Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-447

H7. országos ülés 1909 márczias 27-én, szombaton 255 minden fellebbezés kizárásával fogja elintézni, (Günih&r Antal igazságügyminister tagadólag int.) Ha.helyes álláspont, hogy ezt az udvarnagyi hatóságot Magyarország területére nézve semmiféle joghatóságnak el nem ismerhetjük, mit jelentsen a törvényjavaslatnak két szakaszában is az, hogy a magyar főudvarnagyi biróság elnöke személyzeti létszámába tartozik az Obersthofma rschall aratnak ? Én ezt nagyon súlyos dolognak tartom, mert ha a magyar főudvarnagyi biróság elnöke az Obersthofmarschallamtnak személyzeti létszámába tartozik, akkor szervezetébe tartozik és ha szervezetébe tartozik, pedig csakis azt jelentheti, mert személyzeti létszámához tartozik, akkor valósággal, e kapcsolatban tekintve a dolgot, mégis arról van szó, hogy az Obersthofmarschallamt joghatóságát Magyarország területére nézve elismerjük, respektive meghosszabbítjuk. Én tehát nagyon őszintén táplálom azt az aggodalmat, hogy e törvényjavaslat a birósági külön szuverenitásunkat tangálja, mert mégis lehetetlen nem konczedálni azt az álláspontot, hogy a mikor ily kapcsolatba hozza a magyar bíróságot az Obersthofmarschallamt-tal e javaslat, még bizonyos mértékig Magyarország külön bírói és joghatósági szuverenitását érinti. T. képviselőház! Még az ellenjegyzésre vonatkozólag is aggodalmam van a törvényjavaslat tekintetében. így nevezetesen kifogásolom, hogy a törvény szerint az elnököt és a tagokat 0 felsége a ministermm meghallgatása mellett, nem pedig a ministerium előterjesztésére és ellenjegyzése mellett nevezi ki. A mi alkotmányosságunk értelmében 0 felsége minden kinevezése a ministeriumi, illetve ministeri ellenjegyzés mellett történik. Nem tudom mit akar jelenteni, hogy a főudvarnagyi biróság elnökét és tagjait 0 felsége nem ministeri ellenjegyzés mellett nevezi ki. Nem tudom, nem tévedek-e, de a törvényjavaslat szövegéből nem látom azt, mintha ellenjegyzés mellett neveztetnék ki e biróság. Mi oka van, hogy az 1848 : III. t.-cz. követelményeit e pontnál nem érvényesítjük ? Én nem találok semmiféle jogilag elfogadható és megindokolható okot arra, hogy 0 felsége, mikor a magyar főudvarnagyi biróság biráit kinevezi, a ministeri ellenjegyzést nem engedi. Sőt okvetlenül reparálandónak tartom, — hiszen a dolog tisztán formai ós akadályokba nem fog ütközni, — hogy épen, mikor a király a magyar biróság elnökét és tagjait alkalmazza, kinevezi, ebben az esetben is a magyar felelős minister, nevezetesen a magyar ministerelnök, esetleg a ministerelnök és igazságügyminister együttes ellenjegyzésével rendelkezzék. Kifogásolom azt is, ámbár ez igazán csak formai, de nem hallgathatom el, hogy magában a törvényben nincsenek felsorolva azon fejedelmi személyiségek, a kiknek jogügyeire a biróság ki fog terjeszkedni. Semmi nehézséget nem találok abban, hogy tisztán lássa az a biróság és az egész ország, hogy kikre vonatkozik ez a kivételes bíráskodás. Egyenkint felsorolandók azon családok, a melyeknek a biróság fórumát fogja képezni. T. képviselőház! Expressis verbis kimondandónak tartom a törvényben magában ezt is, habár az előadó szavaiból megértettem, hogy magától értetendőnek tartja. Mégis megnyugtatásul kimondandó volna magában a törvényben, hogy jövőre 0 felségének nem lesz hatalmában ujabb családokat, magasrangu személyiségeket a rendes biróság hatásköréből kivonni és a kivételes bírósághoz utasítani. Mivel úgyis igy szándékozik a törvény, kívánatos volna, hogy kifejezetten ez a törvényjavaslatban magába bevétessék, tehát ne legyen az az aggodalom, hogy 0 felsége eddig gyakorlott hatalmánál fogva jövőben ujabb és ujabb családokat fog a biróság fóruma elé utasítani. Megengedem, t. előadó ur, hogy ez kiolvasható a törvényjavaslatból, de ilyen kényes közjogi és birósági kérdésekben expressis verbis kívánatos magában a törvényben intézkedni. Végül, mielőtt a király személyes bíráskodásának kérdésére áttérek, még csak azt említem meg, hogy nagyon kívánatos volna külön kimondani azt is, hogy a magyar főudvarnagyi biróság az 1869: IV. t.-czikknek megfelelően a Magyarországon érvényes jog, törvényes és szokásjog szerint fog ítélkezni. Tudom, t. minister ur, hogy ez is magától értetődik mi előttünk, kik a magyar közjogot és a magyar jogot ismerjük; de méltóztassék csak arra gondolni, hogy ezekben a kérdésekben az anyagi jog nemcsak a magyarországi jog ám, hanem azokban a kérdésekben, melyekben ez a főudvarnagyi biróság ítélkezni fog, van más jog is, van családi jog is, van családi hagyomány, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) van egy olyan jog is, mely se nem osztrák, se nem magyar, hanem ezeknek a kérdéseknek legalább bizonyos vonatkozásaira nézve létezik a Iiausgesetz-ékben bizonyos rendelkezés. Tudom, hogy a magyar bírót ez nem kötelezi, de nem tudják Ausztriában és valószínűleg az udvarnál sem tudják. Megnyugtatásul kívánok legalább egy utalást az 1868 : VI. t.-czikkre a tekintetben, hogy ez a biróság a magyar bíróságokra kötelező magyarországi törvények és szokások szerint fog ítélkezni. Most egy igen fontos kérdésre jövök, és ezzel be is fejeztem., t. ház. Igen fontos és közjogilag — megvallom — nagyon aggályos a törvényjavaslat 6. §-a, mely következőleg szól (olvassa): »A királyi ház tagjainak egymásközti magánjogi pereit és az ő személyi állapotukat tárgyazó pereket 0 felsége a király mint a királyi ház feje dönti el.« Én nem tudom, hol találjuk mi azt a disztinkcziót eddigelé elfogadva a magyar alkotmányjogban, mely 0 felségére nézve a közhata-