Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-448

U8. országos ülés 1909 képviselőház, hogy »az 1905. évben b. Fejérváry Géza elnöklete alatt működött kormány azon eljárását, a melylyel minden törvényes felhatalmazás nélkül, sőt a képviselőház 1905. június 21-én hozott 409. sz. határozata ellenére az állami bevételeket beszedte és az állami kiadásokat teljesítette, elitéli, kárhoztatja és ezen eljárást a parlamenti kormányrendszer alapelveibe és alkotmányunk sarkalatos rendelkezéseibe ütköző visszaélésnek minősiti«. (Helyeslés.) Minthogy az 1905. évi egész kezelés, a mint említeni bátor voltam, minden törvényes felhatalmazás nélkül folyt le, ennélfogva a bizottság, a melynek képviseletében itt megjelenni szerencsém van, nem lehetett azon helyzetben ez évre vonatkozólag, hogy végezze azt a kötelességét, a mely kötelességét más évek zárszámadásaival szemben teljesíteni szokott, hogy t. i. a költségvetés betartását ellenőrizze, azokat az eltéréseket, infrakeziókat konstatálja, esetleg ezek czimén felelősségre vonja a kormányt az eltérésekért, a melyek a megszavazott költségvetési törvénynyel szemben a zárszámadásokban jelentkeznek. A bizottság csak arra szorítkozhatott, hogy a zárszámadásokból kivegye azokat az adatokat, a melyek súlyosabb visszaéléseket jelentenek, a melyek a törvényhozásnak preventív intézkedéseit teszik szükségesekké, és ezekre vonatkozólag terjeszsze elő jelentésében javaslatait. (Halljuk! Halljuk!) Igen nehézzé volt téve a bizottság helyzete e tekintetben, mert a mi számviteli törvényünk mai szerkezetében a legkevesebb alkalmat és alapot nyújtja arra, hogy ily időkben egy ilyenképen mőködő kormánynak egész eljárása a megfelelő bírálat tárgyává legyen tehető. Ha figyelembe méltóztatik venni azt, hogy ez a kormány, valamint az alkotmányosan működő kormányok is — de ennél a kormánynál esik súlyosan latba — megkötnek hosszú időre szóló oly szerződéseket, melyek üzemeket, állami vállalatokat magát az állami kezelést is illetik, melyek semmiféle törvényes rendelkezésnél fogva be nem jelentendők a törvényhozásnak, utólag sem jelentendők be, sőt a melyekről az állami számvevőszék is csak akkor szerez tudomást, ha ez iránt direkt megkeresést intéz, — akkor méltóztatik átlátni, hogy tulajdonképen a zárszámadások átvizsgálása csak szűk keretekben nyújt alkalmat arra, hogy egy kormány működése bírálat tárgyává tétethessék, így pl. 1905-ben fordul elő az az eset, mikor a kereskedelemügyi minister 1905. Julius 24-én még az 1902. évre visszaható hatálylyal és az engedélyezési időtartam egész fenmaradó részére bérbe veszi a Fehér- és Tolna vármegyei helyi érdekű vasutakat. Mikor ez a vasút engedélyeztetett, az engedélyokiratban az hozatott a törvényhozás tudomására, hogy az állam ezeket önköltség mellett, mint más vasutakat, fogja kezelni. Ezzel szemben egyszerűen előáll egy intézkedés, mely az évek sorára kiterjedőleg évi 230.000 korona bérösszeggel terheli az állami költségvetést a nélkül, hogy a kereskedelemmárczius 29-én, hétfőn. 275 ügyi minister indíttatva vagy törvény által kötelezve lenne arra, hogy ezt az intézkedését, habár csak utólagosan is, a törvényhozás elé terjeszsze és azt itt indokolja. Azonkívül maga a számadásoknak a szerkezete is olyan, mely világos áttekintését a kezelésnek mai formájában teljesen lehetetlenné teszi, így például az 1905. évre az jelentetik, hogy az állami erdők kezelése évi 2,200.000 koronával volt jövedelmezőbb, mint az előző 5 év átlagában. Nem akarok alludálni arra a köztudatra, hogy épen az állami erdők kezelése tekintetében mennyire volt kivételesen kedvező ennek a kormánynak az eljárása ; csak azt akarom felhozni, hogy ezekből a zárszámadásokból a legbehatóbb ellenőrzés és felülvizsgálat mellett sem lehet egyáltalában semmit sem megállapítani, mert ha egy kormány valamelyik esztendőben háromszor annyi fát ad el, mint az előző kormány tette, akkor természetesen ebben a pénzügyi kezelésben még akkor is kedvezőbb eredmény mutatkozik, ha egy harmadrészét a fa ellenértékének odaajándékozta valakinek. (Igaz! ügy van ! balfelől.) Itt tehát tisztán a pénzügyi eredmények vannak kimutatva, minden kitüntetése nélkül annak, hogv az minek az ellenértéke gyanánt éretett el, és ezért ily alapon pénzügyi ellenőrzést elérni nem lehet. Ennek megszüntetését czélozza azon javaslatunk, melyet IV. szám alatt jelentésünkben előterjeszteni bátorkodik a bizottság, és a melynek részletesebb reprodukezióját most feleslegesnek tartom, minthogy az szétosztatott. Még az ügyek két sorozatára vonatkozólag kívánnék néhány szóval reflektálni. Az egyik javaslatainknak az a csoportja, melyet III, szám alatt közlünk e jelentésünkben, s a mely a nyugdíj szabályok betartására vonatkozik. Az állami számvevőszék elnökének 1905. évi jelentése bizonyítja, hogy ebben az évben igen sok esetben történtek olyan nyugdíjazások, melyeket az állami számvevőszék elnöke törvényeinkkel és törvényes szabályainkkal, sőt az eddig követett gyakorlattal is homlokegyenest ellentétben állónak minősít. Ilyen Perczel Dezső volt belügyminister és György Endre volt földmivelésügyi minister nyugdijának megállapítása. (Zaj.) Az állami számvevőszék elnökének, de a mi bizottságunknak a jelentésében is részletesen fel vannak sorolva azon adatok, melyek igazolják, hogy ezek a nyugdíjazások a fennálló törvényes szabályoknak, a törvények világos rendelkezéseinek megsértésével történtek, és ha ezekre nézve nem hozzuk javaslatba, miként az állami számvevőszék elnöke jelentésében azt kívánja, hogy a kormánynyal szemben ezen törvénytelenül engedélyezett nyugdijak megszüntetését, a bizottság ezen elhatározásánál ugyanazok a faktorok játszottak közbe, mint a milyenek az előbbi javaslatoknál közreműködtek, hogy t. i. gyakorlati szempontból akkor, a mikor ezek a nyugdíjazások fejedelmi tényékként tényleg már megtörténtek nem tartunk a gyakorlatban keresztülvihetőnek 35*