Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-448

H8. országos ülés 1909 márczius 29-én, hétjon. 279 ahhoz, hogy megtudja: kik hát azok, a kik ezinkostársai voltak Vörös Lászlónak, kik azok, a kik a magyar állam pénzén osztozkodtak . . (Élénk felkiáltások : Igaz ! ügy van !) Rakovszky István : Ugy van ! Halljuk ! Buza Barna: . . . kik azok, a kik nem átallották hasznot, jövedelmet húzni maguknak az ő magyar nemzetük szerencsétlenségéből. (Igaz ! Ugy van !) Én nem is kivántam felszólalásommal egyebet elérni, mint azt, hogy felkérjem t. barátomat, az előadó urat, hogy — a mint azt a háznak kivánságára megtenni kell is . . . Rakovszky István : Minden egyes képviselőnek a kivánságára ! Buza Barna : . . . méltóztassék felolvasni és részletesen ismertetni azokat az iratokat, a melyekből a ház tiszta képet alkothat magának arról, hogy ezt a 200.000 koronát mire fordították . . . (Zaj.) Rakovszky István : Ha nem volt szégyen elfogadni, nem is volt szégyen elkölteni! Buza Barna : . . . hogy kik azok, a kik részesei voltak Vörös László tékozlásának és a kik ezinkostársai voltak Vörös László törvénysértéseinek és az ország megkárosítására irányuló cselekvéseinek. (Zaj.) Rakovszky István : Le kell leplezni ezt a közvéleményt ! (Zaj.) Buza Barna: Én azt hiszem, a legtermészetesebb kívánság az, hogy egy tárgyalás alatt levő ügynek a részletei a ház előtt ismertessenek és azért tisztán csak ezen kérésemnek az előterjesztésével, a mely ellen, azt hiszem, senkinek kifogása nem lehet, mert tisztességes embernek titkolni, rejtegetni valója nincsen, (Ugy van!) fejezem be rövid felszólalásomat. (Halljuk ! Halljuk ! Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Felkiáltások : Halljuk az előadót!) Buza Barna képviselő ur azt kéri, hogy azok az iratok, a melyekből kitűnik, hogy a Vörös László féle 200.000 korona hova fordittatik, felolvastassanak. Én ezennel elrendelem az iratok felolvasását. Felkérem az előadó urat, szíveskedjék a kérdéses iratokat a ház elé terjeszteni és azokat felolvasni. (Helyeslés.) Éber Antal előadó: T. képviselőház! Talán elsősorban azt a jegyzőkönyvet olvasom fel, a mely a ministeriumban felvétetett. Az első a ki kihallgattatott, Lers Vilmos, akkor az elnöki osztály főnökhelyettese volt. (Halljuk ! Halljuk! Olvassa) : »Mi tudomása van osztálytanácsos urnak arról a 200.000 koronáról, a melyet az előző minister ur a magyar kir. államvasutak terhére 1905-ben július havában a ministerium házipénztárába beutaltatott ? A válasz erre ez : »A volt minister ur múlt év Julius közepén magához hivatván, személyesen elrendelte egy akta tervezését, melyen az államvasutak igazgatásától 200.000 koronának a segédhivatali főigazgató kezéhez való beszállítása rendeltetik el, ez összegnek czélja az volt, hogy a minister abból engedélyezzen és fizettessen ki hirdetési átalányokat. Ezen akta megterveztetvén, azt ő exczellencziája másnap saiátkezűleg kiadmányozta. Elismerem és tudom, hogy a kezelés az 1897 : XX. t.-cz. által, illetőleg ennek végrehajtási utasításával összhangban nem volt, ámde a kezelésnek a segédhivatali főigazgatónál való eszközlésére is a minister ur maga adta ki az utasítást, sőt, mikor aggályaimat vele közölvén, ő az utasításaihoz ragaszkodott, akkor én magán az idézett ügyiraton a ministeri kiadmány napján egy pro actis megjegyzéssel, saját fedezésem czéljából, rájegyeztem volt, hogy a szóban lévő kezelésnek ezen kifogásolt formáját ő exczellencziája személyesen rendelte el. A nem aktaszerűleg, hanem rövid utón kifizetett összegek nyugtáinak sorában, tudtommal csak egyetlen nyugta van, a mely bélyeggel nem volt ellátva, sőt mivel az elnöki osztályból már múlt évi Julius 17-én az 5200. számú rendelettel a külkereskedelmi osztályba helyeztettem át, az én elnöki szolgálati időm alatt keletkezett ily tárgyú nyugtákra nézve kiemelem még azt is, hogy a nyugtázok által felvett összegek hovafordítását meg sem említő nyugta egyetlenegy sem fordult elő. Ezen 200.000 korona hovaforditását illetőleg előadói javaslat nem készült egyetlen egyszer sem, hanem az összes rendelkezések a legkisebb részletekig személyesen a minister ur részéről történtek. Az elnöki osztályból való áthelyeztetésem alkalmából a pénznek kezelését az akkor szabadságon lévő Csöke ministeri tanácsost helyettesítő Ary Pál ministeri titkárnak adtam át.« Ezután kihallgattatott Ary Pál. A kérdéseket talán mellőzöm, mert azok ismeretesek. (Helyeslés. Olvassa): »A mikor átvettem az elnöki osztály vezetését, a trézorkulcs átadása alkalmával Lers tanácsos ur közölte velem az akkori minister ur utasítását, a mely szerint a szóban levő pénzek ő exczellencziája személyes és közvetlen rendelkezése alatt állanak és az eszközlendő kifizetésekre esetről-esetre magától a ministertől veendek utasítást. Közölte velem azt is, hogy a minister ur ezen ügyet a legszigorúbb bizalmassággal kívánja kezelni ós hogy a minister úron és a segédhivatali főigazgató úron kivül senkinek ezen ügyekről tudnia nem szabad. A fizetéseket ugy eszközöltettem, hogy a minister ur minden egyes esetben behivatott és egyenesen meghagyta, hogy a nála jelenlévő félnek az általa megállapított összeget fizessem ki. Vagy más alkalommal, hogy az általa elrendelt összeget azonnal hozzam be. mely esetben azt személyesen vette át. Arra a figyelmeztetésemre, hogy némely nyugta bélyeggel nincs ellátva, az akkori minister ur meghagyta,hogy a nélkül is läfizetendő/Mo;zí/á,s.) Minek következtében én utasítás szerint jártam el. Arra nézve pedig, hogy egyes nyugtákon a tárgy nincs megjelölve, a mely czélra az összeg