Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-445
4Í5. országos ülés 1909 márczius 24-én, szerdán. 209 ben, a mely még csak az állam nyelvét sem sajátította el. Én legfeljebb addig mennék, bogy a minister ur felmentést csak oly értelemben adhasson, bogy öt évi batáridőn belül tartozik az illető magyarul megtanulni; a méltányosságot ugyanis a felhozott okoknál fogva nem akarom egészen kiküszöbölni és nem óhajtanám, ha az állam az erőszakosság terére lépne. A másik, a mit szóvá óhajtok tenni az, hogy a főpapság hozzájárulása a 700.000 K.. rendkivül csekély. Ha pedig a vallás-alap e czélra fordittatik, azzal jogi természete dől el. A mi azt illeti, hogy az egyenlőség mennyire érvényesül e javaslatban, erre nézve csak annyit mondhatok, hogy az egyenlőség pl. épen a protestáns felekezetekkel szemben nem is lehetséges, még pedig három oknál fogva. Az egyik az, hogy katholikus részen nagy papi vagyon van, protestáns részen nincs. Másodszor, az egyik részen nős és családos papság van, a másik részen nincs; harmadszor, — és ez a legfontosabb, a mit mielőbb szabályozni kellene — protestáns részen erősen sújtja az adózás a híveket, némely helyen 100°,o-on felül is, mig a katholikus részen jóformán semmi adózás nincs. (Ellenmondások a középen.) Ez kérem igy van; az erdélyi státus kivétel. Igen fontosnak tartom, hogy a porosz törvényhozás e részben miként intézkedett. A porosz törvényhozás, mikor a kongrua-törvényt életbe lépteti megmondja, hogy az egyházi adók 6°/onál magasabbak nem lehetnek. Végül még csak annyit akarok megjegyezni, hogy én más sorrendet tartottam volna helyesnek. Ahhoz t. i., hogy alaposan ítéljük meg a helyzetet, először az autonómiai javaslatot kellett volna beterjeszteni, mert az autonómiai törvény után a katholikus egyház anyagi állása is természetesen meg fog változtatni. Ha az egyházközségnek jogok adatnak, világos, hogy annak megfelelően a híveknek az egyház részére szol gáltatmányokát kell adniok, a mit eddig nem tettek és akkor a katholikus egyház olyan anyagi helyzetben lesz, a mely azt hiszem, feleslegessé tenné azt, hogy az államnak a hozzájárulását igénybe vegye a papjai fizetésénél. Én egyébként tekintve azt, hogy a katholikus papság a jövedelemkiegészitésben elmaradt az ország összes papságától és tagjai személyökre nézve nagy hátrányt szenvednének, ha ez a törvény minél előbb életbe nem lépne; másfelől pedig azért, mert maga a miniszter ur kimondja az indokolásban, hogy ezt csak ideiglenes természetű novelláris törvénynek tekinti, a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra még többen vannak feliratkozva. Az idő előrehaladván, félbeszakítjuk a tanácskozást. Javaslatot kívánok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslom a t. háznak, hogy legközelebbi ülését holnapután, pénteken, 1909. márczius 26-án KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXV. KÖTET. d. e. 10 órakor tartsa. Annak napirendje lenne: 1. Elnöki előterjesztések és irományok bemutatása. 2. A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898: XIV. t.-cz. módosításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása és ezzel kapcsolatban az országos magyar szövetségnek e törvényjavaslatra vonatkozó kérvénye, továbbá a mai napirendnek 5., 6., 7., 8., 9., 10. és 11. pont alatt felvett tárgyai. Méltóztatnak ezen javaslatomat elfogadni ? (Igen!) Ha igen, akkor azt határozatképen mondom ki. Következnek az interpellácziók. Raisz Aladár jegyző: Mezőn Vilmos! Mezőfi Vilmos : T. ház ! Február 24-én, egy hónappal ezelőtt, bátor voltam a ministerelnök úrhoz kérdést intézni az iránt, nyugtassa meg az országot az akkoriban felmerült háborús hirekkel szemben. Kértem a ministerelnök urat, öntsön tiszta bort a pohárba, hogy az aggódó ország az ő szavaiból megnyugvást meríthessen. Azóta elmúlt egy hónaja, e kérdésre választ nem kaptam, sőt azt a szomorú tapasztalatot kellett tennem, nekem és mindazoknak, a kik figyelemmel kisérik az országgyűlés tanácskozásait, hogy ebben a parlamentben egyetlenegy hang kivételével, a mely a háborús kedvet szította, senkisem tartotta érdemesnek, hogy ezzel a nagy horderejű kérdéssel foglalkozzék. Szomorú jelenség ez akkor, a mikor az osztrák parlamentben napokig, sőt hetekig tartó vita volt a háború kérdésében, a mikor az osztrák parlamentben szükségesnek tartotta Ausztria miniszterelnöke, hogy a képviselőházat tájékoztassa, és a mikor a kepcziáskodó, jelentéktelen kis ország képviselőháza, a skupstina, dönti el a háború és a béke kérdését, a mint olvassuk a lapokban, hogy a ministerek minden kérdéssel a skupstina elé állanak. Mondom, akkor szomorú jelenség, hogy egy húszmillió lakosú, állítólag alkotmányos ország képviselőházában, a mikor arról van szó, hogy ezrek és tízezrek elpusztuljanak, hogy Magyarország nyugalma és békéje megóvassék-e vagy ne, hogy az irjar és kereskedelem tönkremenjen vagy nem, a mikor arról van szó, hogy a gyárak százai csukják be a kapuit a munkások tízezreit dobják oda az éhínségnek, akkor nem ártana ebben a házban az országot tájékoztatni a ministerelnök urnak a felől, hogy vájjon van-e az országnak félnivalója (Felkiáltások: Hogy lehet igy beszélni?) vagy van-e reménye, a melyben bizhatik. (Mozgás.) Én mint népképviselő kötelességet vélek teljesíteni, a mikor arra kérem a ministerelnök urat az utolsó pillanatban — mert ha igazak az újságok hirei, ha komoly és nyomós okból adta ki a ministerelnök ur azt a rendeletet, a melyben megtiltja a sajtónak, hogy az ország katonai készülődéséről hirt adjon, akkor tényleg ez az utolsó pillanat, — mondom, ha abból a komoly okból adta ki, mert a háború küszöbén állunk, akkor 27