruzsorára. (Mozgás.) Mit is csináljon egyebet, t. képviselőház 1 Hiszen soha nem tanult mást, és pénzre, üzleti tőkére sincs szüksége, mert hiszen pénzt és tőkét árul á bank, 8%-os kamatro, 25%-os haszonrészesedésre. (Zaj.) Ez az az invázió, t. képviselőház, a melyről szóltam. Ez az az áradat, a mely ezt a mi szép fővárosunkat a szédelgésnek, az irreális, tisztességtelen spekulácziónak, a mindennemű uzsorának és gazdasági fosztogatásnak, a kerítésnek és a leánykereskedésnek és a gyermeknemzedék lelkét megmérgező pornográfiának valóban klaszszikus földjévé tette. (Ugy van! a közéfen és baljelöl.) És ezért mondottam, t. ház, hogy ide törvények talán már nem is elegendők, hanem itt dobszó mellett és szuronyok között büntetőjogi statáriumot kellene foganatosítani. (Ugy van ! a közéfen.) Mi hasznunk nekünk a törvényekből és a határrcndőrségből, hogyha ez a naponként növekedő áradat felületén uj és még ismeretlen bűnöknek szemetjét ragadva magával úgyszólván ellenállás nélkül és zsilipek nélkül ömölhetik be ebbe az országba ? Mi hasznunk a határrendőrségből ; mi hasznunk abból, ha ez a határrendőrség itt-ott, igen ritka esetekben egy ilyen nem kívánatos elemnek bebújni kivánó igyekezetét felismerve, letartóztatással lép közbe, hogyha az ország határán történő letartóztatás után nyomban vagy legfeljebb egy-két nappal utóbb idefenn a központban a hitközségi elnökök, a hitközségi tisztviselők, ügyvédek és országgyűlési képviselők megrohanják a belügyministert és kierőszakolják, kikapaezitálják belőle a letartóztatás hatályon kivül való helyezését. . . Jánoky- Madocsány Gyula : Hallatlan ! Beniczky Ödön : . . . a rendőrség pedig kénytelen azt a bevándorlót a humanizmus, a felekezeti türelem és főleg a liberalizmus szent nevében ismét szabadjára hagyni (Felkiáltások a közéfen : Ugy van ! Elég hiba !) és ilyen esetektől elijesztve, bölcsen óvakodik a jövőben a belügyminister dezavőjét maga ellen ismét kihívni ? Csitáry Béla : Gyengeség !