Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-437

437. országos ülés 1909 múrczius 10-én, szerdán. 27 Beniczky Ödön: Senkire sem akarom meggyőződésemet ráerőszakolni, de én már hangoztattam egyszer itt a t. ház előtt és hangoztatni fogom, valahányszor alkalom nyilik rá, a jövőben is, hogy itt van a baj, hogy mi mindannyian évtizedek óta tömjénfüstölővel a kezünkben hódolunk az idegen bálványnak, a hamis nyugati istenségnek, az álliberalizmusnak. Jánoky-Madocsány Gyula: Igaz! ügy van! Beniczky Ödön : A helyzet az, hogy mi mindannyian — csekély kivétellel talán — a nemzet fájának kiválasztott gondozói itt ülünk és gyönyörködünk annak az álliberalizmusnak, e talán csillogó, de nem meleg, nem éltető napsütésnek tarka színjátékában, (Ugy van ! a néppárton.) Rábocsátjuk ezeket a hamis napsugarakat fára és azt mondjuk : »Yirulj, növekedjél nemzetünk fája ; bontsd ki virágdíszedet, teremj gyümölcsöt, terjeszd ki oltalmazó lombsátorodat mindannyiunk feje fölé*. De azoktól a csalárd napsugaraktól elkápráztatott szemünkkel nem veszszük észre azt, hogy annak a fának törzse és minden egyes ága végtől-végig el van lepve mindent letaroló hernyókkal. . . Jánoky- Madocsány Gyula: ügy van ! Beniczky Ödön : ... a fa életnedveit elszivó élősdiekkel és nem virul, nem növekedik és nem lombosodik az a fa, hanem ellenkezőleg, egyre szárad, egyre korhad és egyre hullatja leveleit. (Ugy van ! a középen.) Hódy Gyula: Igaz! Ugy van! Beniczky Ödön : Ezért kell hirdetnünk, hogy törvényeinknek végre az élet igazi szükségleteinek magaslatára kell emelkedniök. Ezért ostromoljuk állandóan jogi életünknek nagy és végzetes mozdulatlanságát. Mert mit ér nekünk és az országnak az a váltótörvény, az a kereskedelmi törvény, ha azt már régen maga mögött hagyta az előreszálló kor. Mit ér nekünk például az uzsoratörvény, ha azt, mint múlt interpellácziómban is kifejtettem, a biróságok a gyakorlatban csak félénken alkalmazzák, (Ugy van ! a jobboldalon.) ha az fogyatékossága miatt preventív irányban egyáltalán nem tud érvényesülni, és a hézagaival gyakran alkalmat ad aTra, hogy a mint az uzsorát egyik ponton irtogatják, nyomban a másik ponton fészkeli be magát. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezért nem betűje, hanem értelme és iránya szerint alkalmaztassék az a törvény. Ugy fog az a közszükséglet igényeivel mindig lépést tartani. Élniök, cselekedniök kell e törvényeknek, és ne legyenek azok csak holt, merev múmiák egy törvénytári múzeumnak. Mert ez ezidőszerint nincs igy, ebben találom annak okát, hogy az az idegen faj ott a galicziai határon minden országok közt épen a mi országunkat választotta ki bevándorlása czéljául. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Felkiáltások a középen : Külön törvényeket rájuk !) Ebben látom okát, hogy ezek az emberek minden megaláztatással és letartóztatással daczolva, minden akadályon és határrendőrön keresztül, minden ellenintézkedés agyafúrt kijátszásával, konokul, makacsul, kitartóan, szivósan és következetesen igyekeznek által e határon egyenes irányban, ha lehet, országokat és a monarchiát megkerülő utón, ha kell, de belopják, becsempészik magukat ez országba, (Ugy van! a jobboldalon.) ebbe a tejjel-mézzel folyó Kánaánba, az ígéretnek e messziről megsejtett földjére. Hódy Gyula : Mindjárt községi választó lesz. Beniczky Ödön : Ezért van, hogy náluk él és egyedül nékik jelent igazságot az a mondás : extra Hungáriám non est vita. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ök tudnak kettőt! ők tudják azt, hogy ez országban nemzeti betegség a könnyelműségre és költekezésre való hajlam, és tudják továbbá, hogy a mi törvényeinkben e nemzeti betegség ellen óvszert, ellenszert nem készítettünk és ők e nemzeti betegségünket hideg és megfontolt számítással tudják kizsákmányolni, ök furfangjukkal és kieszelő leleményességükkel még a létező törvények uralmát is képzeletűvé tudják tenni ez országban. (Ugy van! a jobboldalon.) Rést ütnek rajtuk, átbújnak előbb határrendőrségünkön, majd törvényeink ritka és nagyszemű hálóján jönnek, gyűlnek, szaporodnak mindaddig, mig a nagy honfoglalás munkája teljesen és végkép be nem fejeztetett. Nekünk, t. képviselőház, ezt a végzetes nemzeti veszedelmet felismerve, le kell hordanunk az ócskáknak és haszontalanoknak bizonyult váromladékokat, modern, erős aczélpánczélzatu erődítéseket kell emelnünk, a melyekben a nemzeti erkölcs és nemzeti vagyon teljes biztonságban megvonulhasson. (Ugy van ! a jobboldalon.) Nekünk félre kell hajtanunk rossz és ócska törvényeinket, régi és avult alkotások helyébe ujakat kell tennünk. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ezen országnak pusztító tatárjárás ellen nem lehet nyilakkal és kováspuskákkal védekezni, hanem golyószóró ágyukat és mitrailleusöket kell csatasorba állítani. Revízió alá kell vennünk az összes idevonatkozó régi törvényeket és kitatarozni sánczainkon mindazon réseket, a melyeken keresztül nemzeti életünket különösen és a legkitartóbban ostromolják. Ehhez a nagy nemzeti védműhöz akarok egy szerény interpelláczió keretében egy szerény téglával hozzájárulni, a mikor kérdezem az igen t. kereskedelemügyi minister urat (olvassa) : »Hajlandó-e a m. kir. kereskedelemügyi minister ur, tekintettel a beraktározási üzelmekre is, a m. kir. igazságügyministerrel egyetértően a kereskedelmi novella előkészítéséről és beterjesztéséről gondoskodni ?« (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az interpelláczió ki fog adatni a kereskedelemügyi minister urnak. Szólásra ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző': Farkasházy Zsigmond ! Farkasházy Zsigmond: T. képviselőház! Mindenekelőtt felvetem a kérdést, hogy a parlamenti illendőséggel és a szokásokkal megegyez4*