Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-437

iS7. országos ülés 1909 márczias 10-én, szerdán. 25 meg fogják találni a rejtőzködő uzsorást. Nincs kétségem benne, hogy a hatóságok r ezeket az uj búvóhelyeket is fel fogják verni. És nincs kétségem végül abban sem, hogy már csak a lex posterior derogat priori elvénél fogva is alkalmaztatni fognak velük szemben az uzsoratörvény rendelkezései. Ez csak részben késztetett engem ujabb felszólalásra; felszólalásomnak másik és főbb oka az, hogy a t. ház ezen beraktározási uzsoraüzelmek feltárásának talán még friss hatása alatt áll és látja ezeknek az uzsorásoknak konok kitartását és SZÍVÓS következetességét, a melylyel üzleteiket folytatják. A kereskedelemügyi minister ur intézkedését még nem is tette meg, ezek már is riposztoznak és nagy leleménynyel és furfanggal már előzetesen ki akarják játszani a kereskedelemügyi minister ur előrelátó intézkedését és teszik ezt, a mint mondottam, szigorúan és szabatosan a kereskedelmi törvény alapján. Nem figyelmeztet-e bennünket ez az eset is arra, a mit itt néhányan régóta hirdetnek és hangoztatnak, hogy egész csomó törvényünk felett eljárt az idő és eljárt nevezetesen kereskedelmi törvényünk felett is. Hogyne járt volna el, hiszen 1875-ből való, visszaállított alkotmányos életünknek majdnem legelejéről és én bátorkodom figyelmeztetni a t. képviselőházat, hogy a mai napirend szerint is Mérey Lajos kéjrviselőtársunk a váltó-, kereskedelmi uzsora és végrehajtási törvények módosítása iránt már 1907. Julius 17-én jegyzett be indítványt, a t. ház azonban ezen indítványok indokolására határidőt még mindig nem állapított meg. T. képviselőház! A sikernek minő kilátásával küldhetjük mi a közönségnek, a polgárság érdekeinek megóvására az államhatalmat, arra a porondra, a rossz, elavult és ócska törvényeknek rozsdás fegyverzetével, mikor aztán az államhatalom a fürge és leleményes uzsorásokkal szemben ebben a régi, rossz fegyverzetben csetleni-botlani is alig tud, nemhogy küzdeni, a mikor a helyzet ebben az erkölcsileg teljesen depravált bűnfészekben az, hogy ide bármennyire jó, tökéletes törvények talán már nem is elegendők, hanem a mindenféle uzsorásoknak kifogyhatatlan furfangjával és mindenütt kibújni törekedő leleményével szemben valóságosan büntetőjogi statáriumot kellene kihirdetni. (Igaz! Ugy van!) Mert az országról nem is szólva, talán sehol másutt a világon nincsen város, a melyben az egyesek, a furfangosabbak a lelkiismeretlenebbek, a nagy tömeg rovására ugy tudnának gyarapodni, mint nálunk. Sehol másutt nincsen ország és város, a hol a gazdasági életnek majdnem minden ágában oly következetesen megjelennék az uzsora, az élősdiségre alapított^gazdasági kizsákmányolás, mint nálunk. (Elénk helyeslés.) Ez, t. képviselőház, egy város, a melyben a KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXV. KÖTET, XX. kulturszázadban a szocziális lelkiismeretet nélkülöző hatóságoknak elnézése, de sőt egyes esetekben való támogatása mellett szabadon fosztogathatnak bennünket a Bakonynak és a pusztának Sobri Jóskái és Savanyu Józsijai. Ez, t. képviselőház, egy város, a melyben a liszttől kezdve egészen a paprikáig hamisítva van minden . . . Zboray Miklós: Csupa mozi és pálinkamérés ! Beniczky Ödön: . . . a melyben télen a szónuzsora miatt a lakosság nagy részének fűtetlen lakásokban kell dideregnie, a hol élnünk kell az ellenünk és testi épségünk ellen rendszeresen, következetesen és mindenfelől folytatott mérgezési és fosztogatási hadjáratok közepette egy mesterségesen nevelt, fentartott és semmiféle takarékossággal nem ellensúlyozható piaczi drágaság mellett, közepén egy kimeríthetetlen és tékozló termékenységű földnek, a hol bőségesen megterem mindaz, a mire szükségünk volna, de a melynek kincseihez az odavezető, kereszt ül tűrhetetlenül és sürün elállott utakon odaférkőzni nem tudunk. És mindez miért? Mindez azért, mert ezt a várost megrohanta egy invázió, megszállta és megszállva tartja égy had ... Hódy Gyula: Csak mondja ki bátran! (Elénk derültség.) Beniczky Ödön . . . egy csodálatosan összedolgozó és egymás érdekeit divináczióval megérező és megoltalmazó részvénytársaság, a melyben elnyomhatatlanul él a nagy és hirtelen haszonnal járó üzletnek a vágya, a mely veleszületett fürge észjárásánál és kifogyhatatlan leleményénél fogva a törvények és az évezredes erkölcs kijátszásának minden gyakorlati lehetőségét kimeríti. (Ugy van ! TJgy van ! a középen.) Szálljunk alá csak egyszer, t. képviselőház, — az emberszeretetnek fáklyáját meggyújtva, — azokba a társadalmi mélységekbe, a hol a minket terhelő gond és baj ezerszercsen sulyosodik felebarátainkra; szálljunk alá azon mélységekbe, a hol az eresebb és gyengébb között élet-halálharcz még mindig legpusztítóbb, legöldöklőbb, legkegyetlenebb, legősibb formájában dúl. És akkor látni fogjuk azokban a mélységekben a középkori barbár időknek a feltámadását. Látni fogjuk a régen elföldeltnek hitt jobbágyság és rabszolgaság visszatérését. (Ugy van! TJgy van ! a középen.) Mert, t. képviselőház, a mikor az a szegény ember, az élelmiszeruzsorás, a szénuzsorás, a raktáruzsorás és a házbéruzsorás és a részlettörlesztéses uzsorás karmai közé kerül, mi más annak a szegény embernek a helyzete, mint robotos jobbágyság, csak a régi patriarkális jelleg nélkül, mert a mai jobbágy uraságát emberének csak a keresménye érdekli, az ember maga, ha megfizette, a mivel tartozott, ám r pusztuljon el névtelenül életének tragédiájával. És a mikor 4