Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-447

254 447. országos ülés 1909 márczius 27-én, szombaton. melyek tekintetében engem a törvényjavaslat nem elégít ki. Én azt hittem, és abban a véleményben voltam, hogy a perrendtartásnak nemsokára szinre kerülő általános, nagy reformja alkalmával a t. kormány azon álláspontot fogja érvényesíteni, hogy ezt a kivételes bíráskodást, a főudvarnagyi bíráskodást, egyszerűen megszünteti. A másik szempont, t. ház, a melyet a mai idők törvényhozásának érvényesíteni kell, a mikor, ismétlem, a függetlenségi párt erkölcsi felelőssége fokozott mértékben forog fenn törvényalkotásainknál a közjogi korrektség tekintetében az, hogy ezen javaslatok minden törvényünkkel tökéletes összhangba álljanak. Nagyon sajnálom, de nem tehetek mást, mint hogy őszintén kifejezem azt a nézetemet, hogy ez a törvényjavaslat nem teljes mértékben felel meg a közjogi követelményeknek. Egyet konezedálhatok és azt igazságosan nem is lehet tagadni, hogy a jelenlegi állapotnál, a mely szerint Magyarország területére kiterjedő hatálylyal az osztrák főudvarnagyi hivatal, illetőleg annak keretében az osztrák császári bíróságok ítélkeznek, megfelelőbb, illetőleg a közjogi követelményhez is közelebb áll a törvényjavaslat álláspontja. Azonban én ezzel meg nem elégedhetem, mert a mikor mi intézményesen szervezzük a főudvarnagyi bíráskodást; a mikor tehát nemcsak arról van szó, hogy egy bizonyos, állítólag a gyakorlatban már meggyökerezett jogi állapotot szentesítsük, hanem a mikor arról van szó, hogy törvényes intézményünkképen birói szervezetünk keretében szervezzünk egy bíróságot: a főudvarnagyi bíróságot, akkor én csak a közjogi követelményeket teljesen kielégítő törvényjavaslatot fogadhatnám teljes megnyugvással. Igen röviden kívánom a t. ház figyelmét igénybevenni és csak a legszükségesebb mondanivalókra szorítkozom. Leszek bátor a törvényjavaslatra nézve közjogi szempontból néhány észrevételt tenni. Egyik legfontosabb közjogi hiányosságnak találom azt, hogy a császári királyi főudvarnagyi hivatal hatóságát ez a törvényjavaslat nem szünteti meg. Pedig, ha már kivételes bíróságot szervezünk, az lett volna a legelső és a magyar közjog szerint feltétlenül megálló kívánság, hogy a császári királyi osztrák főudvarnagy hatóságát Magyarország területére nézve teljesen és tökéletesen eltöröljük. (Helyeslés a baloldalon.) A mi a jogi természetét illeti, miféle az az »Obersthofmarschallamt«, a melyről ebben a törvényjavaslatban szó van? Mert azt hiszem, hogy nem tévedek a tekintetben, hogy az az udvarnagyi hivatal, a melyet ez a törvényjavaslat emleget és idéz, azonos a bécsi Obersthofmarschallamttal. Hát mi a jogi természete ennek a bécsi főudvarnagyi hivatalnak ? Azt hiszem, hogy nem fogok ellenmondással találkozni még az igazságügyminister ur részéről sem, a mikor azt állítom, hogy közjogi természetére nézve ez az Obersthofmarschallamt tisztán osztrák; (Ugy van! balfelöl.) hogy ez tisztán osztrák hatóság. A tekintetben nem lehet közöttünk Magyarországon nézeteltérés, hogy az az udvarnagyi hivatal, a melyről ez a törvényjavaslat megemlékezik, egy tisztán osztrák jellegű főhatóság. Azért hangsúlyozom, hogy ez egy osztrák hatóság, mert közösen szeretnék, különösen osztrák részről természetesen, bemutatni és elismertetni az Obersthofmarschallaint-ot. De mi közös udvart egyáltalában nem ismerünk törvényeink értelmében, nekünk de jure csak magyar udvarunk lehet, csak azt akczeptálhatjuk és mi az udvart közösnek nem fogadhatjuk el; törvényeink értelmében nekünk külön magyar királyi udvartartáshoz van jogunk, tehát a bécsi udvartartást mint közös udvartartást nem tekinthetjük, s a bécsi udvar körében levő szervezeteket, tehát ezt az Obersthofmarschallamt-ot is mi közös hatóságnak el nem ismerhetjük, mi nem tekinthetjük másnak, mint kizárólag császári-királyi osztrák udvari hatóságnak. Ha ez igy van, pedig így van, akkor mit keres Magyarországon ez a tisztán osztrák udvari hatóság ? Vájjon beczikkelyezhetjük-e mi közjogi lelkiismeretünk teljes megnyugtatásával azt a törvényjavaslatot, a mely tulajdonkép mégis fentartja azt az állapotot, hogy egy tisztán osztrák hatóságnak fontos joghatósága a jövőben is ki fog terjedni a magyar szent korona területére ? Hogyha akczeptálnók is azt, hogy az Obersthofmarschallamt nem tisztán osztrák, hanem közös hatóság — pedig nem fogadhatjuk el, lehetetlenség ez az álláspont — de hogyha elfogadnék is azt az osztrák részről táplált nézetet, hogy a bécsi főudvarnagyi hivatal közös hatóság, még abban az esetben is a leghatározottabban állást kellene foglalni ellene és az ellen, hogy Magyarországra nézve birói vonatkozású, jogszolgáltatási természetű hatáskörrel ruháztassák fel ez az Obersthofmarschallamt, mert Magyarországnak az igazságügy tekintetében a legtökéletesebb különállása, külön szuverenitása van, tehát közös hatóságoknak nincs semmi módon, semmi vonatkozásban keresni valója az igazságügy terén a magyar szent korona területén. (Helyeslés balfeíől). Az igazságügyminister úr erre talán azt gondolja, hogy hiszen ez az Obersthofmarschallamt valóságos birói hatalmat már nem fog Magyarország területére vonatkozólag gyakorolni, mert hiszen épen ezért szervezzük ezt a főudvarnagyi bíróságot. Van azonban a kérdésnek egy oldala, a melyre becses figyelmét bátor vagyok felhívni. Nemcsak bíráskodásról van itt szó ebben a javaslatban, hanem perenkivüli jogügyek ellátásáról is és ezen perenkivüli jogügyeket — igen kérem a t. minister úr becses figyelmét — a magyar biró, mint az udvarnagyi hivatal személyzete