Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-448

280 U8. országos ülés 1909 kifizettetett, bátorkodom előadni a következő esetet : Egy izben behivatott a minister ur, a kinél Miklós Gyula volt borsodmegyei főispán volt és miután a minister ur konstatálta, bogy Miklós Gyulát személyesen ismerem, utasított, bogy aznar> 1 órára a Hungária-szállodába vigyek el neki 20.000 koronát, az őrizetemre bizott pénzből. (Nagy mozgás.) Egy hang (balfelöl) : Házhoz szállítva! Éber Antal előadó (olvassa) : »Ez utasításnak megfelelőleg elvittem a szóban levő összeget, s midőn erről Miklóstól nyugtát kértem, azt válaszolta, hogy »a minister ur ugy is kevesebbet adott, mint a mennyit kértem*, . . . (Nagy mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Éber Antal előadó (olvassa) : . . . »ne kívánjon még bélyeget is tőlem. (Mozgás és derültség. Halljuk ! Halljuk!) Es miután kívántam személyes igazolásomra, hogy az összeget átadtam, hogy ismerje el annak személyes átvételét, irt egy szállodai levélpapirosra két-három sort, a melylyel az összeg átvételét igazolta. Ezzel az elismervénynyel jelentkezvén a minister urnái, előadtam a tényállást, ugy a mint az történt és azon aggályomra, hogy szabályszerű nyugta nélkül történt a kifizetés, a minister ur azt válaszolta, hogy ne törődjem ezzel. Minden esetijén külön is figyelmeztettem a szabálytalanságra, de mindig azt a választ kaptam, hogy csak fizessem ki az összegeket. Egyes utalványozások aktaszerűleg történtek, a mikor az összeg nyitvahagyásával terjesztette elő az elnöki osztály az aktákat, a mely esetekben vagy sajátkezűleg irta be a minister ur az összegeket, vagy pedig utasítást adott előre fix összegekre. A mint alkalmam volt ez ügyről a volt minister úrral beszélni, utaltam arra, hogy a házi pénztárban aggályos ily nagy összeget kezeim, másrészt utaltam arra is, hogy a segédhivatali főigazgatónak aggályai vannak a j)énz biztonságáért való felelősség szempontjából is. De mindig azt az utasítást kaptam, hogy az eddigi eljárás fentartancló, minélfogva nekem engedelmeskednem kellett és több szavam nem lehetett. Más tudomásom nincs és az elnöki osztály főnökének hazaérkeztekor előadtam az ügyet, kifejezve előtte aggályaimat épugy, mint a hogy azt Lers tanácsossal az átvétel alkalmával magunk is ilyen irányban tárgyaltuk. << Ezután következik Csöke Ferencz ministeri tanácsosnak kihallgatása. (Olvassa) : »Az elnöki osztály átvételekor a szóban forgó 200.000 koronából emlékezetem szerint 97.000 koronát találtam. Ezt átvéve, a szabálytalanságra rögtön figyelmeztettem Ary titkárt is, a ki ezt előttem maga is hangsúlyozta és az akkori minister urnái jelentkezve, nyomatékosan figyelmeztettem arra, hogy ez az ügy eg3*részt teljesen szabálytalan, a miből kellemetlenség lehet, másrészt arra is, hogy ilyen összegnek a házi pénztárban való kezeléseért semmi felelősséget sem vállalok, de nem is vállalhatnék, sőt e visszaélés, nevezetesen sikkasztás márczius 29-én, hétfőn. palástolására is szolgálhat, a mennyiben esetleges hiányok fedezésére a házi pénztár kezelője felhasználhatná, tudván azt, hogy ezen összeg rovancsolás tárgyát nem is kéjoezheti, tekintettel arra is, hogy a beutalás maga is szabálytalan volt. Erre a minister ur jelezte, hogy a szóbanlevő összeg közvetlen rendelkezése alatt kell hogy álljon, ennélfogva állampénztári vagy államvasuti pénztári kezeléshez, a mely hosszadalmas, nem járulhat. Mire én kértem, hogy ha bár az is szabálytalan, legalább takarékpénztári kezelést rendeljen el, mert igy biztonsági szempontból nem lehet aggály. így utaltatott be, illetve helyeztetett el a szóbanlevő összeg takarékpénztárba, honnan a fizetések mindenkor közvetlen a minister ur nekem adott szóbeli utasításaira eszközöltettek. A mi a nyugták nélkül, egyszerű jegyzékre kifizetett összeget illeti, a mi emlékezetem szerint három esetben történt, arra nézve az akkori minister ur egyenes meghagyására az illető összegeket neki személyesen kellett átadnom, melyekről a házi pénztárnak ideiglenes nyugtákat a magam nevére állítottam, ki, hogy legalább ennyiben az elszámolás kifogástalan legyen, nem akarván a segédhivatali főigazgatóval szemben ugy állani, mintha a magam czéljaira veszem fel az összegeket. S midőn többször sürgettem a minister urnái ezen összegekről szóló nyugtákat, kaptam az okmányok között levő, minister ur által sajátkezűleg kiállított jegyzékeket, melyeket azonban azonnal kifogásoltam abból a szempontból, hogy azok nem nyugták, hanem utalványok és igy kifizetési okmányokul nyugták nélkül nem szolgálhatnak, mire a minister ur azt a választ adta, hogy ha ő ráírja, kifizetendő, az a tényleges kifizetést is igazolja és igy további okmányra szükség nincs, ezzel ne törődjön. Arra nézve, hogy mily óvatosan jártam el a magam fedezése szempontjából, hivatkozom arra, hogy ez az összeg felhasználása után a számadásokat minden szokás ellenére, mert nem a minister a számadó, ő a rendelkező volt, mégis magával a minister urrai láttamoztattam, ugvanakkor ismetelten felhiva figyelmét az előbb emiitett három tételre, mire azt a választ nyertem, hogy miután a számadást ő láttamozta, tehát aláírásával igazolja, igy aggályom tárgytalan. A bélyegnélküli nyugtákra mindig külön figyelmeztettem a ministert, de ő egyszerűen ráirta, hogy kifizetendő és utasított a bélyegnélküli nyugták kifizetésére, sőt a bélyegtelen nyugták jó részére a pénzt személyesen a minister ur fizette ki, nekem csak a nyugtákat adta át. Ezen egész ügyből folyó ténykedéseim mindenkor esetről-esetre a minister ur határozott utasítására történvén, nekem természetesen engedelmeskednem kellett és igy felelősség érte nem terhelhet. Tudatában voltam a szabálytalanságoknak, arra a minister urat figyelmeztettem is, de tőle