Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-448

278 448. országos ülés 1909 márczius 19-én, hétfőn. zavarni! Búza Barna képviselő ur ellene irat­kozott fel. Buza Barna: A Fejéiváry-kormány gazdál­kodása és eljárása felett Ítéletét már megalkotta a magyar nemzet és meg fogja alkotni a magyar történelem. E felett az eljárás felett kritikát mon­dani, ezt a kritikát, a mely minden magyar ember­nek a szivében él, ismételni itt a ház előtt, én azt hiszem, teljesen felesleges. Csak egy momentumát ennek a nagyon érdekes zárszámadási jelentésnek akarom kiemelni, azt a momentumát, a mely Vörös László kereskedelemügyi • ügyvivő ur által törvényellenesen felvett 200. 000 korona összegnek elköltéséről szól. Azért, mert ha az egész eljárásuk, egész létezésük azoknak az uraknak minden tör­vény- és alkotmánytisztelő emberre nézve meg­döbbentő volt. a legmegdöbbentőbb jelensége ennek a szereplésnek az, hogy megtörténhetett Magyarországon a XX. században, hogy a keres­kedelemügyi kormány vezetője törvényes fel­hatalmazás nélkül egyszerűen belenyúl az állam­vasút kasszájába és abból a pénzből, mely a tör­vényhozás által elfogadott és a király által szente­sitett állami költségvetés egészen más ezélra rendelt fordíttatni, egyszerűen kimarkolt 200.000 koronát és elosztotta azok közt, a kik közt éjien neki tetszett. Épen jókor érkezik ez az értesülés, ennek a ténynek a konstatálása, mert csak egy pár nap előtt olvashattuk a lapokban a darabont­kormány vezetőjének azt a fenhéjázó nyilatkozatát, hogy az ő kormánya semmi olyat nem követett el, a mi a törvénynyel ellenkeznék és a mire őt a koaliczió magatartása nem kényszeritette. Hát igazán szeretném megkérdezni annak a kormány­nak vezetőjét, hogy melyik törvényszakasz engedi meg azt, hogy a kereskedelemügyi ministerek csak ugy felhatalmazás nélkül, kényük-kedvük szerint markolászszanak az államvasút kasszájában, és különösen, hogy a koalicziónak melyik eljárása, micsoda viselkedése kényszeritette őket arra, hogy élősdi exisztencziák közt dobálják szét, oszszák szét Magyarország pénzét, a magyar adófizető jxvlgárok filléreit. Minősíteni nem akarom Vörös László ur el­járását, mert a minősítéshez csak a büntető tör­vénykönyvből vehetnem a megfelelő terminus technikust. (Ugy van ! jobbfelől.) De azt hiszem, hogy ha Vörös László ur véletlenül nem a magyar kereskedelmi kormány vezetője, hanem egy pénz­intézetnek az igazgatója lett volna, és ebben a minőségében követte volna el ezeket a cselek­véseket, akkor már régen (Felkiáltások hál felől; Amerikában volna !) szenvedné az ő jólmegérdemelt büntetését. (Zaj.) De hiszen erre a büntetésre talán nincsen is olyan nagy szükség. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Nincsen azért, t. képviselőház, mert a kit a lelkiismerete meg nem büntet ilyen cselekedetért, a ki a lelkifurdalások következtében nem szenved azért, hogy ilyen gonoszul bánt hazájának pénzével és érdekeivel, arra nézve én azt hiszem, a börtön legfeljebb csak egy kis kényelmetlenség volna. (Halljuk! Halljuk!) De, ha megdöbbentő maga az a jelenség, t. képviselőház, hogy igy lehet az ország pénzét dobálni és költeni, akkor még megdöbbentőbbé válik ez a kép (Halljuk! Halljuk!) akkor, ha nézzük azt, milyen czélokra fordíttattak ezek a pénzek ; ha látjuk azoknak listáját, a kik ezekből a pénzekből kaptak, a kik ezeken a nagy össze­geken osztozkodtak. (Felkiáltások : De nem láttuk ! Zaj.) Epén az a czélom, hogy meglássuk. (He­lyeslés.) Mert, t. képviselőház, ennek a listának át­érzése határozottan azt az impressziót kelti minden gondolkozó emberben, hogy ezek ennek a pénznek elköltésével tulaj donképen nem is akartak semmi czélt, még csak az ő gonosz czél­jaikat sem szolgálni, hanem egyszerűen csak nevet­séges, értelmetlen tékozlást vittek véghez, (Mozgás és zaj a baloldalon.) mert határozottan megálla­píthatónak találom, hogy a hová ők azt a pénzt fordították, az, a mire ez a pénz felhasználtatott, nem csak az ország érdekét nem szolgálta, hanem az ő gpnosz czéljaikat sem volt alkalmas szolgálni. (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) Ez az eljárás a pénznek ez az kidobálása (Zaj és mozgás.) még az ő czéljaik szempontjából is teljesen értelmetlen és értéktelen volt. (Zaj.) Lázár Pál: Bűnrészeseket vásároltak ezért a pénzért! Buza Barna : Ha valaki azt gondolta, hogy az által, hogy 100.000 pengőt kidobál és ennek árán harmadrendű lapokban megfizetett czikkeket irat, ez által az öntudatra ébredt magyar nem­zet közvéleményét képes megfordítani, hát annak gondolkozása és ilyen irányú eljárása — én leg­alább azt gondolom — az együgyűséggel határos naivitásnak tekinthető csak. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Én nem hiszem, hogy ők ennek az eljárásnak sikerét még csak képzelhették volna is ; én nem hiszem, hogy ők a sikerben bízva adhatták volna ki ezeket az összegeket (Zaj.) és igazán nem tudok más megállapodásra, más meggyőződésre jutni az ő intencziójuk tekintetében, minthogy nem volt egyéb czéljuk, csak az, (Halljuk! Halljuk !) hogy ezt a szerencsétlen országot még jobban káro­sítsák, hogy ennek a szerencsétlen országnak amúgy is nehéz pénzügyi helyzetét még rosszabbá tegyék. (Ugy van!) Egyszóval: nem czéljaikat akarták ezzel szolgálni, csak a mi lényükben volt — rosszat akartak cselekedni. Sándor Pál : Ez a naiv felfogás ! (Zaj.) Buza Barna: De ez az ő lelkiismeretük dolga. Erre nézve számoljanak ők el a maguk lelkiismeretével. (Zaj.) Azt hiszem azonban, (Hall­juk ! Halljuk !) hogy ha már tudjuk azt, hogy az országnak ilyen nagyösszegű pénzét könnyelműen elköltötték ; ha már tudjuk azt, hogy törvény ellenére, jogtalanul 200.000 koronát szétdobált Vörös László ur, hát akkor egyhez feltétlenül joga van ennek a nemzetnek (Igaz! Ugy van!) és különösen joga van ennek a magyar törvény­hozásnak (Élénk félkiáltások : Igaz ! Ugy van !)

Next

/
Oldalképek
Tartalom