Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-448
278 448. országos ülés 1909 márczius 19-én, hétfőn. zavarni! Búza Barna képviselő ur ellene iratkozott fel. Buza Barna: A Fejéiváry-kormány gazdálkodása és eljárása felett Ítéletét már megalkotta a magyar nemzet és meg fogja alkotni a magyar történelem. E felett az eljárás felett kritikát mondani, ezt a kritikát, a mely minden magyar embernek a szivében él, ismételni itt a ház előtt, én azt hiszem, teljesen felesleges. Csak egy momentumát ennek a nagyon érdekes zárszámadási jelentésnek akarom kiemelni, azt a momentumát, a mely Vörös László kereskedelemügyi • ügyvivő ur által törvényellenesen felvett 200. 000 korona összegnek elköltéséről szól. Azért, mert ha az egész eljárásuk, egész létezésük azoknak az uraknak minden törvény- és alkotmánytisztelő emberre nézve megdöbbentő volt. a legmegdöbbentőbb jelensége ennek a szereplésnek az, hogy megtörténhetett Magyarországon a XX. században, hogy a kereskedelemügyi kormány vezetője törvényes felhatalmazás nélkül egyszerűen belenyúl az államvasút kasszájába és abból a pénzből, mely a törvényhozás által elfogadott és a király által szentesitett állami költségvetés egészen más ezélra rendelt fordíttatni, egyszerűen kimarkolt 200.000 koronát és elosztotta azok közt, a kik közt éjien neki tetszett. Épen jókor érkezik ez az értesülés, ennek a ténynek a konstatálása, mert csak egy pár nap előtt olvashattuk a lapokban a darabontkormány vezetőjének azt a fenhéjázó nyilatkozatát, hogy az ő kormánya semmi olyat nem követett el, a mi a törvénynyel ellenkeznék és a mire őt a koaliczió magatartása nem kényszeritette. Hát igazán szeretném megkérdezni annak a kormánynak vezetőjét, hogy melyik törvényszakasz engedi meg azt, hogy a kereskedelemügyi ministerek csak ugy felhatalmazás nélkül, kényük-kedvük szerint markolászszanak az államvasút kasszájában, és különösen, hogy a koalicziónak melyik eljárása, micsoda viselkedése kényszeritette őket arra, hogy élősdi exisztencziák közt dobálják szét, oszszák szét Magyarország pénzét, a magyar adófizető jxvlgárok filléreit. Minősíteni nem akarom Vörös László ur eljárását, mert a minősítéshez csak a büntető törvénykönyvből vehetnem a megfelelő terminus technikust. (Ugy van ! jobbfelől.) De azt hiszem, hogy ha Vörös László ur véletlenül nem a magyar kereskedelmi kormány vezetője, hanem egy pénzintézetnek az igazgatója lett volna, és ebben a minőségében követte volna el ezeket a cselekvéseket, akkor már régen (Felkiáltások hál felől; Amerikában volna !) szenvedné az ő jólmegérdemelt büntetését. (Zaj.) De hiszen erre a büntetésre talán nincsen is olyan nagy szükség. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Nincsen azért, t. képviselőház, mert a kit a lelkiismerete meg nem büntet ilyen cselekedetért, a ki a lelkifurdalások következtében nem szenved azért, hogy ilyen gonoszul bánt hazájának pénzével és érdekeivel, arra nézve én azt hiszem, a börtön legfeljebb csak egy kis kényelmetlenség volna. (Halljuk! Halljuk!) De, ha megdöbbentő maga az a jelenség, t. képviselőház, hogy igy lehet az ország pénzét dobálni és költeni, akkor még megdöbbentőbbé válik ez a kép (Halljuk! Halljuk!) akkor, ha nézzük azt, milyen czélokra fordíttattak ezek a pénzek ; ha látjuk azoknak listáját, a kik ezekből a pénzekből kaptak, a kik ezeken a nagy összegeken osztozkodtak. (Felkiáltások : De nem láttuk ! Zaj.) Epén az a czélom, hogy meglássuk. (Helyeslés.) Mert, t. képviselőház, ennek a listának átérzése határozottan azt az impressziót kelti minden gondolkozó emberben, hogy ezek ennek a pénznek elköltésével tulaj donképen nem is akartak semmi czélt, még csak az ő gonosz czéljaikat sem szolgálni, hanem egyszerűen csak nevetséges, értelmetlen tékozlást vittek véghez, (Mozgás és zaj a baloldalon.) mert határozottan megállapíthatónak találom, hogy a hová ők azt a pénzt fordították, az, a mire ez a pénz felhasználtatott, nem csak az ország érdekét nem szolgálta, hanem az ő gpnosz czéljaikat sem volt alkalmas szolgálni. (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) Ez az eljárás a pénznek ez az kidobálása (Zaj és mozgás.) még az ő czéljaik szempontjából is teljesen értelmetlen és értéktelen volt. (Zaj.) Lázár Pál: Bűnrészeseket vásároltak ezért a pénzért! Buza Barna : Ha valaki azt gondolta, hogy az által, hogy 100.000 pengőt kidobál és ennek árán harmadrendű lapokban megfizetett czikkeket irat, ez által az öntudatra ébredt magyar nemzet közvéleményét képes megfordítani, hát annak gondolkozása és ilyen irányú eljárása — én legalább azt gondolom — az együgyűséggel határos naivitásnak tekinthető csak. (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Én nem hiszem, hogy ők ennek az eljárásnak sikerét még csak képzelhették volna is ; én nem hiszem, hogy ők a sikerben bízva adhatták volna ki ezeket az összegeket (Zaj.) és igazán nem tudok más megállapodásra, más meggyőződésre jutni az ő intencziójuk tekintetében, minthogy nem volt egyéb czéljuk, csak az, (Halljuk! Halljuk !) hogy ezt a szerencsétlen országot még jobban károsítsák, hogy ennek a szerencsétlen országnak amúgy is nehéz pénzügyi helyzetét még rosszabbá tegyék. (Ugy van!) Egyszóval: nem czéljaikat akarták ezzel szolgálni, csak a mi lényükben volt — rosszat akartak cselekedni. Sándor Pál : Ez a naiv felfogás ! (Zaj.) Buza Barna: De ez az ő lelkiismeretük dolga. Erre nézve számoljanak ők el a maguk lelkiismeretével. (Zaj.) Azt hiszem azonban, (Halljuk ! Halljuk !) hogy ha már tudjuk azt, hogy az országnak ilyen nagyösszegű pénzét könnyelműen elköltötték ; ha már tudjuk azt, hogy törvény ellenére, jogtalanul 200.000 koronát szétdobált Vörös László ur, hát akkor egyhez feltétlenül joga van ennek a nemzetnek (Igaz! Ugy van!) és különösen joga van ennek a magyar törvényhozásnak (Élénk félkiáltások : Igaz ! Ugy van !)